Boldog

nyulat a Dunántúl legmagasabb pontjáról háttérben a szülővárosommal!

Írottkői kilátó-nyuszikaki, színes tojás, likőr és friss levegő

16. Kéktúra szakasz (3. túra)

Dobogókő-Visegrád 24,2 km

Pilismaróton aludtunk (céges üdülő ez is:)). Reggel átautóztunk Visegrádra, majd 6:50-kor felszálltunk a Pestről 5:38-kor induló 880-as buszra. Esztergom buszpályaudvaron a 16-os állásról rögtön indult a busz Dobogókőre, fél 9-re fenn is voltunk. Ezt azért írtam le ilyen részletesen, mert ezt egyik túrablogban sem láttuk, pedig az indulás-érkezés kitalálása az egyik legfontosabb lépés.

 

Az Eötvös Lóránd menedékháznál pecsételtünk és megittuk a reggeli kávét. Csodáltuk egy kicsit a tájat, szerintem Magyarország legszebb tája a Duna-kanyar, főleg innen fentről.

 

Duna-kanyar, középen a Rám-szikla

Sikáros

Nagy találmány

Pilisszentlászló az út fele, a Kisrigó Vendéglőben pecsételtünk, mert a lenn a faluban a Gesztenyés, a hivatalos pecsételőhely bezárt és mert a tulaj?, intelligensen, kedvesen beszélgetett velünk. Meg fáradtak is voltunk, jól jött a frissítés. Jani bácsi Esztergomban a pályaudvaron segített nekünk, itt a pincérek voltak felettébb udvariasak, van remény....mosoly:)

 

Pap-réten ismét pecsételőhely, majd a Nagy-Villám felé vesszük az irányt. Közben egy kb. 20 m-es kitérést teszünk a kék háromszögön a Borjúfő szikláról, csodálatos felülről tekinteni a világra, fogalmam sincs miért élek a Kisalföldön...

 

 

Visegrádi Keresztelő Szent János templom

Duna Pilismarótnál

Este, hideg Duna, izomlazító...

 

27/2. Kéktúra szakasz (2. túra)

Zempléni hegység: Sátoraljaújhely-Vágáshuta 9,1+4 km

Ezt a túrát még a múlt héten, a szakadó esőben elkövetett Hollóháza-Füzér túra másnapján tettük meg. A lelkesedés már nem volt annyira erős, egy cukrászdában vártuk a napsütést, de végül megelégedtünk a csak szemerkélő esővel és fél 1 körül útnak indultunk. Először a kék+ jelzésen felmentünk a Bányi-nyereghez. Az esőkabátom belülről is tök vizes volt, ilyen lehet amikor a fogyni vágyók folpackkal tekerik körbe magukat edzés előtt. Elhatároztam, hogy ezt a pólómat is kidobom a túra után, úgymint az előző napit....

 

Döbbenetes mennyivel nagyobb, sötétebb ez a táj, mint a Bakony. Gyönyörű, de érdekes az érzés, nem vagyok otthon. Az eső főleg nem komfortos, igaz elállt egy kis időre, de homokos sár az van bőven.

Mivel nem volt nálam óra és a tegnapi buszlekésést nem akartuk megismételni, enyhén teljesítménytúra hangulatban mentünk. Csendes volt az erdő, kivéve egy madár keserves vijjogását, amiről meg voltam győződve, hogy egy mamájáért visító vadmalac..tehát rohantam:)

Kidőlt fák mindenfele, de nem mostanában adták meg magukat, csak kevés az erdész. A kéken is volt egy kis szakasz, amire ráférne egy jó kis sarlózás. A nyakamig ért a csalán, ráadásul a jelzés sem volt egyértelmű, vissza nem akartam volna menni rajta.

 

Másfél órával a tervezett idő előtt érkeztünk meg Vágáshutára, a Huta kocsmához. Bezárt ugyan már egy ideje, de a teraszán két vizes srác szárítgatta magát a tulajjal beszélgetve, mi is csatlakoztunk. A srácok Füzérről jöttek, a tulaj Hután él ezer éve. Mondta, hogy szerepelt még az első Másfél millió lépésben, ott szárították a gombát az árokparton. Majd megkeresem ezt a részt. Disznót tart, csirkét, nyulat nevel, kaszál a faluban meg ki tudja még mit csinál. Talán beszűkíti ez a kis 50 fős falu, de vág az esze, az kiderült, kedves, jóindulatú ember.
 

 

Putrik és hiperházak, helikopterrel érkező nyaralók és tengődő helyiek. Ismét egy tanulmány. A kéktúrát úgy kezdtük el, hogy nyitva tartjuk a szemünket, szívünket az emberekre is (bár ez nekem nehezen megy alapból). Pozítív a két srác is, csak egy órát üldögéltünk együtt, de jó volt hallgatni őket.

5-kor indult a busz Sátoraljaújhelyre, ott hagytuk az autót. Lászlótanyára menet a jó munka jutalmaként megálltunk vacsorázni Széphalmon a Kerék csárdában. Tárkonyos gombaleves, túrós sztrapacska, sült csülök Gabi módra (nem én, a tulaj Gabi), barna Staropramen, igazi mosolyú, szolgálatkész pincérlány, felettébb ajánlott hely!

Ezen a képen nem a gombalevesemet kell nézni, hanem az ujjamat, ami az előző nap a Nagy-Milicről történt leereszkedés közben sérült meg. Hát persze, hogy elcsúsztam a 70 fokos sáros lejtőn és egy ujjal támasztottam meg mind az 50 kilómat, hogy le ne érjen a nadrágom a sárba. (TheNorthFace:) )

Ezzel a 27-es zempléni túrát abbahagytuk, a tervezett 45 km-ből 30 sikeredett, a középső Vágáshuta-Füzér szakaszért legkésőbb jövő ilyenkor visszajövünk.
 

27/1. Kéktúra szakasz (1. túra)

Zempléni-hegység: Hollóháza-Füzér 13,6 km

Lászlótanyán száltunk meg az üdülősoron -ez konkrétan 5 ház 8 km-re Hollóházától - gyönyörű rönkházban...céges üdülő. Indulhattunk volna innen is, hiszen az 5 ház közül az egyik a Panoráma büfé, az egyik pecsételő hely. Az autó logisztikázása miatt mégis lementünk autóval Hollóházára, hogy felgyalogolhassunk Lászlótanyára. Mikor elindultunk, még csak szemerkélt. Ezután esett kis túlzással 48 órán keresztül.

Bőrig ázva tartottunk egy pihenőt, megszárítgattuk a cuccainkat. Aztán amikor csendesedett az eső továbbindultunk épp belegyalogolva a Nagy-Milicen fennakadt felhőbe. Félelmetes és nagyon vizes volt, a fóbiám (az, amelyikben azt képzelem, hogy rámdől egy fa) felerősödött kissé.

Eső a Nagy-Milicen

Foltos szalamandra a Nagy-Milicen

Kamásli és teleszkópos túrabot - életmentő

Nem sokat álltunk meg, bár nem volt hideg az eső, túl akartunk lenni a dolgon. Ritkán van lehetőség ilyen oldalát látni az erdőnek, nem a merengős, rácsodálkozós hangulatok jöttek elő, inkább a csodálat az természeti erők iránt, az alázat.
 

Pusztafalu a Magas-hegyről

Ajaj...Vár-forrás pihenő kis sérüléssel megúszta

A 4,5 órás út 8 órásra sikeredett, Füzérnél feladtuk, a Bózsváig tartó 9 km-re se időnk, se erőnk nem maradt. Pecsételtünk a Vár büfében és miután lekéstük az utolsó buszt (szombaton 17 és 22,40 között nincs busz Hollóházára?), stoppolásba kezdtünk. Isten áldja meg Mester Margót jó élettel, gazdagsággal önzetlen segítségéért!

 

Felderítés

céljából gyalogoltam 30 km-t a hétvégén. Felkészületlenek voltunk az útvonalat illetően, de a részemről ebben volt némi tudatosság is, mert terveim szerint pár héten belül megyek újra, mostmár a bélyegző füzettel és a házastárssal felszerelkezve. Nem akartam teljesen a kék túra útvonalát menni, csak egy kicsit felmérni az erőviszonyokat. Főpróbának kissé sok volt az első napi 18 km Kőszeg Szabó-hegytől a Stájer-házakig, de a lelkesedést abszolút meghozta. A 2. napi Velem-Írottkő szakaszt sem a Szent Vid aljáról indítottuk, de az útkeresés, a térképolvasós, pihenős verzió így elsőre teljesen megfelelt. A hátizsák tartalmát egyrészt bővíteni kell, másrészt csökkenteni, de ez tényleg csak tapasztalati úton lesz majd tökéletes. Felkerült a listára a teleszkópos túrabot, bár nekem van egy Nordic walking botom (Finnországból:)), az összecsukható verzió barátibb lenne. A ragtapasz és a fertőtlenítő sem maradt most otthon, de kaja nem kell ennyi, legalábbis édesség nem.

 

Szóval: Amelie nemsokára kezdi a Kék túrát!

 

 

Pszichológiai teszt: A hét vezér közül melyiket választanád? Amelie Ond-ot választotta. Fúj.....