Május 4-ig

látható Kövesi István festménygyűjteménye Győrben. A titkos gyűjteményről itt olvashatsz. Topor Tünde és Winkler Nóra mai tárlatvezetése felemelő volt. Intelligens, művelt, szépen beszélő, művészetszerető emberek, akiket öröm volt hallgatni. A féltve őrzött gyönyörű képeket pedig nagyon örülök, hogy láthattam. Szomorú, hogy a művészettörténeti tudásom a nullával egyenlő, de az élmény feltöltött egy időre. Felfedeztem egy festőt, akiről - szégyenlem, de - eddig nem hallottam, Perlmutter Izsákot, megszavaztuk kedvenc képünket, a Kis Cleo-t. Ezen kívül megtanultam a kolorit szó jelentését végre.

Szép estét, színes álmokat nektek! 

 

Olyan

csend van, igaz? Magamat megértem, ilyenkor sosem érek rá gondolkozni. Az, hogy hány milliárd osztalékot fizetünk (magunknak), az nem gondolkodás:) Megírtam a 100-150 oldalt, ami persze nem is az én nevem alatt fut, bár most szembesülve a tavalyi hibákkal (amiről csak ti tudtok, pszt), ennek még örülök is. Csak hát mi az értelme?? Az élet értelmén csak betegen tudok gondolkozni, mert akkor vagyok itthon és ráérek f...szságokkal foglalkozni. Bocsánat, de ebben a kontextusban ez nem csúnya szó. Szóval itthon ragasztgatom az inspirációs naplómat és megállapítom, hogy tényleg hormonzavaros vagyok. Ilyen cukiságok tetszenek! Na elmentem boxolni vagy nézem a F1-et vagy a spanyol bajnokságot vagy szimplán iszom egy sört, bár ez utóbbitól állítólag nem emelkedik a tesztoszteron szint.

 

A Belgában

jártunk, de most nem mi főztünk. Itt egy kis mozgófilm, ahol nem látszom, amint éppen tömöm magamba a füstölt lazacot. De láthatjátok mindannyiunk bálványát, A Séf urat, Edvi Lászlót!

Micsoda kaják és micsoda fogadtatás! A macaronok pedig finomabbak voltak, mint a sugarshopban (Anitának üzenem)!

Egy ide illő kis képsorozat, magam sem érzékeltethettem volna jobban az élményt.

Nesze

neked rezsicsökkentés.
Nem baj, nemsokára posztolhatom a ferde villanyoszlop gyűjteményemet....