A hét

elején meghalt Pingi, egy intelligens, kedves, jó humorú, családszerető, fiatal és sajnos beteg fiú. Szomorú és dühítő egyben. (Próbálom nem azt gondolni, hogy a hangyaboly közepére taposott valaki ismét. Nagyon nehezen megy ez.) Annyira jó fiú volt, jellegzetes testalkattal, hajjal, nem épp konzervatív öltözékkel, mondhatni városkép volt. Nagyon sajnálom a korosztályát, a barátait, sokkoló volt nekik, talán az első sokk a halandósággal kapcsolatban.

Nem felejtjük.

 

Hamlet

Színházról nagyon ritkán írok, bár viszonylag gyakran járok. Kivéve az utóbbi néhány évet, amikor is félve a csalódástól, inkább meg sem néztem bizonyos előadásokat. Néha csak elvették tőle a kedvem, mikor is kiderült, hogy volt olyan jelenet, amit a főpróba előtti napon sikerült először próbálni - gondoltam nem szeretem, ha hülyének néznek. Van ami nekem már túl giccses, a vallás giccsesítése meg különösen borzasztó. Szóval sok mindent illemből és nem kíváncsiságból nézek meg, ráadásul túlságosan kritikus vagyok. Csak nagyon ritkán ér igazán feledhetetlen élmény a színházban. Most a Hamlet van műsoron Győrben, igazán érdemes megnézni. Csankó Zoltán hangját imádom, Shakespeare-t meg különösen, Csankó valóban profin tolmácsolja. Mindig megállapítom, hogy nagyon kevesen tudnak a hangjukkal bánni - tv-ben, rádióban, színházban - egy ilyen darabnál ez ki is jön. Ilyen érzelmeket nem lehet kikiabálni, suttogva is olyan erejének kellene lennie, hogy borsózzon a hátam. Szóval az élmény nem tökéletes, de ígéretes, az Equus után végre még egy darab, amit szívvel ajánlhatok.

Azért belém bújt a kisördög, ezért gyorsan megnéztem a Kenneth Branagh féle Hamlet filmet. Arany János fordításra épülő magyar szöveggel, Hamlet Viczián Ottó hangjával - fantasztikus élmény.

Vegyes

Történések: Mamának üzenem, nagyon jó volt a pulóverbontás, teljesen lefoglalt az autóúton, fel sem tűnt mekkora a forgalom a 8-ason. Szeret a kutyám! Végre megtaláltam a papucsomat a kutyaólban. Horgolok, de lusta vagyok fotózni, majd a héten még... Hétvégén megyek Ági mamáékkal kirándulni, már alig várom. Voltam bábszínházban. A Bernarda Albát néztem, ez egy felnőtteknek szóló előadás, a báb szó ne tévesszen meg senkit. Ez SZÍNHÁZ volt. Egy színház-közeli ismerős azt mondta az összes színházat lángszóróval kéne törölni, betiltani (ez még megvalósulhat, csak el ne kiabáljam...) és akkor talán a nyughatatlan, valódi színészek a hamvakból tényleg IGAZI színházat csinálnának. Ebből is látszik mennyire lesújtó a véleményem a témában, nem is túl gyakran írok színházról, pedig elvileg járok, házastársi kötelességből, reménykedésből, meg mert néha azért csak ér igazi színházi élmény így is. Az a fantasztikus a Vaskakasban, hogy bábszínészektől kapok olyan feledhetetlen élményt, amit nem is tőlük várnék. Ha van alkalmatok, nézzétek meg, nem könnyű darab, de megéri. 
....És a premierbulin spanyol volt a menü:) Fabada asturiana - a spanyol sólet - isteni!

Kép innen

Kultúrhét

A hét eleji grill party-t is a kultúrprogramok közé számítom persze. Tudjátok borkultúra, pálinkakultúra...X bácsi összes pálinkája nagyon finom, az epres egészen különleges volt!

A hét többi része színházlátogatással telt. Már egy éve nem voltam Pesten színházban, most meg egymás után két nap. Először a Katona József Színház Kamrájában néztük Leonyid Andrejev: Kutyakeringő drámáját Gothár Péter rendezésében. Modern, de nem lila, nem blöff, jő színészek. A mi városunkban annyira borzasztó a színház, hogy én már egy kicsi jónak is örülök. Ez a darab pedig eléggé tetszett. Kritika itt, de az ősbemutató óta nyilván változott egy kicsit.

Másnap a Zsótér Sándor rendezte Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása c. darabot láttuk a József Attila Színházban. Igaz, hogy 2008-ban volt a bemutató, de úgy látszik rám vártak, kár lett volna kihagyni. A tragikus komédia műfaji besorolás teljesen illő, szegény Alfrédot el akarják tenni láb alól, én meg vigyorgok, mint a tejbetök. A színészi gárda nem olyan profi, mint előző nap, de mint mondottam az ember elsősorban "mihez képest" gondolkodik.

A 3. színházi  élményt már csak a családom többi része élvezhette, én sajnos nem tudtam ott lenni. De teljesen feldobódva azt mondták: ezt feltétlenül meg kell nézni!  Kicsi nyuszi hopp, hopp című kortárs kabaréról van szó. "Kiindulópontja egy tinédzsergyilkosság, és a szcenírozott dokumentumdrámának induló előadásról először nem is gondoljuk, hogy nevetni lehet majd rajta." Nem találtam, mikor lesz legközelebb előadás, de gyanítom játszák még. A budapestiek színházügyileg teljesen el vannak kényeztetve, irigylésre méltó a felhozatal, mármint nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is.

Legközelebb június 6-án este fél 8-kor Pécsen, a POSzT Off-progjamjai közt látható.

Kádár Kata - Trailer

Nagyon tetszik ez a trailer a győri Vaskakas Bábszínház Kádár Kata Revüjéről. Ahogy az előadás fülszövege szól: "Képeslapok a pokolból, avagy a női lélek sötét oldala" Hátborzongató a zene ebben az előzetesben, de egyéb hang nélkül is tökéletesen visszaadja azt az érzést, amit ezek a népballadák kiváltanak belőlünk. A rendező fejébe ennél mélyebben nem szeretnék látni. De az remélem vigasztalja, hogy ugyanígy vagyok Tarantinóval is:) Hogy közhelyesen mondjam: félelemmel vegyes tisztelet, amit érzek, s ezért van, hogy imádom a filmjeit, de egy perverz agyú őrültnek tartom. A Kádár Kata tehát 18 éven felülieknek szól, ne tévesszen meg senkit a bábszínház szó! A darabot élőzene kíséri (A. basszusgitározik- cicanadrágban..) Várandósok ne nézzék meg, eléggé sokkoló jelenetek vannak benne. Amúgy minden jegy azonnal elkel, nagyon nagy a jó színházra való igény. Látni kell, sőt Európának látnia kell! (Lehetek öltöztető a turnén?)

Megszólal a vaskakas

Ez a tegnapi győri zenés, táncos produkció címe, mely kifejezetten a Rába-parti Ünnepi Játékokra készült. A győri Vaskakas Bábszínház előadásában a Bábszínház színészei, a Győri Nemzeti Színház színészei, a Lippentő Táncegyüttes és a Szentendre Néptáncegyüttes művészei vettek részt. A közismert legendát adták elő, miszerint Szinán nagyvezér, aki a győrt elfoglaló török csapatokat vezette, megjövendölte, hogy míg törökök által kovácsoltatott kakas toronydísz meg nem szólal, Győr török kézen marad. A török kiűzésének éjszakáján aztán a vaskakas valóban kukorékolni kezdett - hangját egy magyar vitéz kölcsönözte. Fantasztikus jelmezötletek, koreográfia, zene, fergeteges tánc és ami a legfontosabb, igazi közös munka született.

Ami miatt a bejegyzést írom: még két ilyen őrült táncost nem hordozott hátán a föld:) Az előadás koreográfusai Kocsis Enikő és Fitos Dezső voltak, a Lippentő Táncegyüttes vezetői. Irigylem az ilyen jó értelembe vett megszállottakat, akiknek az élete a tánc, a gyűjtés, a népzene, a tanítás és a példamutatás. Ráadásul a nemcsak a gyerekektől, saját táncosaiktól kapják meg az elismerést, mindketten Harangozó-díjasok is. A nyár folyamán akár a szentendreieket, akár a lippentősöket látjátok valahol, - mindkettő együttest ők vezetik - ne hagyjátok ki. Az emberből előtör a virtus és hirtelen megérzi a gyökereit, ha hallja, látja őket.

A mostani előadásról nincs felvételem, de a tavalyi március 15-i műsort is ők álmodták színpadra 200 táncost megmozgatva, idelinkelem izelítőnek. Nem annyira éles a felvétel, de imádom hallani a csizmák dobogását a színpadon.

A zárókép: (ezt csak hallgassátok:))

Most múltam

A hétvégén színházban voltam, Szép Ernő: Lila ákác c. művét néztem meg a Győri Nemzeti Színházban. Szégyen, hogy csak most, már ezer éve megvolt a bemutató a GYNSZ Kisfaludy termében. Szeretem azt a termet, mindent és mindenkit látok, hazudni nem tudnak a színészek, mert az azonnal látszik. Például ha nem néznek egymás szemébe, csak ’mintha’. Nagyszínpadon ez csak annak rossz, aki keresi a kolléga tekintetét, de nem találja. Ilyen kis térben ez a nézőnek is rossz. Nem tudom, miért írtam az előbbieket, mivel nagyon-nagyon élveztem az előadást. Végre valami közös, figyelemmel, odafigyeléssel, kemény koncentrációval, de mégis könnyed örömmel végrehajtott munka.

Linkelek két kritikát, mindkettőt el tudom fogadni. A terasz.hu kritikájához még egy dolgot tennék hozzá: Balsai Mónika sajnos már nem a GYNSZ gyöngyszeme. Erkölcsi megbecsülés híján kénytelen továbbállni. Nem szabadott volna hagyni őt elmenni. A legnagyobbak közt van-lesz a helye. A másik kritika a kisalföld.hu -n található.

De miért is kezdtem el írni ezt a posztot? Amikor Csacsinszky Pali megkérdezi Tóth Mancit, hogy hány éves, Manci ezt válaszolja: Most múltam! Hát velem is ez a helyzet holnaptól. Ugyanis ma vagyok. Hogy mennyi, azt ma még elárulom: 35+ÁFA. Remélem a szemfülesek rögtön észreveszik, hogy mennyire várom az áfa-emelést, az ugyanis fiatalító hatással lesz rám:)

2 in 20

Még mindig Mici néni örökségét teszem közzé, ez az írás csaknem egy éve íródott:

Nemrég színházban jártam. Persze ez nem különleges alkalom, elég gyakran járok – nekem ez lelki szükséglet. Most azonban fővárosi művészek jöttek le városunkba a Tavaszi Fesztivál keretében, gondoltam ott a helyem.

És Rómeó, és Júlia – már a címe is izgalmas. Az előadás Shakespeare Rómeó és Júliája nyomán jött létre Horgas Ádám rendezésében, Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter színészek tolmácsolásával. A szereplők láthatóan rendezői is voltak a darabnak.

Díszlet semmi, egy kicsi világítás, zene, egy szemüveg, egy fehér bugyi(na jó, valami főkötő féle?) és rengeteg ötlet. Szinte látom magam előtt ahogy ez a szimpatikus házaspár este lefekteti gyermekeit, aztán késő éjszakába nyúlóan próbálgatják a jeleneteket a nappaliban. Valahol azt olvastam, hogy a színházhoz nem kell más csak egy szál deszka meg puszta szenvedély – hát ez tényleg működött most. A mozgás egyszerűen fantasztikus, sokszor nagyobb hangsúlyt is kaphatna, akár a szöveg rovására, nemsokára leírom miért. Szóval az erkély jelenet dimenziói gyönyörűek, elhittem hogy Júlia másfél méterrel feljebb áll, mint Rómeó, holott karnyújtásnyira álltak egymástól, egy síkban!

Rudolf Péter egyformán hiteles Rómeóként, Dajkaként és Júlia anyjaként, pedig haja már nem sok van és az utóbbi időben mintha helyes pocakot eresztett volna. Nem szerencsés alkat, mondhatnánk. Hát nem – csak(?) kiváló színész. Nagy-Kálózy Eszter nem is tudta mindig felvenni vele a tempót, s ez sajnos a hangján jött ki. Hát levegő nélkül nagyon nehéz beszélni! Láthatóan, hallhatóan valami igen rossz technikával beszélt, ami egyrészt kivette az erőt a hangjából, másrészt arra kényszerítette sokszor, hogy a levegőt visszaszíva beszéljen s ez nem tett jót az artikulációjának. Ehhez még társult egy – prózai előadásra - rossz akusztikájú terem és az ember eljutott odáig, hogy képtelen volt másra figyelni, csak arra, hogy a színésznő megfullad-e vagy sem. Az sem tett túl jót, hogy a biztonsági őrök trécselése tisztán behallatszott a terembe, egy láthatóan bennfentes néző szólt ki nekik, hogy maradjanak csendben.

De semmiképp nem akarom kritizálni, az előadás igazi élmény volt! Bár sok ilyet látnék a mi színházunkban is! Csakhogy ott egyre többször fordul elő velem mondjuk harminc perccel a kezdés után, hogy le-lecsukódik a szemem, pedig az altatómat direkte nem veszem be. Jó, öregszem, de sajnos nem velem van a fő probléma…

Kedveseim, Rudolf Péteréket nézzétek meg! Sokszor játszották már, talán kicsit fáradtak is, de nagyon jó színházat csinálnak.

„Felöltözik ki ennek, ki annak, aztán úgy tesz, mintha az volna.” (Jászai Mari a színészetről)