Doboz

A harmadik: gesztenyés, vöröses, zöldes.

Szégyen

Általánosítok és ítélkezem: szégyellje magát a magyar igazságszolgáltatás, a magyar szülészorvos társadalom, Magyarország. Nem érdemli meg ez az ország, hogy ilyen becsületes, hivatástudattal és szakmai tudással, alázattal rendelkező polgárai legyenek. Nem érdemli meg, hogy anyák ideszüljenek gyermeket. Nem hiszem el, hogy ezt gondolom.

Facebook

Kérlek,

nagyon kérlek, olvasd el ezt.

Március 15.

A mamám mindig ilyenkor vetette a borsót. Legalábbis így emlékszem... 10 éve szenvedek a legyen-e kertem vagy sem szindrómában. Tavaly kb.8 tőnyi paradicsomom volt, 2-2 tök és cukkini, petrezselyem, rukkola, május királya, rengeteg rebarbara, és 3 sor borsó. Hát ezért nem érdemes hátragyalogolni!

Már télen elkezdtem olvasni a Lusták kertjét, többre tényleg nem vagyok képes. Bár tudok kaszálni, felismerem a gabonákat és úgy általában a növényeket, az állatokkal is elboldogulok valamennyire, azért én városi gyerek vagyok. Vagyis lyány. A fiam éppen csirkeólat épít, én inkább disznóra vagy kecskére szavaznék, a férjem minden állattól irtózik, kíváncsi vagyok mi lesz ennek a vége. Visszatérve a kertre, legalább heti 5 óra még a leglustábbaknak is. Ez már a tavasz első napján megvolt. Pedig jóformán csak dirigáltam, hogy mit és hogyan kell metszeni és ásni. A férjem is városi, jobban mondva balatoni, az én hatásomra már felismeri a somot, kökényt, berkenyét és aratáskor hajlandó megállni az út szélén, hogy a (kocka)szalmabálákon ugráljunk. Ezt ajánlom mindenkinek, jobb stresszoldó, mint egy óra tai-chi.

Vetni még csak az ablakba vetettem, de tavaly is úgy megnyúltak a padlizsán és paradicsompalánták, hogy ki kellett őket dobnom. Pedig jóféle olasz Franchi seeds-ek voltak, a barátnőmtől kaptam őket. A rebarbara bezzeg....azt már irtani is kell idén.

Ősszel ültettünk még két gyümölcsfát, almát és birsalmát, néhány tő málnát, szedret, áfonyát. Bár ez utóbbi állítólag kényes. Mindegy, szomszéd ellen jó lesz. A bodzabokrot is meg kellett metszeni, mert már 3 méter magas volt és alig tudtam róla aratni. Még van két üveg bodzaszörpöm tökéletes állapotban, le van tesztelve, ezzel a recepttel 1 évig biztosan eláll.

Előkészítettem a fűszerkertet, végre lett annyi eszem, hogy a ház mellé rakjam. A citromfű már zöldül is, azt is majd meg kell egy kicsit nyesni, mert elnyomja a többit, nehogy úgy járjak vele, mint a mentával. Bazsalikom palántát, úgy mint tavaly veszek majd valamelyik hiper-superben.

Ennyit a tervekről, legalább vannak. Nem is a munkakedvemmel van a baj, hanem örök anarhistaként, mindent ellenzek, ami rabságban tarthat. Főleg a narkót, a kertet és a mosogatást:) Ez csak félig vicc, sajnos maga a kertes ház egyfajta rabság, mivel mindig van valami munka a házban és körül. Amíg a városban laktunk, minden hétvégén mentünk valahova, főként a Bakonyba, ha meg már odáig elmentünk, onnan egy köpés a Balaton. Ezért nem csinálom végig a Fly lady programot, bár bőszen ajánlom mindenkinek, főleg akinek nem fiókokból áll az agya, vagyis nehezen tud rendszerezni. Azt például nagyon klassznak találom, hogy a lakás-zónákat külön-külön veszi sorra, de hogy pl. a mosogatóm mindennap legyen tiszta és üres, azt nem vállalom. Egyszer felejteném el és már kész is a lelkiismeret furdalás. Az stressz-elem, úgyhogy vagy van időm, kedvem elmosogatni vagy nincs. Vagy megvár vagy valaki elrendezi. No stressz.

A kertet is csak annyira szeretném rendbe tenni, amíg nyugtat. A terményfeldolgozást nagyon élvezem, remélem sikerül egy élvezhető zöldségkertet is alkotni néhány négyzetméteren.

Guriga 2.

Na még egy guriga feldolgozó művész:)

Guriga

A semmiből valami gyártása a legfelemelőbb érzés, az esetleges haszontalanság sem akadályozza meg az endorfintermelődést. Elvégre nem a törzsfejlődés magasabb szintjére szeretnénk lépni, csak úgy kényszeres molyolhatnékunk támad. Én is vágtam már fel 10 méter anyagot 5 cm széles csíkokra, hogy aztán egy 2*2,4 m-es takarót varrjak belőle. Micsoda hülyeség! Olyanból csinálni valamit, amit amúgy mindenki kidob, az az igazi. Ilyen pl. a wc papír guriga. Itt már írtam egy felfedezett művészről, és íme itt a következő. Hát nem gyönyörű?

www.anastassia-elias.com