A tavasz tervezett nagy eseményeiből lezajlott néhány. És még rengeteg apró, jó, rossz, nem tervezett történés is. Végre eljutottam Krakkóba. Mindig annyira fázok az utazásoktól, sok energia a fóbiák legyűrése, de mindig végül tök jól sikerül és utólag azon agyalok, hogy vajon miért nem utazom többet. Az anyagiakon kívül. Ahhoz képest, hogy homályosan - de úgy viszont kettőt:) - látok, egész jó képeket készítettem.
Ha ez a fa beszélni tudna
A mai őrjítő migrén viszont kimaradhatott volna az életemből. Meg a szemem várhatóan egy hónapig tartó szteroidos kezelése is. Ami még előttem áll: A ballagás, az ballagás:), egy kislányka pedig nemsokára megérkezik, remélem ott lehetek a 0. szülinapján.
