Városnézés

Budapestre csak 18 éves koromban vágytam, valahogy már akkor a kicsi, biztonságos, egészségesebb környezetet választottam. Viszont szeptember első vasárnapján szabályosan rajongok Pestért. Egy dolog gátol ilyenkor az élvezetben, hogy 21 km-nyi futás közben próbálom a csodálatomat abszolválni. Napsütésben végigfutni az Andrássy út közepén, végig mindkét rakparton, Parlament, majd kedvencem a Nyugati felüljáró, ahol Saci néni bíztat a felkapaszkodásra, majd a Hősök tere, ahol már biztos vagyok benne, hogy célba érek, feledhetetlen. Ez most csak az Andrássy útról jutott eszembe. Ma annyira szép idő volt, hogy a nagykövetségről (kínai:)) gyalog battyogtam visszafelé. A Kazinczy utcánál úgy döntöttem teszek egy kört a környéken, még egy zsinagóga túra is eszembe jutott. Aztán mégis elcsábultam...a Bors Gasztrobárba. A fiúk kedvesek, udvariasak, a kaja pedig isteni volt. Jövő hétfőn újra megyek!!

A szendvicsemet már útközben ettem és közben benéztem a Szimplába. Ó bárcsak 20 éves lennék...jó sok zsebpénzzel! Ez lenne a törzshelyem:)

10 méterre a kapualjtól ne csak kutyakakira számítsak???

Kalandjaimat megkoronázva telefonos irányítással még elmentem a Sugar-ba egy gesztenyés macaronért.

Csodás napom volt, bár egyedül voltam, mégis annyira lelkes voltam. Úgy érzem ez is a kínai kalandom eredménye, a gasztronómiának hihetetlenül nagy szerepe van, s megtanultam más szemmel figyelni a várost. Budapest is ezerarcú, nem annyira monumentális, mint egy kínai nagyváros, de mindig sok kis csodából áll össze az élmény!

Mindezek után szembejött velem a Bazilika, a közelében megvettem végre annak a mázas kávésbögrének az utódját, amit néhány hónapja törtünk össze. Nem én!! Mit kell szaladgálni egy inkább kommersznek mondható cserépért! De fő a család nyugalma, mindenki a megfelelő színű és méretű bögréből ihat...

Holnap ragtapasszal tudok csak a cipőmbe lépni, de megérte. És nagyképűen a gasztro és utazás cimkéket teszem ehhez a bejegyzéshez.