Tovább

Kedvenc...

...fotóm az ünnepekről, amikor is az öcsémmel anyukánknak segítettünk elkészíteni a szokásos karácsonyi sütiket. Mert ugye a szívműtét sem akadályozhat meg bennünk abban, hogy felszedjünk 3 kilót:Az öcsém szakács, remélem ez látszik a fotóról - az ott a Lajos szelet, aminek a szélét le kell egyenesre vágni.

Az öcsém mérnök is, remélem ez is látszik a fotóról - az ott egy miniflex, ami arra is használható, hogy levágjuk a sütemény szélét.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

(lepjük meg szeretteinket ehető karácsonyfával...)

Mütyűrök

A gyöngyfűzés úgy működik nálunk, hogy elkezdek valamit, többnyire minta alapján. Aztán amikor végképp nem tudom értelmezni a leírtakat, jöhet a hasra csapás és a kreativitás. Éppúgy, mint a főzésben.

A középső volt a prototípus, teszteltem: mutatós, egyszerű, olcsó. (a kosarat is én fontam, első és egyetlen művem ebben a témában)

A többit már a lányom készítette az osztálytársainak:

Minden oké

Mivel sikerült fogösszeszorítva eljutni odáig, hogy nem érdekel a fájdalom, - a környezetem meg le van ejtve, nekem most többet kell kibírnom, mint nekik, egy kis ideig még elviselhetik, hogy hülye vagyok - úgy döntöttem idén már nem megyek vissza semmilyen dokihoz. Ez volt az egyik nyomasztó teher, le van téve. És legalább tehetek újévi fogadalmat... Amúgy most mondták, hogy rossz a technikám. Nem azt kell mondogatnom magamban, hogy nem fáj, nem fáj, mert akkor az agy csak azt a érzékeli, hogy 'fáj'. (Tudjátok, mint a 'nem esek el, nem esek el, aztán mégis!). Szóval a jó tecnika: Jól érzem magam!

A másik teher is le van téve, anyu szívműtéte is sikerült. Ő viszont azzal járt jól, hogy nem várt vele tovább, mint kiderült, utolsó pillanat volt. Ki tudja, jövőre úgy összeomlik a tb és nyugdíjrendszer, hogy a 60 felettiekkel már tényleg nem fognak törődni. A kollegám szerint, mit aggódok a H1N1 miatt, az osztrákok is csak 5 millióan vannak....

Konklúzió: jöhet az év vége, már semmi sem tud kizökkenteni a nyugalmamból. Hacsak nem a házassági évfordulónk, az is csak azért, mert olyan gyorsan ment el 20 év, hogy észre sem vettem. (csak a gyerekeken)

Részt vettem a 'sok kicsi' adományozós játékon. Jól esett hasznosan játszani. Tudom, hogy nemcsak Karácsony körül kéne így gondolkodni, de szerencsére egyre több olyan civil kezdeményezés van, ahol látom hova kerül az adomány és év közben is tevékenyek. Csak azt kell észrevenni, hogy nemcsak decemberben vannak gondban egyesek, akár önhibájukból is. Mi most a győri koraszülött osztálynak varrunk takarókat, nem karácsonyra, már régóta tervezzük, de remélem január végére kész lesz, majd beszámolok a fejleményekről. Addig is szeretném a figyelmetekbe ajánlani az Egészséges Újszülöttekért Alapítványt, mely a Győrben ápolt koraszülöttekért dolgozik. Itt van az a baba, akit az anyukája H1N1 fertőzése miatt 3 hónappal előbb kellett világra segíteni.

Kányádi Sándor:
Isten háta mögött

üres az istálló s a jászol

idén se lesz nálunk karácsony

hiába vártok

nem jönnek a három királyok

sok dolga van a teremtőnek

mindenkivel ő sem törődhet

messzi a csillag

mindenüvé nem világíthat

megértjük persze mit tehetnénk

de olyan sötétek az esték

s a szeretetnek

hiánya nagyon dideregtet

előrelátó vagy de mégis

nézz uram a hátad mögé is

ott is lakoznak

s örülnének a mosolyodnak

Ma

Kicsit visszatérnék az otthonszülés témára. Ha még nem olvastátok ezt a bejegyzést, tegyétek meg légyszi előbb.

Eddig talán ez az egyetlen cikk, amire azt mondom, hogy korrekt. Siralmas, hogy – persze nemcsak ebben a témában – mennyire primitív módon reagál a sajtó (na és a közvélemény – persze általánosítok…). Nem tudom azt mondani, hogy egyes újságírók inkorrektek, mert nyílván van szerkesztő, tulajdonos stb. akik áldásukat adják a cikkekre. Bár az is igaz, hogy nem kellene sajtónak neveznem a blikket…

Miért van az, hogy orvosom, sztárnőgyógyász, doktor xy megnevezéssel írnak bizonyos orvosok szakmai hibáiról, ugyanakkor G.Á. névvel, címmel, fényképpel jelenik meg a sajtóban? Miért nem kaphat ugyanolyan ’védelmet’, mint más? Miért hívja mentős azonnal a sajtót, ha történik egy kórházba szállítás? Miért viselkedik a mentős, a kórházi személyzet az így beszállított nővel úgy mint a kutyájával, durván, fenyegetve? Miért kér számon olyan kórházi protokollt az otthonszülésnél, amit még a kórházban sem tartanak be? Hosszú válaszaim lennének, rövidebben csak a kulcsszavak: intelligencia, tolerancia, hivatástudat.

Miért kell azt gondolni, hogy a kórház teljes mértékig fizikai biztonságot jelent? Hiába van szuper műszer az orvos kezében, ha nem gyakorlott a vele való bánásban, ha remeg a keze, mert fáradt vagy mert beteg (a többi ok tetszés szerint), ha másra használja a (mű)szert, mint amire való. Az oxitocin és a császármetszés nem arra való, hogy odaérjen az orvos a teniszpartira, az esti filmre, a nyaralásra. Lelki biztonság – erről írtam már. Kinek – hol. Ezért vannak otthonszülők, bábák, otthontanítók, magántanulók, otthon lélegeztető gépen élők, ápolásra betanított hozzátartozók, otthonhaldoklók és hospice szolgálat. Nem tiltható meg egyik sem, szabályozni (nem korlátozni!) kell mindegyiket.

Mint a társadalom tagjainak, nekünk, nőknek is változni kellene. A félelem, a bizonytalanság, a mindig másoktól való függés, a megoldás kívülről való várása, a felelősség nem vállalása rossz tanácsadó. Döntési helyzet most is van, a szabályozástól függetlenül. A tudás hatalom, próbáld higgadtan körüljárni a témát, döntsd el mit akarsz, vállald érte a felelősséget és ne hagyd, hogy bárki megkérdőjelezze a kompetenciádat a döntésedben. Segítsd azokat, akik ugyanilyen helyzetben vannak, mint te, akiket meghurcolnak, mert támogatnak téged. És ez az élet minden területén érvényes. Ne gondold, hogy pl. a gyermeked vallásos vagy egyéb oktatása nem hagyhat maradandó károsodást, nem okoz tragédiát. És ne gondold, hogy nem hallhat meg bárki, bármikor…nem vagy halhatatlan sem otthon, sem a kórházban.

Mikor megtudták a kórházban, hogy ki az orvosom, meghamisították a kórlapomat. Mivel az orvosom szabadságon volt, senki nem vizsgált meg, olyan vizsgálatok eredményét írták fel, amit nem végeztek el. 39 fokos lázzal mentem haza, de biztos voltam benne, hogy ha kijutok onnan, túlélem. Kivitték az egy napos gyerekemet az épületből az engedélyem nélküli koponya ct vizsgálatra, nem azért mert annyira féltették, hanem mert reménykedtek, hogy találnak valamit. Amikor a sok terpeszben járó nő mellett fickándozni merészeltem, undorodva kérdezték, hogy az-e az orvosom, akire gondolnak. Nagyon rosszul esett nekik, hogy én tudok járni szülés után. Kitaláljátok ki volt az orvosom? Végül kiadtak egy olyan zárójelentést, amin nem az volt a gyerek vércsoportja, ami. Még szerencse, hogy figyeltem biológia órán, tudtam ki az apa:) és legalább felismertem, hogy az a vércsoport genetikailag lehetetlen. Nem akartam többé kórházba menni.

Hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam, mindig vannak úttörők, kivételek, emberek. Hálás vagyok, hogy 100 százalékig bízhattam valakik szakmai felkészültségében, hogy nem hagytak magamra, hogy támogattak a döntésemben. Hálás vagyok a szüleimnek, a védőnőnek, a gyerekorvosnak, akik nem értettek egyet velem, a helyemben esetleg máshogy döntöttek volna, mégis a hivatásukat tartották szem előtt, a segítségnyújtást, amire felesküdtek, hogy kompetens, felelősségteljes embernek tartottak. Hálás vagyok azoknak, akik tudtak örülni az örömömnek, akik nem a rosszindulatot, hanem a törvényességet szem előtt tartva vették a fáradságot és átolvasták a törvényeket, hogy aztán boldogan anyakönyvezzék a gyermekemet. Éppen ma 16 éve. Köszönöm.