Nem is volt olyan vészesen bonyolult. Igaz nagyon jó a leírása - szerencsére nem japánul vagy franciául, hanem angolul van - jó műszaki rajzzal, a gyöngyöket számozva, lépéseket egyesével feltüntetve. Volt segítségem, csoportos oktatást tartott a Foltkakasok (továbbiakban varrós lányok) oszlopos tagja, aki amúgy gyönyörűen hímez, varr - ruhát és foltot is - most a gyöngyfűzésbe szeretett bele. Kis büszkeséggel tölt el, azok közül, akik egyáltalán elkezdték, egyedül én fejeztem be a bogyót aznap - igaz már itthon, este 11-kor. Még nem tudom mi lesz belőle, de még van időm, hogy kigondoljam. A sikerélmény ellenére sem lesz kedvenc elfoglaltságom a gyöngyfűzés. Egyrészt nem túl jól látok, a mindennapi 6-8-10 vagy több óra számítógép megtette hatását. Meg mikor érnék rá? Télen, este nem látok. A többi évszakban meg örülök, ha kinn lehetek, túra, könyv, gyerekek vagy szunyóka a teraszon, sokkal inkább. Tulajdonképp az ékszert sem szeretem. Egy gyűrű van rajtam, de véresre rángatom a bőröm, ha nagy ritkán a munka (mármint az önkéntes, nem a számítógépezés) miatt le kell vennem. Utána meg fél évig elfelejtem visszavenni. Fülbevalónak azt hiszem túl nagy ez a bogyó, pedig abból négynek is van hely a fülemben.
