Elkezdődött az év

Kidolgoztam magam egy időre. A munkáltatóm és közvetve a magam védelmében el sem árulom, hogy mennyit. Annyira sokat, hogy most már feltétlenül el kell mennem csontkovácshoz, aki kimozgatja a fejemet a monitornéző pózból. Netezni végképp nem volt időm és az év első hónapjában annyira utálom a monitort, hogy sokszor még szórakozásból sem vagyok  hajlandó bekapcsolni a gépet. Ilyenkor szoktam irigyelni azokat, akiknek normális foglalkozása van, vagyis nem számítógépen dolgoznak. Na jó, a kereskedőket annyira nem irigylem, maradjunk inkább a szülésznőknél. Azok közül is azokat, akiket nem zárnak börtönbe... Pálmai Kata írását itt lehet elolvasni.

Tudatosult bennem, hogy ma 19 éve még Szegeden éltem és bár csak 3 évet töltöttem ott, életem legfelhőtlenebb időszaka volt. A munkahelyen egy perccel sem töltöttem többet 8 óránál, rengeteg időm volt, angolra, angol nyelvű bibliaórákra jártam és napi 2-3 órát töltöttem a színházban. Megszületett a lányom és ezután sok kisbaba születésénél lehettem ott. Nagyon rossz volt eljönni, ezért a pocakomban hoztam egy babát is onnan:)

Karácsonyról is akartam írni, meg arról mit olvastam mostanában, de ez mégsem egy virtuális napló:) Különben is, a reporting standarts-okkal terhelt agyam most csak Agatha Christie-t képes felfogni. Karira kaptam egy novelláskötetet, meg dvd-t is, a családom tudja, hogy kb. annyi stresszt vagyok hajlandó elviselni, amennyit David Suchet okoz. Meg a Monk, de az is csak azért mert imádom a fóbiáit, hasonlítanak az enyéimhez:)

Azért közzé teszem a Mama által kötött tutyikat, amik egy spórolósan fűtött családi házban kifejezetten jó szolgálatot tesznek. Két 38-as, egy 42-es és egy 46-os. De ezek bizalmas infók:)