A következő nap első úticélja Tianzifang lett. Az un. Shikumen házakat akartam megnézni. A shikumen építészeti stílus a kővel keretezett ajtójú házakat jelenti, de biztos van még egypár stílusjegy, amikről azonban én is csak a netről értesültem. Megint kitört belőlem az építész, ami kb. odáig terjed, hogy nem értem miért jártam titokban műszaki rajzolni egy technikumba, hogy aztán végül elmerüljek a számviteli standardokban, és aztán egy templomban áhitattal bámuljam mire képes az ember. Szóval bármennyire is túristás a hely, megnyugtató a toronyházak tövében egy-egy emberléptékű tér, amiről sosem tudhatjuk meddig marad meg. Varrodák, apró üzletek, teázók között sétálgattam és 500 ft-ért bírtam venni egy antik:) órát, ha másra nem, a fiam steampunk hobbijához teljesen ideális lesz.
 |
| másik gyengém: az elektromos hálózati szabványok:) |
Következő állomás a Xin Tian Di volt, szintén a shikumen építészetre fókuszálva. Mivel a drága boltok, éttermek és a sok fehér ember nem volt elég kínai nekem, inkább kerestem egy autentikusabb környéket a Fangbang és Zhonghua Rd környékén. Sokkoló volt és amikor jött a vihar szele és a sötétedés (milyen korán sötétedik keleten!), akkor azért gyors léptekkel visszatrappoltam a legközelebbi metró megállóig. Viszont itt készültek a legjobb szociofotóim is.
 |
| hogy került oda vagy hogy maradt ott az a ház |
 |
| utcai borotválás |
Ma lemondtam a taxizásról és az utolsó 5 km-t gyalog tettem meg. Gyönyörű ez a templom. Mögötte egy toronyépület (a tesóm munkahelye), de az esős, párás, szmogos idő miatt alig látszik.
 |
| Jézus Szent Szíve templom |
Vettem a boltban csilis rágcsát, tuti hogy valami drog van benne:) Olyan erős, hogy vörös a fejem tőle, de nem lehet abbahagyni. Nagyon kevés zacskós mittudoménmit soroltam eddig az ehető kategóriába, ez teljesen jó. Rájöttem, hogy nem is a csípősség a gáz, hanem az az édes-sós íz, amit a kenyértől a szárított gyümölcsökig mindenen érzek.
 |
| Ehető, de Family Mart üzletekben láttam csak |
A tesőmnak lelkiismeret furdalása volt, hogy egész nap egyedül vagyok, ezért kényszerét érezte, hogy minden estére programot találjon ki nekem. Szakadt az eső, de este 9-kor nekiindultunk a sanghai éjszakának. Nem akartam lelombozni, hogy hulla fáradt vagyok, de végül is nem bántam meg. Egy ír sörfőzdébe mentünk, a Shanghai Brewery-be, A-ékkel találkoztunk. Ők már 18 éve élnek kinn, majd ha már kidolgozták magukat visszatérnek valamelyik európai otthonukba. A. nagyon kedves volt, nagyon odafigyelt, hogy ne ír angolt beszéljen és nem németül kellett H-el beszélnem, amíg a fiúk cigiztek:). Mesélt Kínáról és kérdezgetett a tapasztalataimról. Magas, szőke, német nő, imádják a kínaiak, mellesleg szakmájában igen profi. Na ezt a világpolgárságot azért irigylem. Finom ír fekete (vagy barna?) sört ittam, kellemes, a külföldiek által felkapott hely.
Ezután még átmentünk a Zapata's-ba, ahol Ladies night volt és ahol tényleg a pultról locsolták a tequilát a táncolók szájába. Nem vagyok partyarc - nem is voltam soha - de tanulmánynak szuper a hely, főleg ha valaki kíváncsi, hogy próbálnak a kínai csajok külföldi pasit fogni és persze vica versa. Beszélgetés kizárva a hangerő miatt, maradt a sör és még táncoltunk is egy kicsit:)
