Színházról nagyon ritkán írok, bár viszonylag gyakran járok. Kivéve az utóbbi néhány évet, amikor is félve a csalódástól, inkább meg sem néztem bizonyos előadásokat. Néha csak elvették tőle a kedvem, mikor is kiderült, hogy volt olyan jelenet, amit a főpróba előtti napon sikerült először próbálni - gondoltam nem szeretem, ha hülyének néznek. Van ami nekem már túl giccses, a vallás giccsesítése meg különösen borzasztó. Szóval sok mindent illemből és nem kíváncsiságból nézek meg, ráadásul túlságosan kritikus vagyok. Csak nagyon ritkán ér igazán feledhetetlen élmény a színházban. Most a Hamlet van műsoron Győrben, igazán érdemes megnézni. Csankó Zoltán hangját imádom, Shakespeare-t meg különösen, Csankó valóban profin tolmácsolja. Mindig megállapítom, hogy nagyon kevesen tudnak a hangjukkal bánni - tv-ben, rádióban, színházban - egy ilyen darabnál ez ki is jön. Ilyen érzelmeket nem lehet kikiabálni, suttogva is olyan erejének kellene lennie, hogy borsózzon a hátam. Szóval az élmény nem tökéletes, de ígéretes, az Equus után végre még egy darab, amit szívvel ajánlhatok.
Azért belém bújt a kisördög, ezért gyorsan megnéztem a Kenneth Branagh féle Hamlet filmet. Arany János fordításra épülő magyar szöveggel, Hamlet Viczián Ottó hangjával - fantasztikus élmény.
