ide posztolom, mint a FB-ra: (itt mégiscsak családiasabb a légkör:) )
Kreischberg
A hét gyorsan elrepült sajnos, az idő napsütéses, 1 réteges, szivárványos volt. Ezen a pályán még nem voltam, a gyerekekkel inkább a kisebb, olcsóbb helyeket preferáltuk. Pedig ez igazi gyerekparadicsom, csak aggódhatnék marhán, hogy éppen merre kószálnak a kölykök. Idősen is jó, sok az ülőlift, lankás, széles, hosszú pályák, A-t is el kell vinnem ide. És különben is van még 20 évem, ugyanis az oktatóim 70 évesek voltak. Betették a kontaktlencséjüket, bevették a szívgyógyszereiket, aztán suhanás. Élni tudni kell!!
- mindjárt kezdődik a BL kézi meccs, Bukaresttel játszunk. Fantasztikus hangulat lesz biztosan, bár én állítólag igen rémült szoktam lenni a hangzavartól, ami tényleg igen félelmetes, remeg belül az összes sejtem. Én szívesen ülnék olyan fülvédőben, mint a kisgyerekek, bár erre megkaptam, hogy akkor üldögéljek otthon a lehallkított tv előtt. Meghogy ez nem színház, nemcsak a félidők végén kell tapsolni...
- A-t elküldtem helyettem, nélkülem a Téli Tihany teljesítménytúrára, most épp ott van. Gyönyörű idő van, max annyi a fura, hogy ott is állítólag többen voltak ma, mint a Baross úton. (majd lesz fotó remélem)
- 2 úszásedzés
- 1 angolóra
- egy munkahelyi búcsúbuli
- egy munkahelyi karácsonyi vacsi (ja, szerintem is:))
- egy bábszínházi bemutató holnap, Az emlékfoltozók
De nem panaszkodni akarok, csak gyűjtöm a boldog perceket és jó néha ezt tudatosítani, mert hajlamos az ember ezeket gyorsan elfelejteni vagy a nagy rohanásban észre sem venni.
a h1n1, itthon fekszem lázasan. Amikor nem alszom, akkor egyik kedvencem videóit nézegetem. Jó nekem ennyi idősen gyerekeim voltak, de az nem a felnőttség jele, legalábbis így utólag. Nem annyira jellemző ennyi idősen a tudatosság, a tudatos személyiségépítés és ez az iszonyatos mennyiségű fizikai munka.
Itt mutatnak közelit is, nagyon szépen úszik, minden mozdulata egyforma, mint egy gép. Meg az angol értést is lehet gyakorolni, hogy dícsérik a kommentátorok.
Ha sokat nézem, megtanulok úszni? Na ja, a nézés még nem elég. Azért büszke vagyok rá, hogy ennyi idősen van példaképem, aki miatt képes vagyok hajnalban úszás edzésre járni. Az edzőm is büszke lehet magára, hogy ennyi vén önjelölttel van idegzete foglalkozni. Leginkább persze Hosszú Katinka lehet büszke magára, hogy egy nálánál kétszer annyi idős embernek is tud motivációt adni.
A brand építésük nagyon tetszik, most iszonyú sok meló lehet, de ki tudja meddig tart a fénykor, ezt a melót nem lehet halogatni. Az Iron Lady név ugyan nem tetszik, az Iron Nation brandben nagyobb lehetőség van. Tudom, hogy inkább a fiatalokra épít, de pl. én igen nagyképű lennék egy Iron Lady feliratú dresszben, nem? A Lady meg amúgy is szűkit, mármint a fiúk nem beleértendők ebbe a körbe:) (naneee, tényleg?) Meg persze nem is a magyar piac a lényeg, itt kis pénz van ebben, de a gyerekbetegségeket megtapasztalni biztosan jó volt. Szóval, hajrá Katinka!
Arról írok, amit a rohanó hétköznapok során idő, alkalom, lelkület hiányában nem tudok személyesen megosztani a szűkebb és tágabb családommal, barátaimmal, ismerőseimmel, ismeretlenekkel. Nem szeretem a közgazdaságtant. Szülésznő nem leszek már. De ezeken kívül is nagyon izgalmas az élet.
