Lehet, hogy már írtam legújabb fóbiámról, de most újra elgondolkodtam rajta. Van egy csomó fóbiám, amit azért tartok, mert már hozzátartozik az imidzsemhez itthon. Mert egy társadalomba beilleszkedő embernek ne legyenek fóbiái. Otthon meg mindenki lehet egy kicsit dinnye. Hang- és szagfóbia, túl gyors autózás, túl lassú autózás, ajtóbezárás, vasalókihúzás és egyéb teljesen köznapi fóbia mellett most rájöttem, hogy nem bírok csíkos bögréből inni. Persze, ha nem lenne pöttyös, szilvás, szedres, cicás, nyuszis, stb. bögrém, akkor sem halnék szomjan. Üvegből is tudok inni, de kizárólag szívószállal:)
Eddig erről a paráról nem is tudtam, mert nem volt csíkos bögrém. Na ilyen az élet is. Néha nem jó, ha túl sokat tudsz a világról, sokszor igaz, hogy amiről nem tudsz, az nem fáj. Ez az egyik tanulság. A másik, hogy a pszichológiának volt, van, lesz létjogosultsága. (Ahogy a közgazdaságtannak és a bábaságnak is...)
Egy filmajánló következik itt és itt. Freud amúgy kedvencem, de ha az Vigo Mortensen, akkor az már pszichoszexuális molesztálás...
