Nőnapi

ajándékot kaptunk az Üzemi Tanácstól. Igen, nálunk olyan is van. Egy esernyőt. Most miért? Vajszínűt. Ott hevert az asztalomon és egész nap éhes voltam, mert pont úgy nézett ki, mint egy rétes. Elképzelem, ahogy a logós cuccokat áruló bolt 1200 leárazott esernyőt sóz rá az ügyfélre...gáz. Nekem erre tényleg nincs igényem, a virágot köszönöm, ennyi.

 

Aztán ma este semmi bulizás meg alkohol, mint anno a fiúk a Pilvaxban, lám mi lett annak is a vége:)

És tüntessetek helyettem is....

 

Mi a helyzet

azon kívül, hogy egy hónapja nem írtam ide? Klassz idő van, még nem vettem elő a nagykabátom, a mackópulcsimban szándékozom a novembert eltölteni. Holnap korizni megyek! Hihi....görkorizni. Ez is klassz. Megérett a naspolya a kertben. Senki nem szereti, csak én. Van egy szuper dobozom, amit elkezdtem felújítani.

Finom a mákolaj, amit a barátnőmtől kaptam. (Győrieknek: Cellárium a bolt neve, Kisfaludy utca 14. A volt Patió, alias Matthias melletti kis utca a Virágpiac felé.) Rengeteg foszfort tartalmaz, ami a kalcium beépülését segíti a csontokba, csontritkulásra - vagyis 40 felett - ajánlott. Idegerősítő és nyugtató hatású, szellemi teljesítőképességet növeli, klassz.

És megint jönnek a babák, sikeresen beleálmodtam egyet valaki hasába, meg is érkezik a földre pár hónap múlva, szülei már nagyon várják. Ez ám a klassz:)

Kevinizmus

Angol órán szóba került a "just in case" kifejezés. A tanárnő mesélte, hogy az amerikai szomszéd - Case-ék - a Justin keresztnevet bírták adni a gyereküknek. Pont olyan, mint Magyarországon a Kandisz Nóra....

Szóval ott is igen hülyék bírnak lenni a szülők:)

Mostanában egyáltalán nem babázom, túlságosan befordult vagyok ehhez, meg nekem kellene kapacitálnom magam és igen fáradt vagyok. De túl idétlen névvel nem találkoztam a pályafutásom során, talán a Cseperke kicsit necces volt, mert a szülei méreteiből itélvemost nem lehet kisnövésű. Bár lehet, hogy az én asszociációs képességeimmel van a baj.

Korábban már írtam a nevekről, ha nyelvész lennék, már rágyógyultam volna a témára.

Egyébként rákerestem a kevinizmus kifejezésre és találtam egy nagyon érdekes blogot, ami sajnos éppen bezárt. Hihetetlen, van aki tényleg ezzel foglalkozik....

Paralimpia

A KSH on-line magazinja írja: "A pekingi paralimpián nem versenyezhettek az értelmi fogyatékosok, mert bár az egészséges és a sérült sportolók közötti nézeteltérések megoldódni látszanak, a mozgássérültek és az értelmi sérültek között új falak épülnek. A WHO azt tekinti értelmi fogyatékosnak, akinek az IQ-ja 75 alatti, 18 éves kora előtt regisztrálták fogyatékosságát, és nem rendelkezik bizonyos adaptációs, szociális képességekkel. Az egyértelműség ellenére az értelmi fogyatékos sportolók paralimpiai létjogosultságát azért kérdőjelezik meg, mert a fogyatékosság sokukon külsőre nem is látszik. Az sydneyi paralimpián nagy botrány keveredett a spanyol kosárlabdacsapat körül, akik között egészséges játékosok is játszottak."

Lehet, hogy nem azért nem versenyezhettek, mert a spanyol kosárcsapat csalt, hanem mert nem utazhatnak be az országba. Legalábbis turistaként biztos nem. "Bármely személy, aki szellemi fogyatékos, leprában, AIDS-ben, nemi betegségben, fertőző tuberkolózisban, vagy egyéb fertőző betegségben szenved, annak tilos belépnie Kínába."

Újévi..

...fogadalmat nem tettem. Soha nem szoktam. Mármint nem hallatszik ki:) Azért ott belül van egy-két dolog, amit az ember felvesz az adott évi "to do" listájára.

Na ezért is kezdtem el a ruhatáramat selejtezni az év első napján. Az eredmény meglepő és rejtélyes volt: a fél ruhatáramat kihíztam, a másik feléből kifogytam. Na jó, maradt néhány, amit több, mint egy éve nem vettem fel és ezeket most vagy kidobom vagy elkezdem hordani. Ezen még tanakodnom kell...
Az a baj, hogy lelkileg kötődöm egyes ruhadarabokhoz, például a volt barátom volt bőrnadrágjához vagy a lányom által készített zokniállatokhoz:) (Ó, most jut eszembe, a gatyát pár éve kidobtam, mikoris tudatosult, hogy 20 év után még mindig rám jön, csak enyhén ciki már hordani)

Dobjam ki ezt? Neeem! Majd jövőre!

Nagytakarítás

Elkezdtem a karácsonyi nagytakarítást. Nem, nem beszélek félre. Rájöttem, hogy azért kell 7 évente elköltözni, hogy legalább akkor selejtezzen és rendet rakjon az ember. Ez most nem jött be, tőlünk szokatlan módon már 9 éve élünk itt. Néhány karácsony kimaradt a suli miatt, tanultam, mint az őrült. Meg a 'gyorsan essünk túl a takarításon'-ba nem fért bele a selejtezés. Így hát most szép komótosan, 4 nap alatt - ragyog a kamra. Itt legalább gyönyörködhettem abban, hogy milyen ügyes voltam a nyáron. Elképesztő mennyiségű nylon zacskót dobtam ki, bedobozoltam a festő cuccaimat, kidobtam az ezeréves sosem használt edényeket és vázákat. Csak azt nem tudom, hogy sikerül ezt a rendet tartanom még 3 hónapig...ebben nagyon gyenge vagyok.

Két hétre egy helyiség jut terveim szerint, ebbe bele kell férnie az iratok, könyvek, kacatok átnézésének is, 'takarításundor' nélkül. (Legfőképpen a már semmire se kellő jótállási jegyek kidobása cél!!!)
Én is azok közé tartozom, akik szerint a ház van értünk és nem fordítva; csak annyi helyiség, kert, stb. legyen, ami nem tart rabságban; előbb magában, belül rakjon rendet az ember, aztán kívül; egy jó könyv és se kép, se hang (kis túlzással).

Védőoltás

Védőoltás ügyben ajánlom a TASZ honlapját, ahol a felmentés előzményeiről, indoklásáról olvashattok. Én védőoltáspárti vagyok, ami az eddig kötelezőnek minősített oltásokat illeti, de biztos vagyok benne, hogy itt is vannak kivételek, amikor nem szabad oltani, illetve meg kell engedni a szülők szabad választási jogának gyakorlását. Ahogy abban is, hogy hol és hogyan, kinek a jelenlétében szülessen meg a gyermek, egyen-e húst vagy sem, magán-, egyházi- vagy állami iskolába járjon vagy magántanuló legyen, milyen (akár extrém) sportot űzzön, akár egészségét veszélyeztetően versenyszerűen (specko a doppingra gondoltam és a fájdalomcsillapítókra). És sorolhatnánk...

A cikkre Kisvic hívta fel a figyelmem, véletlenül jutottam el hozzá, érdemes benézni néha hozzá.

Olvasom

a hvg-ben, hogy keresztségtelenítő oklevelet ad egy brit ateista szervezet! USA-ban és Olaszországban is terjed az 'antihit' ige, annyira hogy a középiskolákban is aktívan térítenek a hitetlenségre. Van saját liturgiájuk, keresztvíztelenítenek egy hajszárítóval amire az ész felirat van írva, ostya és bor helyett mogyoróvajas kekszet adnak. Hát nem beteg az emberi faj? Teljesen abnormális a hitetlenségről papírt adni. (A hitről is.) Erre még a vad szocializmus idején sem volt szükségünk, volt aki akkor is hitt és van aki most sem. Nem hisz, na és akkor mi van? Hisz, na és akkor mi van? Az egyházi adót gondolom nem kötelező fizetni, teljesen mindegy, hogy 'tag'-e vagy nem az illető. Vagy kinek kellene bizonygatni, hogy nem keresztény? Maximum valami ortodox közösségnél számíthat ez, bár úgy tudom ott az is eleve kizáró ok, ha valaki valaha megkeresztelkedett. A cikkből nem derül ki pontosan, hogy csak a kereszténységet utasítja el vagy az istenhitet is, bár az ateista szó jelentése elég egyértelmű.
Azt szoktam mondani, hogy a vallás, a világnézet magánügy. A visszás dolgokat persze mindenki látja. Idősek mondogatják, hogy a papok világa el ne jöjjön többet, nem járnak templomba, aztán természetesen pap temeti őket, mert az olyan szép. Nálunk a faluban a mikuláscsomagot a templomban osztják a gyerekeknek. (Mi is meg szoktuk kapni, nagyon rendesek, felakasztják a kapura a csomagot:) ) Keresztvíz alá tarthattam egy gyereket, holott nem vagyok megkeresztelve, de a kis vidéki kápolnában rendezett eseményen úgyis csak a család volt. Ja persze fiatal volt a pap is, egy idősebb biztosan nem engedte volna meg. Én persze azt sem tudtam egy ideig, tulajdonképpen milyen vallású is lett a gyerek. A gyerekeink ismerik a bibliát, az összes vallásról tudnak valamit és azt mondtuk nekik isten létezik. A többi az ő dolguk. Hiszik-e, keresik-e, kell-e nekik ehhez egy közösség is vagy állnak egyszál magukban, ez már az ő döntésük. Gyakorlatilag választhatnak. (Azért berezeltem amikor a lányom az itteni görög katolikus pap fiával kezdett járni...)
Ha valakit - neadjisten:) - érdekelne a téma, magyarul valamilyen valláskritikával, szekularizációval kapcsolatos lapon, angolul itt (http://www.secularism.org.uk/) nézelődhet.

Ingatlanadó

Ingatlanadó kalkulátor elérhető ITT.

Nem mintha nem lenne véleményem, azaz a csönd is egy vélemény. Még nem tudom, hogy a szobaszám az, ami a terven szerepel vagy ami a valóságban van. Ugyanis a szobaelválasztáshoz nem kellett építési engedély. Meg még ezer ilyen kérdés. De azt tudom, hogy az ÉK és az ÉNY még Északnak minősül. Ez is valami.

Nevek

Az egyik helyi rádió születési hírek rovatában időről-időre bejelentik, hogy hol, milyen nevű gyermek született. Teljesen nyomon követhető az aktuális trend: vagy magyar illetve annak gondolt vagy teljesen idegen hangzású nevet ad a többség gyermekének. Van, amit már megszoktunk, főleg azért mert leírva bántja csak igazán a szemet pl. a Dzsenifer. Egy Rikardó nevű gyermeknél azért felszisszentem…
Nemrég jelent meg a HVG-ben egy írás Serf Andrástól az irodalmi keresztnevekről illetve azok köznyelvbe importálódásáról. Kazinczy Etelkája, Vörösmarty Tündéje vagy Jókai Tímeája az ismertek közé tartozik, de az például nem tudatosult, hogy a Dalma név Vörösmarty: Zalán futásá-ban még fiú név volt. A Dorottya névről is ír egy érdekességet, mégpedig azt, hogy Csokonai kétszáz évre megpecsételte a név sorsát, miután 1798-as vígeposzának főszereplője egy Dorottya nevű vénkisasszony volt. Szerencsére a Dorottya mára inkább híres, mint hírhedt lett Kanizsai Dorottya révén, akiről mellesleg nem annyira szép emlékű gimnáziumomat nevezték el.
Egy másik cikk Bedő Iván tollából Névkapás címmel jelent meg ugyanitt. A kevinizmusról ír, ami egyes német szociológusok által használt fogalom arra, hogy a hátrányos helyzetük ellensúlyozására előszeretettel adnak különleges neveket egyesek. Tehát kapcsolatot feltételeznek az utónévadás és a szülők társadalmi státusza, iskolázottsága között. Ez szerintem igaz is annak ellenére, hogy tudományos felmérés valószínűleg nem készült ebben a témában. A cikk elérhető a hvg.hu archívumában.

Általában nem vagyok ellene, ha valaki különlegesebb utónevet keres, főleg úgy, hogy a vezetéknevek gyakorlatilag nem változnak. Gondolok arra, hogy a foglalkozásnevek nem nevesednek mostanában - Szülész János, Ügyvéd Balázs:) Az utóneveknél egyedül az zavar, ha nyelvtörő, ha nem illeszkedik az előnévhez, ha a testvérek neve egymástól teljesen elrugaszkodott. Szóval legalább legyen benne rendszer. Nekem furcsán hangzik, ha az egyik gyerek Richárd a másik meg Ábrahám. De az is furcsa, ha az egyik Tas a másik Ond. Hogy ez utóbbi miért is? Mert hallottam, ahogy a nagymama becézte őket a játszótéren: Tasi, Ondi…

Aztán néha tényleg nem lehet eldönteni, hogy fiúról vagy lányról van-e szó, de ebben sokszor az MTA vagy a hatóság hibás szerintem. Ismertem egy lány Ariel-t (nem Arielle-t) és egy fiú Aliz-t is. Igaz ez utóbbi magyarosított arab név volt, de akkor is. (Ó, bocs. Anyu most mondja, hogy Adélnak hívják, de ez a lényegen nem változtat.) És Bedő Iván cikkére visszautalva: tényleg nem tudom eldönteni, hogy a Felhő és a Zápor közül melyik fiú és melyik lánynév.

Fóbia

Az alábbi SMS-váltás nem a képzelet szüleménye, megtörtént, valós eseményen alapul:

- Nem emlékszel, reggel kihúztam a vasalót?
- Igen.
- Biztos?
- ...... (csörget)
- Egy előadáson ülök, nem tudom felvenni a telefont. Kihúztam?
- Igen.
- De biztos?
- Igen, biztos. Láttam.
- Tényleg láttad vagy csak azért mondod, hogy megnyugodjak?
- Figyelj oda az előadásra, mert buta maradsz.
- Tűzvédelmi oktatáson vagyok.