Szörny

Ismét egy szörny költözött hozzánk minden tiltakozásom ellenére. De nem tehettem semmit, ez a dohányzásról való leszokás jutalma.

Nem, tényleg nem vártam, hogy a gyerekek elköltözzenek itthonról. Amikor a lányom más városba ment suliba, azzal lehetett a legjobban kiborítani, hogy ötletparádét tartottunk a szobája hasznosítására. Konditerem, vasaló- és varrószóba, zeneszoba...ismerős, ugye? A vége az lett, hogy mindene maradt a helyén azzal a kis szépséghibával, hogy a zenecuccok oda vannak bepakolva és mielőtt hazaér a gyermek őrült tempóban próbáljuk konszolidálttá tenni a helyiséget. De hogy ezt a dögöt hova rejtsem...

Most,

hogy mással valósíttatom meg a vágyaimat aggódhatok 3 hétig büntetlenül. Majd találok magamnak elfoglaltságot...film, zene, karnevál, egyebek. Addig is szeretettel:

Hattyúdal

Nagyon szerettem ezt a filmet gyerekkoromban, csak ezt akkor ciki volt bevallani.



Most inkább maradok ennél:

Quimby

A tegnapi Quimby-teátrum koncert teljesen feldobott. Szeretem, ha emberek ennyire szeretik a zenét, a hangszereiket, a költészetet. Ha most 16 éves lennék, biztos dobos szeretnék lenni. Vagy rézfúvós. Vagy a Kiss Tibi barátnője:) Azt hiszem Kiss Tibi tényleg a huszon-, harminconévesek Cseh Tamása.

A kedvencem továbbra is ez, mint dal és mint vers is:

Ain't no sunshine

Csak 30 valahány verziót hallgattam meg....sütögettem Moha csokitortáját és közben borozgattam.

Szóval van itt minden: férfi, nő, fehér, néger, japán, bolgár, olasz, ezt a számot Mindenki elénekelte már. Majdnem az original a legjobb Bill Witherstől. Ha nem találtam volna meg Freddie Kinget. Ez az én" fílingem". Na jó, hallgassátok csukot szemmel:)
Kicsit könnyedebben Jose Felicianotól. Meghallgattam még Kenny Rogers, Tracy Chapman, Sting, Lenny Kravitz előadásában. Csaknem az összes tehetségkutatón elénekli valaki, Shaun Smith az angolon, Christina Christian az amerikain. De énekli még a Paulina Lenda, Boris Titulaer vagy Maud Mulder. Meg persze a Jackson 5-nak is megvolt. De ha már nem néger és nem férfi, akkor Eva Cassidy vagy Joss Loner az, akitől szívesen hallgatom.

Ezt pedig a lányomnak küldöm:

Dobszerkó

Szomszédomnak üzenem: napi egy óra gyakorlás, legalább. Eddig az előre köszönés elvárt volt - kor és nem okán - ezentúl nem kell visszaköszönni sem. (Kivéve a gyerekeknek. Mármint a gyerekek köszönjenek előre és az ő köszönésüket illendően fogadni is kell.)

De ne szóljon senki semmit, nem a szomszéd bosszantása a cél, hanem a gyerek zenei fejlődése, különben is: itt benn a leghangosabb! Bár a fuvola miatt képesek voltak egyesek bekiabálni az ablakon, mi lesz most? Sebaj, van még egy basszusgitár is, amit eddig mellőztünk, x wattos erősítővel.

És van még egy adu ászom is, ha beindulna ismét a szemétégetős projekt. Végre jöhetnek a lovak!

Első felvonás

Az elmúlt félévben rengeteg kultúrprogramon vettem részt, de mivel rágódós típus vagyok, addig-addig emésztgettem az élményeimet, hogy teljesen el is feledkeztem róluk.
A színházi premierekről nem akarnék most írni. „Mi kutyánk kölyke” – rosszat nem lehet, jót meg nagyon nem is tudok. Akkor egy kis beszámoló gyűjtemény következzen 3 felvonásban.

Akkor az első: zene.
A 18 éves fiatalember neve Dániel Balázs, azaz a boogie woogie stílusú zongorista Mr. Firehand művésznéven. Fergeteges koncertet adott vendégével Christoph Steinbach-al együtt. A koncerten végig filmezték és a kivetítőn csodálhattam a kezeit, először azt hittem fel van gyorsítva:) Maga a stílus annyira nem áll közel hozzám, mivel azt hiszem jobban kellene értenem a zenét és a zongorázást, s akkor valóban tudnám értékelni az apróbb nüanszokat is. A fiú biztos lesz Valaki, de azért nem árt, ha valaki menedzseli. Szerény a fiú, a lányom szerint egy édes mackó. (No-no!) Megjelent CD-je is, a belinkelt címen azt is láthatjátok, 3 számot meg lehet hallgatni illetve a videófelvételeket is megnézhetitek. Ezek közül a kedvencem a 'Bumble boogie', amely Jack Fina szerzeménye, Rimsky Korsakov: Dongó című művének boogie woogie stílusú feldolgozása.