Március 15.

A mamám mindig ilyenkor vetette a borsót. Legalábbis így emlékszem... 10 éve szenvedek a legyen-e kertem vagy sem szindrómában. Tavaly kb.8 tőnyi paradicsomom volt, 2-2 tök és cukkini, petrezselyem, rukkola, május királya, rengeteg rebarbara, és 3 sor borsó. Hát ezért nem érdemes hátragyalogolni!

Már télen elkezdtem olvasni a Lusták kertjét, többre tényleg nem vagyok képes. Bár tudok kaszálni, felismerem a gabonákat és úgy általában a növényeket, az állatokkal is elboldogulok valamennyire, azért én városi gyerek vagyok. Vagyis lyány. A fiam éppen csirkeólat épít, én inkább disznóra vagy kecskére szavaznék, a férjem minden állattól irtózik, kíváncsi vagyok mi lesz ennek a vége. Visszatérve a kertre, legalább heti 5 óra még a leglustábbaknak is. Ez már a tavasz első napján megvolt. Pedig jóformán csak dirigáltam, hogy mit és hogyan kell metszeni és ásni. A férjem is városi, jobban mondva balatoni, az én hatásomra már felismeri a somot, kökényt, berkenyét és aratáskor hajlandó megállni az út szélén, hogy a (kocka)szalmabálákon ugráljunk. Ezt ajánlom mindenkinek, jobb stresszoldó, mint egy óra tai-chi.

Vetni még csak az ablakba vetettem, de tavaly is úgy megnyúltak a padlizsán és paradicsompalánták, hogy ki kellett őket dobnom. Pedig jóféle olasz Franchi seeds-ek voltak, a barátnőmtől kaptam őket. A rebarbara bezzeg....azt már irtani is kell idén.

Ősszel ültettünk még két gyümölcsfát, almát és birsalmát, néhány tő málnát, szedret, áfonyát. Bár ez utóbbi állítólag kényes. Mindegy, szomszéd ellen jó lesz. A bodzabokrot is meg kellett metszeni, mert már 3 méter magas volt és alig tudtam róla aratni. Még van két üveg bodzaszörpöm tökéletes állapotban, le van tesztelve, ezzel a recepttel 1 évig biztosan eláll.

Előkészítettem a fűszerkertet, végre lett annyi eszem, hogy a ház mellé rakjam. A citromfű már zöldül is, azt is majd meg kell egy kicsit nyesni, mert elnyomja a többit, nehogy úgy járjak vele, mint a mentával. Bazsalikom palántát, úgy mint tavaly veszek majd valamelyik hiper-superben.

Ennyit a tervekről, legalább vannak. Nem is a munkakedvemmel van a baj, hanem örök anarhistaként, mindent ellenzek, ami rabságban tarthat. Főleg a narkót, a kertet és a mosogatást:) Ez csak félig vicc, sajnos maga a kertes ház egyfajta rabság, mivel mindig van valami munka a házban és körül. Amíg a városban laktunk, minden hétvégén mentünk valahova, főként a Bakonyba, ha meg már odáig elmentünk, onnan egy köpés a Balaton. Ezért nem csinálom végig a Fly lady programot, bár bőszen ajánlom mindenkinek, főleg akinek nem fiókokból áll az agya, vagyis nehezen tud rendszerezni. Azt például nagyon klassznak találom, hogy a lakás-zónákat külön-külön veszi sorra, de hogy pl. a mosogatóm mindennap legyen tiszta és üres, azt nem vállalom. Egyszer felejteném el és már kész is a lelkiismeret furdalás. Az stressz-elem, úgyhogy vagy van időm, kedvem elmosogatni vagy nincs. Vagy megvár vagy valaki elrendezi. No stressz.

A kertet is csak annyira szeretném rendbe tenni, amíg nyugtat. A terményfeldolgozást nagyon élvezem, remélem sikerül egy élvezhető zöldségkertet is alkotni néhány négyzetméteren.