eljött a futás napja. Borzasztó, hogy szeptember van. Zaklatott időszak van mögöttem, ami tulajdonképpen normális - az élet jön-megy, hát persze, hogy felzaklat a változás. De menni kell előre, ha nem akarsz, akkor is sodródsz előre. Vagy állsz és a múló időt érzékeled, mindegy, ezen még gondolkodom:) Majd futás közben, úgyis marhán rá fogok érni, most sem tervezem gyorsra a tempót. Hiába, a szívem nem sportoló, csak az agyam. Ennyi megy. Pedig heti 3* edzettem, igaz az öbölátúszásra, amit végül esőnapon rendeztek és az az izraeli út miatt nem úsztam. Mire nekiálltam futni, már késő volt, mármint arra, hogy kicsit nagyobb edzettséget érjek el, mint tavaly. Igazából minden egyes futáskor úgy éreztem, hogy Most, Ebben a szent pillanatban, Elég. Mint Forrest Gump, aki 2 évi futás után megállt és fogta magát, hazament. Na lehet ez lesz vasárnap....bár ha sok szurkoló lesz, nem túl meleg és 10 km-nél nem leszek hulla, akkor szépen bekocogok ismét.
Az álom a 2,15, ami egy rendkívül lassú tempó, főleg úgy, hogy a magyar női csúcs 1,09 körül van. Tavaly kb. 5800 férfi és 3300 nő indult és 2700valahányadik lettem a nők között és még kb. 400 férfi is mögöttem volt, szóval a 3. harmadban mozgok. Teljesen elfogadható így, adják az érmet, osztjóvan. A statisztikámban még azt is végig szoktam gondolni, hogy tuti, hogy kb. 1000 nő éppen menstruál - én legalábbis mindig:). Na nem akartam intim lenni, csak azt akartam érzékeltetni, hogy egy férfinak nem annyira nehéz a formaidőzítés....
