Most olvasom, hogy szétrobbant egy akvárium Kínában. Hát az tényleg nagyon durva lehetett, mert elég monumentális volt. Sanghajban, a sétáló utcán, a Nanjing Roadon volt látható, még be is mentünk, hogy hátulról lássuk, de onnan takarva volt. Csoda, ha fóbiáim vannak, már akkor sem szívesen álltam elé:)

Kaják

Azaz kaják és kaja alapanyagok. Még mindig Sanghajból.

Ilyen volt. A piacon vettük, friss, élő.

Ilyen lett.

Sárkányszem - Longán

Lám, teljesen ehető. Igaz, hogy japán.

Kedvencem, a karamellel bevont almácskák. Vagy datolya?

Sült fürj. Na ezt kihagytam.

Kukacok, hernyók - borzasztó, hogy ez mind ehető.

Friss, 2012-es tojások:)

Mozaik

Csalós a cím...ez is Kína. Kreatív szekció következik, ötletek a kerti úthoz.

Útibeszámoló 10.

Jártunk még a sanghaji Jade Buddha Templomban is, mert azért azt nem lehet kihagyni. Kicsit tudathasadásos hely, élő templom imádkozni jövő hívekkel és ott élő szerzetesekkel, múzeum, kegy- és emléktárgy bolt és mindezt akár egy helyiségben. Eleinte zavarban éreztem magam, hogy fényképezek egy templomban, ahol imádkoznak éppen, de ha kereskedők is ott pénzeznek, akkor ez biztos normális. Monumentális, gazdag, félelmetes, fenyítő - ezek a jelzők, amik legelőször eszembe jutnak a szentek, bálványok láttán. Nem éreztem semmi nyugalmat vagy lelki feltöltődést. De a jáde kővek gyönyörűek, bár a szinte fehéret tartják a legértékesebbnek, nekem a minél sötétebbek, vasoxidos barnás, vörösek tetszenek.

Korábban olvastam, hogy a szerzetesek nem engednek fotózni, utálják a turistákat. Ez az írás 2007-ből származott, szóval azóta biztos nagyon sok minden változott, mert nekünk semmi ilyen gondunk nem volt. Ez utóbbi ülő Buddha szobrot elvileg nem volt szabad fotózni, de más helyeken bármikor bármit. Még nem fedezték fel azt a visszataszító európai szokást, hogy a fotózásért külön pénzt szednek a múzeumokban...

Maradva a vallás témánál: egy gyönyörű katolikus templom közelében laktunk, de nem jutott eszembe, hogy lefotózzam. Majd legközelebb, a Konfuciusz templommal együtt.

Viszont a zsinagóga-túra program (gyönyörű zsinagógák vannak Európában és Magyarországon, már hiányzik egy Ági-mama program:) ) egyik különleges darabja a sanghaji 1907-ben alapított Ohel Moishe zsinagóga. Több hullámban nagyon sok zsidó telepedett le Sanghajban, az utolsó hullám a harmincas évek végétől 1941-ig érkezett. Ha egyszer sok időm lesz, erről is szeretnék többet olvasni - felvettem a témát a 'friss szellemű nyugdíjas' listámra. Valószínű nem Kína volt ennyire zsidómentő, hiszen koncessziós területek voltak, de most viszonylag szépen felújított a zsinagóga és a múzeum is. Itt a bácsi épp azoknak a nemzeteknek a zászlóit tűzte ki, akik meglátogatták a zsinagógát. Kedvesen figyelmeztettük, hogy a magyar zászló fordítva van, nagyon köszönte a felvilágosítást és helyrehozta a hibát.