Dobozka

Karácsonyra a cégtől kézzel készített bon-bon kollekciót kaptunk. Hej, régi szép idők, amikor síkabát volt az év-végi ajándék....A csoki finom volt persze, de én a dobozon villanyozódtam fel. Főleg amikor kiderült, hogy a Boiron-os fiola éppen belepasszol.

Fehér, jól felvizezett akril festékkel átkentem a doboz, közben egyszer 150-es smirglivel kicsit átcsiszoltam, enyhén domborítva az éleket. Utána vizes, festékes ronggyal antikolni próbáltam.

Gyógynövényes szalvétát nem találtam itthon, de ez a fűszeres is elég 'natúr'. A szélét vizes ujjal egyenetlenre csipkedtem.

Dekupázs (szépen-jól magyarul) ragasztóval átkentem a doboz tetejét, kicsit vártam, míg beszívja a ragasztót a fa, majd ráillesztettem a szalvétát és egy vászondarabon keresztül átvasaltam. Gyorsan kell dolgozni, nehogy a vászon odaragadjon, mert akkor a szalvétát is letépjük a ronggyal együtt. Sima, fa felületen nagyon bejött nekem ez a vasalásos módszer, mert gyors és valóban sima lesz a felület.

Még nincs teljesen kész, de nincs repesztőlakkom itthon. A terv szerint olyan lakkal kenem be, amit nem kell utána festeni. Nem tudom mi a neve, de a lényeg, hogy önmagát repessze a száradással és aztán egy kis zöld olajfestékkel átkenem az egészet, hogy az szépen beleüljön a repedésekbe.

Engem olvasó kollégáimnak üzenem, hogy felesleges dobozt átveszek, esetleg némi barter ügylet keretében!

Elkezdődött az év

Kidolgoztam magam egy időre. A munkáltatóm és közvetve a magam védelmében el sem árulom, hogy mennyit. Annyira sokat, hogy most már feltétlenül el kell mennem csontkovácshoz, aki kimozgatja a fejemet a monitornéző pózból. Netezni végképp nem volt időm és az év első hónapjában annyira utálom a monitort, hogy sokszor még szórakozásból sem vagyok  hajlandó bekapcsolni a gépet. Ilyenkor szoktam irigyelni azokat, akiknek normális foglalkozása van, vagyis nem számítógépen dolgoznak. Na jó, a kereskedőket annyira nem irigylem, maradjunk inkább a szülésznőknél. Azok közül is azokat, akiket nem zárnak börtönbe... Pálmai Kata írását itt lehet elolvasni.

Tudatosult bennem, hogy ma 19 éve még Szegeden éltem és bár csak 3 évet töltöttem ott, életem legfelhőtlenebb időszaka volt. A munkahelyen egy perccel sem töltöttem többet 8 óránál, rengeteg időm volt, angolra, angol nyelvű bibliaórákra jártam és napi 2-3 órát töltöttem a színházban. Megszületett a lányom és ezután sok kisbaba születésénél lehettem ott. Nagyon rossz volt eljönni, ezért a pocakomban hoztam egy babát is onnan:)

Karácsonyról is akartam írni, meg arról mit olvastam mostanában, de ez mégsem egy virtuális napló:) Különben is, a reporting standarts-okkal terhelt agyam most csak Agatha Christie-t képes felfogni. Karira kaptam egy novelláskötetet, meg dvd-t is, a családom tudja, hogy kb. annyi stresszt vagyok hajlandó elviselni, amennyit David Suchet okoz. Meg a Monk, de az is csak azért mert imádom a fóbiáit, hasonlítanak az enyéimhez:)

Azért közzé teszem a Mama által kötött tutyikat, amik egy spórolósan fűtött családi házban kifejezetten jó szolgálatot tesznek. Két 38-as, egy 42-es és egy 46-os. De ezek bizalmas infók:)

Magos mazsolahegy

A gasztroblogokat olvasva megdöbbenve tapasztaltam, milyen közutálatnak örvend a mazsola. Én nem bírtam megutálni annak ellenére, hogy egyszer 5 hónapig csak ezen éltem. Ebből is látszik, hogy mennyi tápanyag, energia van benne, még egy magzat egészséges fejlődésére is elegendő volt akkoriban. Mivel valóban nem bírtam semmi mást enni, ezért aztán sikeredett 44 kilóra lefogynom, de a maradék 4 hónap ezek szerint elegendő volt 9 kiló felszedéséhez és egy 2,8 kilós, egészséges, okos kislány születéséhez is. Szóval egyetek sok mazsolát! A nagyon finnyásak választhatják a jégbort is helyette:) És hogy ne hagyjam ki a nem igazán személyre szabott magyarországi védőnői ellátás szidalmazását: rendszeresen azzal piszkáltak az utolsó hónapokban, hogy túl sokat híztam....

Apropó, hízás. Mindig azt hangoztattam, hogy az evés rossz szokás, csakúgy mint az alvás. Ez az elmúlt években azért némiképp változott, de főleg ez utóbbi utáni vágy hatalmasodik el rajtam időnként. Szerencsére az év nagy részében hízókúrát tartok, vagyis inkább szinten tartásra gyúrok Hadd ne mondjam ez is ugyanolyan nehéz, mint a fogyókúra, bár ha kelt tésztán élnék, egyszerűbb dolgom lenne. Azért az ünnepek után nem árt egy kis méregtelenítés, kicsit más típusú rágcsálnivalók fogyasztása. Erre vált be a magos mazsolahegy nevű édesség, amit  ezer éve egy Nők Lapjában találtam és amit azóta mindig elkészítek újévkor. Lehet egészségesebb verziót is kiagyalni, pl. teljes kiőrlésű liszt és zabpehely, barna cukor  használatával.

1. Két narancs levében (vagy gyári narancslében) megáztatunk 15 dkg zabpelyhet. Ázhat akár 2 órán keresztül is.

2. 1 dl olajban egy csipet sót, fél teáskanál őrölt gyömbért, 15 dkg cukrot, 3 dkg lisztet géppel elkeverünk.

3. Ebbe keverjük kanalanként a narancsos zabpelyhet és még 10 dkg lisztet.

4. Aztán jön még bele 1 teáskanál sütőpor, 10 dkg nem sós napraforgómag, 10 dkg ugyancsak natúr tökmag, amit előtte aprítóban  kicsire zúztunk, valamint 20 dkg mazsola, amit előtte átmostunk. Én be is szoktam áztatni kicsit, mert a mazsola amúgy nem sok nedvességet tartalmaz és hamar megéghet.

5. Kell még hozzá kb. 60 db max. 5 centi átmérőjű kerek ostyalap - én a 44 milist használom - nekem ilyen volt itthon, ilyen Aldist meg most kaptam a barátnőmtől.. Ezekre a lapokra teszek egy teáskanálnyi masszát és sütőpapíron, 150 fokon kb. 15 percig sütöm.

A Hoch márkájú ostyából lehet gluténmentest is kapni (Ausztriában biztosan) és akkor szójalisztet használva gluténmentesen is el lehet készíteni:)

Ui: 2011-ben sem leszek gasztroblogger! (és Mici néni sem)