2011. június 7., kedd

Electric car

Rég nem írtam. Nem érek rá gondolkodni, ha mégis, akkor nem érek rá leírni. Gépundorom van és különben is nagy a kertben a gaz. Most néhány napig igyekszem közzétenni az elmúlt időszak szóra érdemes történéseit. Egyik ilyen, hogy vezethettem egy elektromos kisautót.
Mégpedig a Ford TH!NK-et.
230V-os konnektorról maximum 10 órás töltéssel 160km utat tud megtenni végsebessége 110Km/h, két üléses, automata sebváltós. Közvetlen CO2 kibocsátása persze nincs, de hogy az áram megtermelése mennyi káros anyag kibocsátásba kerül, azt nem tudom. Legfurcsább nekem az automata sebváltó volt, reflexesen mozgott a bal lábam eleinte az összes kereszteződésben. Pedig vezettem már olyan autót, amiben nem kellett kuplungolni. Apám eltörte a bal lábát, de az autóhoz hozzá volt nőve, úgyhogy megbuherta a Wartburgot és kiiktatta belőle a kuplungot, bár 3-as, 4-esben előtte se nagyon kellett mélyre nyomni.
 
Visszatérve a kisautóra, ugyanúgy gyorsul, mint a benzines, csak eközben pont olyan hangja van, mint a szegedi 1-es villamosnak. Na jó, nem hangos, sőt, a kereszteződésben sokszor gondoltam, hogy le vagyok 'fulladva'. Főleg úgy, hogy már a garázsból 30%-os töltéssel indultunk, és nem igazán tudtuk, hogy ez mennyire is elég. 4 hetes tesztvezetésre volt a cégnél, napi 12 órát biztos nyúzva volt, éjjel leverte a biztosítékot többször, de nagy sikere volt, úgyhogy most megkapjuk még 4 hétre. De nekem elég volt ennyi is, egyrészt 11 millióért nem szándékozom autót venni, másrészt Hammer lelkem van...
Az egyik képen látszik, hogy még lóg az autó a falból (valamint a mitfahrer-t le van vágva a képről), aztán némi oktatás indulás előtt (te jó ég, női sofőrök):





Nincsenek megjegyzések: