Shabby

projektem fázisfotója: silbergrau fapác, viaszceruzázás és akrilfesték nedvesen körömmel kaparászva.

Gorjuss

táskámat A.-tól kaptam, mielőtt Kínába mentünk. Kissé kopott, a túlélő készletem mindig benne van, ez a gyötrés látszik is rajta. De nagyon erős a hasított bőr füle, belül pedig van néhány zseb és egy kallantyús gumiszalag a kulcsaimnak, nagyon praktikus.

Váratlanul érkezett az eská-ba Gorjuss anyag, nem bírtam otthagyni. Bár jobb lenne, ha nem keretesek lennének a figurák, így túl gyerekes (cuki azért mégsem vagyok!). Valami szürkés farmeres anyag még kellene hozzá, meg valami jó kis fül. Most varrjak táskát?

Na

ezt magyaráztam mindig! E. Szabó László tökéletesen írja le a problémát már 2011-ben. (az antalvalin megtalálható a teljes cikk) és azóta még rosszabb a helyzet. Ha nekem most ilyen korú gyerekeim lennének, biztosan valami alapítványi iskolába - Waldorf, Montessori, AKG - járnának, ha nem lenne rá pénzem, akkor meg magántanulók lennének. Ó, de szeretnék én is csak gondolkodni a világ folyásán!

"A következő gond az a - meglepően sok értelmiségi szülő által is osztott - tévhit, hogy tudniillik annál jobb, minél jobban leköti, leterheli a gyereket az iskola. Más szóval: baj, ha a gyereknek sok szabadideje van. Ez nem igaz. Mit tesz ugyanis egy gyerek, ha az iskola éppen nem ad neki feladatot? Játszik, barátaival van együtt (hat-tízéves korig ilyen, kifejezetten a pihenést, kikapcsolódást, szabad levegőn való mozgást jelentő tevékenységgel naponta öt órát kellene tölteni). A nagyobbak randevúznak, sportolnak, tévéznek, valamilyen hobbijukkal foglakoznak, moziba járnak, jobb esetben kedvükre való dolgokat olvasnak. Még az sem teljesen haszontalan, ha "semmittevéssel" töltik az idejüket, egy órán keresztül az ágyon fekve, lábukat az égnek meresztve. Egy tizenéves gyereknek nagyon sok átgondolnivalója van! Az iskola sok olyan feladatot ad, amelyek teljesítése sokkal értelmetlenebb időtöltés a most felsoroltaknál - beleértve a semmittevést is. Hogy a gyerekek szabad idejében végzett olyan "kulturált" tevékenységekről ne is szóljunk, mint zongoraóra, nyelvóra, koncert, színház, könyvtár vagy egy kirándulás. Nem túlzás, ha azt mondjuk, manapság a gyerekek művelődésének legfőbb akadálya, hogy iskolába járnak."

Boszniai

utazást nem terveztem mostanában, a véletlen hozta, hogy last minute beugrottam ebbe a kalandba is. Arra nem gondoltam, hogy 2 egész napot buszon fogok ülni, ennyi volt az út - ne ijedjetek meg: oda-vissza. Programszínesítés kedvéért a tolna megyei Grábócon indítottunk, ahol  Magyarország egyetlen szerb ortodox kolostora található.  3 lakója van az intézménynek, egy pap és két apáca. Krisztina nővér nem tudom hány éves, de a másik apáca 94 és köszöni jól van. Krisztina nővér hihetetlen humoros, tele energiával, hittel, fantasztikus előadást tartott a templom történetéről közben erkölcs-etika oktatást is kaptunk. Ha arra jártok, feltétlenül beszélgessetek vele, de számítsatok arra, hogy csak akkor enged ki a templomból benneteket, ha megmondjátok annak a 4 apostolnak a nevét, akiknek a könyve az Újszövetségben van:) A templom gyönyörű kívül-belül, a liturgia érdekes (sokkal inkább, mint a római katolikus). Ha lenne pár életem, a 23-ikban ikonfestő lennék.

 

 

Udvarnál léptük át a határt és a Boszna folyó völgyében haladva este értük el Szarajevót. A folyó és környéke a teljes szakaszon borzasztó koszos, műanyag zacskómaradványok lógnak a környező bokrokról, fákról, ahogy a kiöntött folyó visszahúzódva a medrébe hátrahagyta a szemetét. Elhagyott, szétlőtt házak, mindenütt, sokkal több, mint Horvátországban. Húsz évvel a háború után...szomorú.

 

Másnap városnézés történelem és művészettörténet órával egybekötve. Mi mindent kell megnézni? A Latin hídat a Miljackán, esetleg Gavrilo Princip lábanyomát, a Bascarsiját-a bazárt, a Sebilj kutat, aminek nem ittam a vizéből, tehát nem térek vissza Szarajevóba, és hogy az etnikai-vallási kavalkád egyértelművé váljon természetesen bementünk egy dzsámiba, egy szerb ortodox templomba és a római katolikus katedrálisba, valamint gyarapítottam a zsinagóga gyűjteményemet is - igaz ez utóbbit sajnos csak távolról, pedig gyönyörű épület (nem a sárga-zöld...az förtelem).

 

 

Aztán autentikus bosnyák ebéd az Inat Kucában (a c-n egy pöcök van, emiatt úgy kell ejteni, hogy kútya:)), ami kevés, de finom volt és borjú volt benne, nem kutya remélem. Iszonyú sok kóbor kutya mászkál a városban!!

A Boszna folyó forrását is megnéztük - nem messze Szarajevótól - gyönyörű kirándulóhellyé van alakítva, érdemes egy órát rászánni.

 

Következő nap Mostar volt a cél, 2 és fél órás út a Neretva völgyében, napsütés, hegy és víz egymás mellett, értem én Csontváryt!

 

Mostar

A hídra emlékeztem a nászutamról, meg a bazárra is, meg törött lábú fiúkra is a híd tövében. Bár a híd a világörökség része, a tudat, hogy ez nem az eredeti, kissé fájó.

A Neretva partján

 

A hülye!

Na ez a kölök megúszta, engem viszont remegő lábakkal kellett lerángatni a hídról, hányingerem volt a tériszonytól, ami valójában halálfélelem volt, csak éppen most "más halálától féltem".

Még belefért a napba Blagaj, ahol a dervis kolostor a legfőbb látványosság. A kolostort egy 200 m magas sziklafal aljába építették, a Buna folyó itt bukkan elő a sziklafal alól. A cipőnket levetve, fejünkön kendővel végigjártuk az aprócska szobákat, amikben gyakorlatilag sok szőnyeg és a Korán volt a berendezés. Aztán egy hűs Sarajevsko sör a patakban úszó pisztrángok látványa mellett, csodás.

 

Blagaj

Este sörözés a szálloda bárjában (hazai pálinkával bélelve) és már véget is ért a hétvége. Ja nem, még 10 óra hazafelé.....

 

Ma

Szent Mihály és Szent Gábor arkangyalok-szerb ortodox templom Grábóc

Meggyőződésem, hogy a holtakért nem kell imádkozni, az ő dolguk már elrendezett. Amit életükben tettek (vagy nem tettek meg) az alapján ítéltetnek meg. A dolgunk csak annyi: nem felejteni és okulni.