Epersajt

Fán termő, fekete eperből megpróbáltam lekvárt főzni. Hamar rájöttem, hogy az állaga nem az igazi, mert rettentő sok mag van benn. Mivel se időm, se célszerszámom nem volt, a következő megoldást választottam. A gyümölcsmasszát - amit a gyümölcs felényi cukormennyiséggel forraltam össze - egy nagy tepsibe terítve szárítottam ki. Ha jó idő van, egy szúnyoghálóval letakarva, napon is szárítható. Én a nyitott sütőbe tettem. Miután kiszáradt, rugalmas, gumicukorszerű állaga lett. Kockákra vágtam és zsírpapírral rétegezve dobozba tettem. Próbálom menteni a gyerekek elől, tesztelem meddig áll el így. A lenti képen látszik mennyire magos, de puha, teljesen élvezhető. Szederből is lehet ilyet készíteni!

Az eperfánk igen nagy, a végén már a rázós módszert kellett alkalmazni, képtelenség egyesével leszedni róla a gyümölcsöt. Régen apámék selyemhernyó tenyésztéssel foglalkoztak. Bábozódás előtt megettek a hernyók napi egy szekérnyi eperfa lombot. Mesélte, hogy a selyemgyárból (vagymi..) elhoztak egy kis vödörnyi hernyót, aztán kiöntötték a ház padlásán. Ezután semmi dolguk nem volt velük, csak eperfa levéllel etetni őket. A fafödémen keresztül minden éjjel hallotta a csámcsogásukat. Fúj! De az egész falu ezzel foglalkozott, olyasmi lehetett, mint a gilisztázás. Persze jövedelmezőbb:)