Közeleg

megint az év vége és alig voltam itt jelen több okból is. Egy részük valós, más részük nem annyira, csak magyarázom a bizonyítványom, persze kizárólag magamnak. Na egy kis összegzés:

- a múltkori izraeli túra feldolgozását még be sem fejeztem, folyt.köv decemberben.

- végre eljutottam Toscana-ba, Pisa, Firenze, Vinci, Lucca, San Gimignano, Marina di Pietrasanta.

A Hotel Monna Lisa-ban szálltunk meg és mivel mindennap lejártuk a lábunkat, praktikusan a szállodában vacsoráztunk. Erika a (magyar származású) tulajdonos minden este elmondta, hogy másnapra milyen speckó helyi ételeket főz, így hogy elfeledkezzek fájó lábaimról, egész nap az esti vacsi lebegett a szemem előtt.

Még ami nagyon tetszett (persze a pisai torony ferde...de ez gondolom annyira nem dob fel senkit), hogy villamossal mentünk be Firenzébe Nenni-Torregalli külvárosból az Alamanni állomásig, normálisan (ingyen) tudtunk parkolni és még a "való világot" is láttuk 1,20 Euróért.

Lucca

- futni nem futottam, mármint a fél vagy egész maratont. Az okok már a tavalyi nyavajgásaimból ismertek. Anyu halála után csak arra bírtam gondolni, hogy minek annyit erőlködni, úgyis meghalunk...szóval akaraterő kell ehhez a hobbihoz is. Viszont benn voltam egy 260 fős futóverseny szervezőbizottságában, hát iszonyú meló egy ilyen. Mindenesetre szuperül tudok kajajegyet perforálni, 2 éjszaka alatt legyártottam a 260 kaja- és italjegyívet. Közben negyedéves zárás a melóhelyen:) Beneveztem ugyan 7 km-re, edzettem is rá kicsit, de szerencsére annyi volt a regisztráción a meló, hogy nem értem oda a rajtra:)

- Visegrádon van a Bertényi Miklós Füvészkert az Ördögmalom étterem felett. Gyönyörű így ősszel és hiába voltak rengetegen a Pilisben, ott nem volt senki...talán mert 500 Ft a belépő?:) Na és séta után egy sült pisztráng az étteremben, mennyei.

Na sziasztok, menjetek tüntetni!

Méltósággal

születni és meghalni.

A barátokhoz vezető utat nem növi be a fű.

Ha sietteted, ácsorog, ha marasztalod elrohan.

Ha nem bírod a terhet, szeleteld fel a mamutot, edd meg falatonként.

Az elmúlt perc az igazolás a következő perc túlélésére. A lépték őrjítően kicsi.

A pillanat úgy illan, tovaszáll, mint gyors folyón suhanó hab. Épp annyi csak a pillanat.

Könnyekkel tűröm árvaságom.

Összegyűjtöttem

miről maradok le a héten:

- mindjárt kezdődik a BL kézi meccs, Bukaresttel játszunk. Fantasztikus hangulat lesz biztosan, bár én állítólag igen rémült szoktam lenni a hangzavartól, ami tényleg igen félelmetes, remeg belül az összes sejtem. Én szívesen ülnék olyan fülvédőben, mint a kisgyerekek, bár erre megkaptam, hogy akkor üldögéljek otthon a lehallkított tv előtt. Meghogy ez nem színház, nemcsak a félidők végén kell tapsolni...

- A-t elküldtem helyettem, nélkülem a Téli Tihany teljesítménytúrára, most épp ott van. Gyönyörű idő van, max annyi a fura, hogy ott is állítólag többen voltak ma, mint a Baross úton. (majd lesz fotó remélem)

- 2 úszásedzés
- 1 angolóra
- egy munkahelyi búcsúbuli
- egy munkahelyi karácsonyi vacsi (ja, szerintem is:))
- egy bábszínházi bemutató holnap, Az emlékfoltozók

De nem panaszkodni akarok, csak gyűjtöm a boldog perceket és jó néha ezt tudatosítani, mert hajlamos az ember ezeket gyorsan elfelejteni vagy a nagy rohanásban észre sem venni.

Külső-tó, Belső-tó, Apátság, Balaton (Bor, mámor....)

Február

Most sokkal lassabban megy az idő, mint tavaly. Az új munkakörben pl ez is csábító volt: nem kell március végéig az előző évi elemzéseket ragozni balról jobbra és vissza:) Tavaly mire oldódott a stressz, hirtelen április lett, azaz eltelt az év negyede. Most nem fáj a szemem a sok neontól és képernyő bámulástól. Rongálhatom otthon skandináv krimik olvasásával!

 

A síelést, korit eddig kihagytam, pedig fedett a koripálya, a hideg időhöz sem vagyok kötve. Sajna egy Tihany túrát is kihagyok, most nem fázhatok fel. És még a futó edzéseket sem kezdhettem el. Cserébe kézi meccset nézek, amiben az a sport, hogy igyekszem gyalog menni az arénába és vissza a belvárosba. Ezzel megvan a napi ajánlott 10 ezer lépés. Csak az a gond, hogy a tegnap a Larviktól kikaptunk 1 góllal és az idegtől szívdobogásom volt és még a francia manikűrt is lerágtam a körmömről.

 

Ui: Tüntessetek helyettem is.

 

Ma

Szent Mihály és Szent Gábor arkangyalok-szerb ortodox templom Grábóc

Meggyőződésem, hogy a holtakért nem kell imádkozni, az ő dolguk már elrendezett. Amit életükben tettek (vagy nem tettek meg) az alapján ítéltetnek meg. A dolgunk csak annyi: nem felejteni és okulni.

"Édes

barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."

Az ígért

túra-beszámoló kicsit késik. Pedig sok szépséget kell látni a világban, hogy a sok szomorúságot másképp lássuk. Meghalt Grosits Gyula, De Chatel Rudolf és az apukám is.

Nincs újévi fogadalmam

....gyorsan ki kell találni valamit, hogy legyen mit megszegni, mert lázadni izgi...nem?
na néhány:

- rendszerezettebb leszek, dobozolom, archiválom a fényképeket, munkaügyeket, recepteket és mindenféle szabásmintákat, kreatív ötleteket. Ez kb. 5 évre való feladat, de muszáj elkezdenem, mert ez a rendszerezettség remélem segít kitalálni, hogy 2 év múlva miből élek.

- napi szinten élek a rengeteg hobbimnak vagy akár kezdek újakat...varrás, festés, gyöngyözés, fafaragás és hasonlók, futás, korcsolya, tánc, kravmaga és hasonlók.

- próbálok kapcsolatot tartani, ne adj isten keresni:), társasági életet élni...rokon, barát, kolléga és hasonlók.

- tanulok, még ha nagyon nehezemre esik is, minden nap, nyelvek, új munkakör és hasonlók.
- nem szokok le semmiről, hacsak nem a teknős tohonyaparti halogatásról:) (ez egy titkos üzenet...)

Boldog új évet, boldogabbat, mint ami lesz. (a pesszimizmusról is le kell szoknom)

Sok

kedvem nincs ide írni mostanában, amint azt észrevettétek a bejegyzések ritkulásából. Jó lenne személyesen találkozni. Annyi időt elvesz a net, meg amúgy a számítógép és az időm felével sem tudok elszámolni. A nyelvtanulós projektem is halódik, ma hajnali 4-kor viszont rendkívül aktív voltam egy kis prepozíció gyakorlásban. Ma színházba megyünk a Danton halálára, premier ráadásul, alig várom. Holnap balett órám van, kettő kimaradt, tuti izomláz lesz a vége. A csipkelekvárom nagyon finom lett, remélem nem romlik meg, mert nem tettem bele tartósítót. A maradék időmben pedig nézegetek, gondolkodgatok, sóhajtozok. Szóval nincs időm...hívjatok, ha szükségetek van rám, magamtól nem mozdulok, készülök a téli álomra.

 

Vagyok

megvagyok. El vagyok havazva a munkával és a tanulással. Olyan fontos szavakat tanulok, mint: verkatert sein  - (Kopf-)Schmerzen haben, weil man am Abend vorher zu viel Alkohol getrunken hat.

Verstehst du?

Van egy új blogom, angolul irogatok bele, a lányom meg válaszol illetve kijavítja a hibákat, vagy ajánl új szófordulatokat. Persze csak ketten látjuk, de mégsem olyan mint a chat vagy a levelezés, ezt szép rendben visszaolvasgathatom, rögződhetnek a kifejezések. Nagyon jó módszer az íráskészség vagy a szókincs aktivizálására. Bár nem annyira rendszeres, mint szeretném, a blogtársam éppen lelécelt 3 hétre:(

Ezen kívül még nagy hír, hogy meg sem fagytam a múltkori őrületben, hihetetlen módon a család egyetlen tagja sem volt úton, a főnök előrelátóan már dél körül hazazavart minket. Bár a mi falunk is be volt havazva péntekre, áram volt, fűtés volt, csak a kutyákat kellett kiszabadítanom a hó fogságából (hajnalban, pizsamában hólapátolni csak akkor kezdj, ha van ilyened otthon). Kicsit örültem, hogy 30 km-re lakok az autópályától. Egyelőre.

Szülinap

Ma van a szülésnapom. Az egyik. A huszadik. Nem 20 gyerekem van. Érthető, nem?

Még nyár van

Nézegetem, rendezgetem a nyári fotókat és teljesen elégedett vagyok (meg fáradt, de szerencsére még van szabadságom bőven..). Rengeteg helyen jártunk, ott is, ahova minden évben muszáj menni és ahová nem biztos, hogy még egyszer eljutok. Vinye kötelező helyszín, most csak szolid, sétálós, gyermekekkel beszélgetős volt. De ez a Nagy Koleszterintúra helyszíne is! Hogy mi is ez: az erdő közepén kell enni, inni, nem túrázni és előbb kell a felnőtteknek aludni menni, mint a gyermekeknek.

Nyaraláskor nem volt tv, internet - hazudhatnám. De a kert sarkából rá lehetett csatlakozni a szomszéd netjére, muszáj volt megnézni a Csoki- és a Vidor fesztivál programját. Mint a volt Gombóc Artúr őrs volt vezetője kötelességemnek éreztem, hogy a többiek helyett is egyek mazsolás, narancshéjas, diós, kókuszos, mogyorós, nugátos, csokiszökőkutas finomságokat, szó szerint rosszullétig.

Vissza a technikához. Horvátországban egy Mp4 lejátszó jelentette a civilizációt, feltétlenül nézni kellett egy orosz moziban felvett Harry Potter részt, valamint néhány részt a HIMYM-ből. Végre nem krimi és nem kórház (és nem politika).

És vissza fesztiválhoz. Vettem egy gyömbéres-lime-os juhtejszappant. Nagyon jó illata és állaga van! Volt egy vörösboros-szőlőmagolajos is, az is nagyon eltalált illatú és színű. A juhtej hatása gondolom a kecsketejes szappanéval azonos, bár ha én termelő lennék, akkor mégiscsak a kecskéket választanám, kizárólag azért mert aranyosabbak:) Az öcsém szerint egy pigmeus kecskét kellene beszereznem, az simán ellakna a Jack Russelnak készült kutyaólban is. Bár szerinte nekem most éppen két tengerimalacra lenne szükségem, egy Malac és egy Szőrmalac nevűre (azt hiszem). Egyelőre tiltakozom, teljesen haszontalan állatok, csak egy kicsit vonzódom jobban hozzájuk, mint egy leguánhoz.

S & W

Bocs, nem tudom kihagyni ezt a személyes üzenetet szombathelyi zugolvasóimnak.

"This show is AWFUL!"

"Terrible!"

"Disgusting!"

"Horrible!"

"See you next week?"

"Of course."

Electric car

Rég nem írtam. Nem érek rá gondolkodni, ha mégis, akkor nem érek rá leírni. Gépundorom van és különben is nagy a kertben a gaz. Most néhány napig igyekszem közzétenni az elmúlt időszak szóra érdemes történéseit. Egyik ilyen, hogy vezethettem egy elektromos kisautót.
Mégpedig a Ford TH!NK-et.

230V-os konnektorról maximum 10 órás töltéssel 160km utat tud megtenni végsebessége 110Km/h, két üléses, automata sebváltós. Közvetlen CO2 kibocsátása persze nincs, de hogy az áram megtermelése mennyi káros anyag kibocsátásba kerül, azt nem tudom. Legfurcsább nekem az automata sebváltó volt, reflexesen mozgott a bal lábam eleinte az összes kereszteződésben. Pedig vezettem már olyan autót, amiben nem kellett kuplungolni. Apám eltörte a bal lábát, de az autóhoz hozzá volt nőve, úgyhogy megbuherta a Wartburgot és kiiktatta belőle a kuplungot, bár 3-as, 4-esben előtte se nagyon kellett mélyre nyomni.
 

Visszatérve a kisautóra, ugyanúgy gyorsul, mint a benzines, csak eközben pont olyan hangja van, mint a szegedi 1-es villamosnak. Na jó, nem hangos, sőt, a kereszteződésben sokszor gondoltam, hogy le vagyok 'fulladva'. Főleg úgy, hogy már a garázsból 30%-os töltéssel indultunk, és nem igazán tudtuk, hogy ez mennyire is elég. 4 hetes tesztvezetésre volt a cégnél, napi 12 órát biztos nyúzva volt, éjjel leverte a biztosítékot többször, de nagy sikere volt, úgyhogy most megkapjuk még 4 hétre. De nekem elég volt ennyi is, egyrészt 11 millióért nem szándékozom autót venni, másrészt Hammer lelkem van...
Az egyik képen látszik, hogy még lóg az autó a falból (valamint a mitfahrer-t le van vágva a képről), aztán némi oktatás indulás előtt (te jó ég, női sofőrök):





Második év

A blogom kb. 2 éves, ezennel megállapítom, hogy blogíró szokásaim nem nagyon változtak, majdnem annyi bejegyzésre voltam képes, mint tavaly. Olvasni viszont sokkal kevesebbet tudok és ezt nagyon sajnálom. A szememet kellene kímélnem és ezért itthon már nem nagyon kapcsolom be a gépet, inkább könyvet olvasok, ha annyira szemrongálásra szottyan kedvem. Évértékelés kapcsán kicsit átgondoltam mi történt idén. Ahogy megszoktam jó is, rossz is, de valahogy minden kiegyenlítődik. Így van jól, ha minden szuper lenne, már gyanakodnék. Egészség, biztonság (nem csak anyagi) - ezek persze mindig jól jönnek.... A biztonság kedvéért főztem lencsét, ezen ne múljon a pénzügyi helyzetem jövőre. Malacot nem sütöttem, csak ilyen édes, égett fülűt: (Akarom mondani sósat.)

Boldog új évet kedves olvasóim!

Sokk Hó

Reggel arra ébredtem, hogy a szomszéd havat lapátol. Rendes ember, dolgos, korán kelő...

Mivel nem volt férfi a háznál, beöltöztem a lavinatúlélő outdoor overallomba. Na jó volt, de most kímélni kell, mert egyrészt főpróbahét van, másrészt alvás helyett is tanulnia kell, nehogy ötödévben találja ki hogy halaszt.

Nagyon jól esett a hólapátolás, a jó levegő és a fizikai munka, ráadásul délutánra teljesen elmúlt a másfél hónapja tartó nyak- és hátfájásom. Nesze neked irodai munka...Bár nem kiabálom el, mert már egyszer elmúlt egy napra a fájdalom, azaz olyan fülfájásom volt, ami teljesen elnyomta a kevésbé fájó érzéseket. Volt már olyan fejfájásotok, hogy a falba vertétek a fejeteket, hogy kívül jobban fájjon? Na valami ilyesmi. Olyan, mint amikor az embernek két feje van és a nagyobbik van belül:)

Szeretem a havat, ha síelek vagy ha nem kell utaznom sehová. De azt nem szeretem, amikor a cipőmet megeszi a só. És azt sem szeretem, hogy minden cipőre, csizmára azt írják, hogy nem vagy gyengén vízálló, biztos ami biztos, ne tudjon senki reklamálni. Szívem szerint mindenhová túrabakancsban mennék:)

 

Nyelvtanulás

El kellene döntenem milyen nyelvet tanuljak az elkövetkezendő 5 évben. Muszáj!
Német-csúnya nyelv, de a cégem német
Francia-hátha letelepszem Korzikán vagy Svájcban
Orosz-van egy 20 éves alapfokúm
Spanyol-mindenki azt tanul
Olasz-Korzika helyett Nizzában telepszem le
Héber-csak úgy

Doboz

Írtam már "öreg", azaz dehogy: fityés barátnőimről.  Most annyiban volt más a helyzet, hogy én voltam a megajándékozott. Egyébként a forgatókönyv az idézett bejegyzés szerint történt, de most a párjaink is részt vettek az átadó ünnepségen.

Édes dekopázsolt dobozt kaptam, a kontanktlencse program felfüggesztése miatt még változik a funkciója, lehet, hogy az aktuális gyógyszerkészletem tartom majd benne:)

Prímszámok

Ma (prímszám) van a születésnapom (prímszám). Na mi következik ebből? (Megfejtés: kaptam egy Mozart-tortát)

Tavasz közepén

A tavasz tervezett nagy eseményeiből lezajlott néhány. És még rengeteg apró, jó, rossz, nem tervezett történés is. Végre eljutottam Krakkóba. Mindig annyira fázok az utazásoktól, sok energia a fóbiák legyűrése, de mindig végül tök jól sikerül és utólag azon agyalok, hogy vajon miért nem utazom többet. Az anyagiakon kívül. Ahhoz képest, hogy homályosan - de úgy viszont kettőt:) - látok, egész jó képeket készítettem.  

Ha ez a fa beszélni tudna

A mai őrjítő migrén viszont kimaradhatott volna az életemből. Meg a szemem várhatóan egy hónapig tartó szteroidos kezelése is. Ami még előttem áll: A ballagás, az ballagás:), egy kislányka pedig nemsokára megérkezik, remélem ott lehetek a 0. szülinapján.