Ezt meg akartam mutatni nektek. Meg ezt. Durva. Én csak nagyon szolídan érzékeltem a szmogot, ősszel alíg, májusban azért már volt egy-két nap amikor a köd-szmog nagyon leült.

Sanghaj

Napló 8.

Úgy tűnt, az eső el sem állt két napja. A ködszerű eső mellett 30 fok volt a hőmérséklet, úgyhogy a vadiúj esőkabátom helyett egy esernyő is elég volt az útra. Rutinosan a busz, metró kombinációval jutottam be a belvárosba, a kalauz néni már ismerősként mosolygott rám és már tudta, hol szeretnék leszállni. A Fuzhou Roadra mentem a bookstore-ok utcájába. Orsitól vettem az ötletet és utólag is nagyon örülök, hogy odakeveredtem. Sajnos októberben A-val nem fedeztük fel, pedig ott volt a sétálóutcától, az East-Nanjing Roadtól 2 sarokra. A. imádja a papírt, a füzeteket, a könyveket, a cuki cserepeket. Legalább 3 órát bóklásztam, aztán vettem két vízfestésről szóló könyvet (ami lehet, hogy japán és nem is kínai), ecseteket meg egy teáskészletet 50Y-ért. Akkor már sejtettem, hogy mégsem tudom hazavinni az öcsém dolgait, pedig egy hatalmas, töküres bőrönddel mentem, hogy a hazaköltözése miatt hazacuccoljak egy adagot. Az eső meg a párás levegő jól kifárasztott, mégis gyalog mentem a szokásos 5 km-en, csak átmentem az utca másik oldalára. Alapvetően szépek az utcák, mikor már besokalnék a sok betontól, mindig jött egy helyes park, ahol a szemem legalább megnyugodott kicsit.

Még 1,5 napnyi beszámolóm van, de azt hiszem gyorsítok egy kicsit. Végre ma nem dolgozik a tesóm. Elkísértem fodrászhoz, legalább 1 órát töltött ott, pedig fél centis haja van. Mivel a fodrász nagyon drága, ezért kényszerét érzik sokat foglalkozni a kuncsafttal, legyen miért fizetnie. Kb. 12 fodrász egy viszonylag kis helyen, a fele fiú, koedukált volt az intézmény, de választani lehetett fiú vagy lány foglalkozzon veled. Hajmosás masszázzsal, balzsammal, majd hajvágás szálanként. Na én nem voltam erre hajlandó, főleg úgy, hogy egyik mániám hogy senki nem érhet a fejemhez. (Meg a térdemhez:))

 

A fodrászat melleti kajálda (ahol nem ettünk semmit)

Elvittem a tesómat az előző napokban felfedezett helyeimre, a könyvesboltba, ecsetboltba, ahol rengeteg ember mind na mit? ecsetet akar venni. Még Tianzifang-ot is megmutattam neki, hihetetlen, hogy 2 év alatt nem jutott el oda:)

 

Ha a kirakatból nem látszódna: ecsetbolt

Utcai kajálós, de pálinkás fertőtlenítés kell utána!

Police station

A lakóparki edzőterem - mechanikus futópad



Utolsó nap lementünk sportolni a ház mellé, szinte minden lakóparknak van ilyen. Lehet, hogy használják, de én soha nem voltam az utcán hajnalban, illetve mindig későn értem haza. Elmentünk egy szemüvegboltba és már nagyon bánom, hogy nem vettem meg a cserélhető szárú szemüveget. 3 füllel kb. 10 eFt. Szemüvegesek, ugye átérzitek a vágyamat. Vettünk 5Y-ért dvd-t, gyönyörű csomagolásban a legújabb filmek.... Aztán egy karton francia bort, ami valami hihetetlenül drága (a tokaji aszú is), de a tesóm nemsokára búcsút int a kollegáknak, jól jön majd ez a készlet. A francia fiú viszont korrektül beismerte, hogy csak Kínában tudják eladni ennyiért.

 

Cukik

A reptérre metróval mentünk, lemértük a bőröndöt, kiszedtünk belőle pár cuccot, amit a méretlen hátizsákomra kötöztem rá kívülről...no stressz....persze. Éjfélkor indultunk és persze azonnal hozták a vacsorát. Csoda, ha nem tudtam aludni. A szomszédom egy kínai csaj volt, aki szerint élhetetlen Shanghai, ezért Hangzouban lakik. Nem is fogta fel, hogy az én falumban 3500-an élnek, micsoda putri lehet, gondolta:) Frankfurtban szálltam át egy szinte töküres repülőre - a német légitársaság miért nem megy csődbe?

 

Most, hogy rájöttem az utazás értelmére, szabadságvágyam határtalan, egyfolytában a dél-amerikai túrákat nézem:)

 

Napló 7.

Miután reggel még mindig esett az eső, rájöttem, hogy ez most már egy darabig így marad és le kell mondanom a Financial Center meglátogatásáról. Első nap kellett volna menni, de akkor még küzdögettem le a tériszonyom. Ha lesz legközelebb….akkor legközelebb.

Az előző napi bulis este után annyira fáradt voltam (szegény tesóm hajnalban elment dolgozni), hogy semmi kedvem nem volt sehová menni. Úgy gondoltam megengedhetem magamnak ezt a luxust, már így is többet voltam Kínában, mint mondjuk Szlovéniában, ahová átugorhatok elvileg bármikor.

Elmentem a Decathlonba túranadrágot venni, rövidet meg hosszút, meg inget is. Olcsóbb is volt, szebb is volt, meg mégiscsak üres a bőröndöm. Utána még elmentem wasabit venni, amit végül is az import részlegen találtam meg, ugyanis koreait kerestem. W. ilyet hozott a nyers lazachoz és végre ehető erősségű wasabira leltem. Az import részlegen amúgy minden van, az olasz tésztától a podravkás ételizesítőig. Mire hazaértem Doby már majdnem végzett a takarítással. Borzasztó, hogy nem szól egy kukkot sem és még a szemkontaktust is kerüli. Vittem neki mosogatószert, de valamivel már addigra elmosogatott. Érdekes fogalmai vannak a tisztaságról, de a tesómnak teljesen megfelel, legalább ezzel nem kell foglalkoznia. Ja és megtaláltam Anita zokniját (meg a sajátomat is) a tesóm fiókjában, fél évvel ezelőtt Doby rejtette el! A múltkori fésűkagylómat is ő dobta ki, ezért a tesóm szervezett nekem egy kagyló, rák vacsit. A taxis jó nehezen talált oda, de amikor kiszálltunk, majdnem vissza is fordultam. Ez volt a legautentikusabb környezet, amit egy kínai nagyvároshoz képzeltem eddig. (nem a felhőkarcolók) Zubogott az utcán a mocskos víz, sok ember, hangzavar. Legalább 6 srác sütötte a rákot hatalmas wokkokban, egy ürge sört árult, egy másik páros kagylókat. Kajálni benn lehetett, olyan volt az étterem, mint egy 3-4 szobás lakás (lehet az is volt), aminek a konyhája az utcán volt.
 

 

Kiválasztottuk, hogy milyen kagylót szeretnénk, kaptam 2 kicsi valamilyet, két fésűt, meg egy osztrigát. (Hazahoztam a héjakat!) Még nyers volt, a nő beírdalta, befűszerezte, tofut és üvegtésztát tett bele és úgy héjastól sütötte meg. Vörös rákot is kimérték egy kosárban – éltek persze. Majd kaptunk egy számot, amivel beültünk az egyik asztalhoz. Itt tényleg nagyon megnéztek minket, nem hiszem, hogy túl sok fehér ember járt arra. Angolul persze senki nem tudott, úgyhogy jól jött a tesóm kínai tudása, ami amúgy a munkájából adódóan leginkább a számokra illetve irányokra vonatkozik. Nekem is megtanította az egyik taxis, hogy mi a jobbra meg a balra.

Finom volt a kagyló, csak a pálcikázás nem ment annyira. Aztán hoztak egyszer használatos kesztyűket, kötényt, asztalterítőt és ezzel az utánunk való takarítás is 2 percre redukálódott. Csak összefogták a végén az abrosz 4 sarkát, aztán bevágtak mindent a kukába. De ne rohanjuk előre…meghozták a sült főtt rákot forró olajban, ami kb. 1 óra alatt sem hűlt ki. Fokhagyma gerezdek és vastag húsú zöld paprika volt még közte. Ezt csak malac módon lehet enni, kézzel, mindenhonnan csöpögő zsírral. Leszopogatni a forró olajos lét róla és belőle, feltörni és kienni belőle a finom fehér húst…ronda, de finom. Több órát töltöttünk ott, nagyon jól éreztem magam, nem néztek ki onnan, nem csüngtek rajtunk, odavalósinak éreztem magam ismét. Így szeretek turista lenni, kicsit vagyok csak más, amúgy ugyanazt eszem és ugyanolyan disznó mód, mint ők.

 

 

Hazafelé gyalogoltunk éjfél után, kiderült, hogy egy vigalmi negyedben lehettünk. Minden 2. házban szexshop, k.néni az üvegablakos boltocskában, majong termek és még mindig nagyon biztonságban éreztem magam. Életemben ennyit nem beszélgettem a tesómmal, ezt sem fogom soha elfelejteni.

Napló 6.

A következő nap első úticélja Tianzifang lett. Az un. Shikumen házakat akartam megnézni. A shikumen építészeti stílus a kővel keretezett ajtójú házakat jelenti, de biztos van még egypár stílusjegy, amikről azonban én is csak a netről értesültem. Megint kitört belőlem az építész, ami kb. odáig terjed, hogy nem értem miért jártam titokban műszaki rajzolni egy technikumba, hogy aztán végül elmerüljek a számviteli standardokban, és aztán egy templomban áhitattal bámuljam mire képes az ember. Szóval bármennyire is túristás a hely, megnyugtató a toronyházak tövében egy-egy emberléptékű tér, amiről sosem tudhatjuk meddig marad meg. Varrodák, apró üzletek, teázók között sétálgattam és 500 ft-ért bírtam venni egy antik:) órát, ha másra nem, a fiam steampunk hobbijához teljesen ideális lesz.

 

másik gyengém: az elektromos hálózati szabványok:)

Következő állomás a Xin Tian Di volt, szintén a shikumen építészetre fókuszálva. Mivel a drága boltok, éttermek és a sok fehér ember nem volt elég kínai nekem, inkább kerestem egy autentikusabb környéket a Fangbang és Zhonghua Rd környékén. Sokkoló volt és amikor jött a vihar szele és a sötétedés (milyen korán sötétedik keleten!), akkor azért gyors léptekkel visszatrappoltam a legközelebbi metró megállóig. Viszont itt készültek a legjobb szociofotóim is.

 

hogy került oda vagy hogy maradt ott az a ház

 

utcai borotválás

Ma lemondtam a taxizásról és az utolsó 5 km-t gyalog tettem meg. Gyönyörű ez a templom. Mögötte egy toronyépület (a tesóm munkahelye), de az esős, párás, szmogos idő miatt alig látszik.

 

Jézus Szent Szíve templom

Vettem a boltban csilis rágcsát, tuti hogy valami drog van benne:) Olyan erős, hogy vörös a fejem tőle, de nem lehet abbahagyni. Nagyon kevés zacskós mittudoménmit soroltam eddig az ehető kategóriába, ez teljesen jó. Rájöttem, hogy nem is a csípősség a gáz, hanem az az édes-sós íz, amit a kenyértől a szárított gyümölcsökig mindenen érzek.

 

Ehető, de Family Mart üzletekben láttam csak

A tesőmnak lelkiismeret furdalása volt, hogy egész nap egyedül vagyok, ezért kényszerét érezte, hogy minden estére programot találjon ki nekem. Szakadt az eső, de este 9-kor nekiindultunk a sanghai éjszakának. Nem akartam lelombozni, hogy hulla fáradt vagyok, de végül is nem bántam meg. Egy ír sörfőzdébe mentünk, a Shanghai Brewery-be, A-ékkel találkoztunk. Ők már 18 éve élnek kinn, majd ha már kidolgozták magukat visszatérnek valamelyik európai otthonukba. A. nagyon kedves volt, nagyon odafigyelt, hogy ne ír angolt beszéljen és nem németül kellett H-el beszélnem, amíg a fiúk cigiztek:). Mesélt Kínáról és kérdezgetett a tapasztalataimról. Magas, szőke, német nő, imádják a kínaiak, mellesleg szakmájában igen profi. Na ezt a világpolgárságot azért irigylem. Finom ír fekete (vagy barna?) sört ittam, kellemes, a külföldiek által felkapott hely.

 

 

Ezután még átmentünk a Zapata's-ba, ahol Ladies night volt és ahol tényleg a pultról locsolták a tequilát a táncolók szájába. Nem vagyok partyarc - nem is voltam soha - de tanulmánynak szuper a hely, főleg ha valaki kíváncsi, hogy próbálnak a kínai csajok külföldi pasit fogni és persze vica versa. Beszélgetés kizárva a hangerő miatt, maradt a sör és még táncoltunk is egy kicsit:)

 

Napló 5.

Nem tudtam mikor jön Doby, a házimanó takarítani, úgyhogy igyekeztem nem sokat otthon lenni. A Carrefourba meg a Decathlonba mentem, de végül egy japán gyorsétteremben, Sushi expressben ücsörögtem 1,5 órát. Mizo levest meg nyers lazacot ettem, jázmin teával. Finom, olcsó, tiszta és gyors is, de ez utóbbi nem volt most szempont.

 

Rengeteg nyers hal....

Utána szundikáltam egy gyönyörű parkocskában, ami egy patak két partján terült el a betondzsungel közepén. Sanda gyanúm szerint ez csak egy patak alakú mesterséges tó volt. Egy öreg tajcsizott éppen, egy idős házaspár unokázott egy kockás pléden, én pedig aludtam egy padon. Egy 20 milliós városban elég fura volt az egy nm-re jutó 0,01 fő.

 

Tajcsizó bácsi a fa alatt

Korán hazajött a tesóm is, úgyhogy elmentünk a kedvenc helyünkre, a Yinshan Lu-ra, a NOspicy boyhoz. A Spicy boy közelebb van ugyan, de ez finomabban fűszerezett és sokkal olcsóbb is. 2 ürge árulta a sört, egy a barbecue-t, egy meg a meleg ételt. (Kagylós, csigás cucc) Máris 4 embernek munkája van...

 Kiválasztod, megsütik, megeszed, fizeted

Kaja után végre megkaptam a szülinapi ajándékom, egy olajos testmasszázst! Amíg vártunk a masszőrre, egy külön szobában ücsörögtünk, tévé, fotel, leves, tea és 4 szem paradicsom társaságában. Na nem  részletes leírást adok most, csak hogy érzékeljétek a stresszemet: Testmasszázs...elöl, hátul. Olajos....no ruha. Azt, hogy női masszőrt választottam, akkor értékeltem igazán, mikor lovaglóülésben felpattant a hátsócombomra..... Éjfélkor jöttünk ki a szalonból és hazasétáltunk. A kis üzletek, tésztakészítők, gyümölcsárusok mind nyitva voltak

 

Napló 4.

Tesóm mielőtt reggel elment dolgozni, még beköszönt: boldog szülinapot! Te jó ég, elcsúsztam egy nappal... nem ér: 7 órával előbb lettem xx éves. XX, ne is ragozzuk ezt tovább:)

Neten megnéztem, hová szeretnék menni, oda hogy jutok el, kis cetliket gyártottam, hogy a metró állomás melyik kijáratától akarom megközelíteni a célt. Így nem egy térképet kellett kiterítenem, vagy útikönyvet böngészni, nem voltam annyira turistás.

 

A Century Parkot válsztottam a szülinapom megünneplésének méltő helyszínének. Hatalmas, csendes, békés sziget az embertelen betondzsungelben. Alig volt ember, de teljesen biztonságban éreztem magam, pedig telt el úgy 1 óra, hogy egyetlen emberrel sem találkoztam. A város zajából alig hallatszott valami, ha itt élnék, sokat járnék ide. Fizetős park, de 12 yuan igazán semmi a gyönyörű környezetért, főleg tavasszal. Fényképezőgépet kaptam szülinapomra, mivel közismertem béna fotós és szégyenlős fotóalany vagyok. De most teljesen belelkesedtem.

 

Century Park

Iszonyú meleg volt, 30 fok körüli hőmérséklet, magas páratartalommal. Shanghai-ban fehér bőr a divat, így kellett volna védekeznem:

A barna harisnyát nem értem csak.

Csaknem 5 órát töltöttem a parkban, közben kaptam a szülinapi sms-eket a kollégáktól. Még csak most értek be dolgozni, én meg már el is fáradtam. 10000 km-re vagyok, hihetetlen.

 

Következő úticélom a Nanpu Bridge volt. Teljesen egyértelmű odatalálni, mivel ez a metróállomás neve. Én mégis máshol mentem fel a felszínre és azon morfondíroztam, hová tudnak egy ekkora hidat rejteni. Mégiscsak kellett volna egy burda szabásmintát hoznom magammal (azaz térképet).

 

Viszont felfedeztem, hogyan lehet 20 millió embert foglalkoztatni. Fűnyíróként. Néhány nő egymás mellett ülve, beszélgetve folyamatosan tépkedték a füvet a toronyházak tövében. Ezek 30 emelet körüli házak voltak, láthatóan munkásnegyed formája volt.

 

 

 

Végül meglett a híd, iszonyú méretű volt. Máskor lenyűgöz az építészet, főleg a hidaktól és templomoktól vagyok kész, de most elborzasztott, hogy 50 méterre a hídtől 30 emeletes lakóházakat építettek. Szegény szegény emberek. Nem maradtam sokáíg, nagyon elszomorító hely volt, pedig a maradék zöld terület gondozott, virágos volt. Kedves építész olvasóim csak nektek, a toronyházépítés 3 fázisa is látható a képen.

 

Felülről lefelé állványozva

Pont csúcsforgalomban mentem haza, ezzel az egyik javasolt shanghai élményt ki is pipálhattam. Emberek, szagok, a kelleténél több bőrkontaktus, szédülés, de ez is hozzátartozik a városhoz. Az utolsó 6 megállónál minden egyes állomásnál kiszálltam és megvártam a következő szerelvényt, mert féltem, hogy a hányingeremet nem tudom legyűrni. Már sötét volt mire a plázához értem, ahonnan még 50 perc gyaloglás várt rám. Az első kereszteződésnél azonban elbizonytalanodtam az útirányt illetően és jó ösztönnel visszabattyogtam a plázáig. Na jó nem ösztön, hanem jópár szörnyű vízhólyag volt az oka, hogy fogtam egy taxit és 10 perc múlva otthon voltam. Öcsém is akkor ért haza, összedobott nekem egy mindent bele vacsit és ahogy szoktunk éjfélkor már el is aludtunk.

 

Lazac zellerrel és "See you tomorrow" gombával

Napló 3.

Délelőtt eltaxiztunk a Big Thumb Plázába. A taxis ebből a 3 szóból egyiket sem értette, de amikor a tesóm megmarkolta a hüvelykujját (nem a taxisét), akkor rögtön tudta hová menjünk. Na ezért vannak monumentális giccses és kevésbé giccses szobrok Sanghajban. A tesóm szerint az ott nem is a hüvelykujja...... Szokásommá vált fotózni a plázák bejáratát és az utcanév táblákat, de csak azért, hogyha eltévednék csak megmutatom egy járókelőnek és akkor biztosan visszatalálok a metróig.

 

Twice like

Sürgősen vásároltam egy nadrágot magamnak, ami kicsit önértékelési zavarokat okozott, annak ellenére, hogy Kínában voltam...nem volt jó sem a 2xs, sem az xs, sem az s méret. Borzasztó, mi?:)

 

Bementünk ebédelni egy jó kis helyre, ahol mindenáron beef levest, beef másodikat és beef desszertet ajánlottak, nyilván amerikainak néztek. Azok a helyek már jók, ahol kép is van az étlapon. Bár vannak kivételek...

Legyes dumplings

Teljesen megbízható hely

Nyugi a préselt legyet nem itt fotóztam. Sült dumplingot ettünk - marhahússal, brokkolival és tükörtojással - meg valami levest, amibe dupla adag korianderzöldet tehettem. Nagyon finom volt. Itthon azt gondoltam mindig, hogy az evés rossz szokás - mint az alvás - de Kína után teljesen megváltoztam. Órákig el lehet beszélgetni az étel mellett, a közösségi lét alapja az evés!

 

 

Sétáltunk, beszélgettünk, találtam egy Watson drogériát és végre vettem mentholatumot. Mindenre jó, pont olyan, mint a Windex a Bazi nagy görög lagziból!

 

Napló 2.

Úgy volt, hogy jön W. és elmegyünk a halpiacra. Fél 10-kor kiderült, hogy ő már megvette a halat, ne aggódjunk, majd hozza. Szegény nem értette, hogy nem a hal a lényeg, hanem a piac. Annyira nem tört le a dolog, mert a múltkor vettünk rákot a piacon, kb. tudtam mire számíthatok.

A boltban ettünk levest, piszok erőset már megint. Semmi különös, húsgombócok mosogatólében. Utána bementünk a belvárosba busszal és metróval. Ezt a buszt meg kell jegyeznem, 2 yuanért visz be oda, ahová a taxi 25-ért. Ide is jó az utazókártyám, amit a metróállomáson töltöttem fel. Kalauz néni csak lecsippantja és kész. Később megtaláltam a megállók leírását is, így tutira mentem. A Yu Gardennél vettünk selyemre festett képet, teát, hűtőmágnest, szóval minden olyat, amit utolsó napra szoktam hagyni. Legalább ezt nem kellett egyedül. Ettem karamelizált galagonyát, amiről a múltkor még úgy tudtam, hogy alma. Ücsörögtünk a Nanjing Roadon és bámultuk az embereket. Leginkább az infantilis öltözködési stílust, ami nemcsak a lányokra jellemző. Rendkívül jó pont, hogy az utca közepén a Sofitel hotelbe be lehet menni vécére. (amúgy máshol is ingyenes a wc !) Igaz volt az (angol)wc csészén lábnyom, láthatóan felgugolt rá valaki...

Sétáltunk a Bund-on, fényképezkedtem Di Modica bronzbikájánál, aztán átmentünk hajóval a Huangpun. 2 yuan a zseton, amivel fizetni kell, olcsó, egyszerű, gyors és látványos megoldás.

Hazamentünk és már jött is W. a lazaccal. Hozott hozzá wasabit, szójaszószt, felvagdosta kis falatkákra a hasarészt, citrommal tálalta, nagyon finom volt a nyers lazac, ilyen előkészületek után meg is mertem enni. Átjött még S. is az anyjával meg a lányával és kedélyesen elbeszélgetve egymással (kínaiul) hangos csámcsogással megették a halat, a tesóm pörköltjét és a Münchenben vásárolt gumicukromat némi magyar barackpálinkával. Éjfél körül mentek el, én otthon maradtam szerencsére, mert kiderült, hogy utána még egy rendkívül büdös muszlim étteremben még ettek egy kis birkát.

kalauz néni piros zászlócskával, bekamerázott busz, megállók angolul kiírva

Utcakép

 

Napló 1.

Megjöttem Sanghajból, az online blogírás nem működött, meg nem is nagyon erőltettem. Előtanulmányokra most több időm volt, mint múltkor, meg az a tény, hogy egyedül kell mennem annyira kikészített, hogy megpróbáltam felkészülni jobban. A múltkor az iszonyatos tériszonyom és mindenféle fóbiáim leküzdése igen fárasztó volt (még a társam számára is:), nemhogy nekem). De most már másodszor repültem, a Cocculine teljesen bevált hányinger ellen és a Lufthansa lényegesen jobb minőségű volt, mint múltkor az Aeroflot. De nagyon fárasztó több, mint 10 órát egyszerre a levegőben lenni, teljesen kiszáradt az orrnyálkahártyám a végére.

Nyomtattam színes metrótérképet, találtam néhány blogot, ahol jó ötleteket és némi önbizalmat szedtem össze, itt és itt. Kitaláltam a két blog alapján, hogy hová szeretnék elmenni, meg kinn is többször átnéztem a travelchinaguide.com-ot, hogy mit ajánl.

Első kihívás maga a repülés volt, München csak egy óra, aztán 5 óra várakozás. On-line csekkoltam be, de amikor a helyemre igyekeztem egy kedves kínai fiú megkért, hogy cseréljek vele helyet, mert akkor a barátnője mellett ülhet. Oké, talán, mondtam és előbb megnéztem, hogy ki mellé is kéne letelepednem. Egy középkorú kínai nő volt, gondoltam nem rossz csere. Éppen elhelyezkedtem, mikor mondja a nő, hogy cseréljek már helyet a férjével. Kész voltam. Megint megnéztem ki is lenne az utitársam, egy  velemkorú német férfi, jól van legyen. Tök sok értelme volt előre helyet foglalni. Jobb 45 ablak helyett bal 50 ablak lett a helyem, teljesen rendben volt, ráadásul egy csomó üres hely volt a gép (szerencsére drága a lufthansa...) végében és végül éjjel két helyen tudtam aludni én is meg a padtársam is. Egyet nem bírok a repülésben, hogy állandóan enni kell. Éjfélre fejeztük be a kajálást, sok finomság, előétel, főétel, desszert, csokika, bor...ki tud így audni? Pont akkor repültünk el Moszkva felett, gyönyörű volt, mint egy kivilágított pókháló, középen egy fényes pókkal...és még mindig hátra volt 10 óra repülés.

Következő kihívás a metrojegy megvásárlása volt, eltartott egy ideig, míg az automatából kikerestem, hogy hova is akarok menni és nagy nehezen elfogadta a pénzem. Felszáltam a metróra és figyeltem, hogy hol száll le mindenki. Állítólag volt egy olyan állomás, ahol át kellett szállni a másik szerelvényre, de felkészítettek, hogy úgyis tudni fogom mit csináljak, mert mindenki le fog szállni. Persze....rengetegen fenn maradtak a metrón, nemcsak fehérek, kínaiak is. Sose tudom meg, hogy akkor ők így visszamentek-e a repülőtérre vagy sem. Én eljutottam a célomig, ahol persze a rossz kijáraton mentem fel a felszínre, miután ki kellett másznom a metrókijárat kapunál, mert a nagy bőrönd miatt beragadtam. Senki nem segített, de nem is akadékoskodott senki, és csak kicsit izzadtam le, miután nem ismertem fel a környéket. Elkezdtem gyalogolni a park mellett és szerencsére jött egy taxi, aki ráadásul elsőre megértette hova akarok menni. 1,5 óra volt a repülőtérről a házig az út. Nagyon büszke voltam magamra, tiszta hősnek éreztem magam. Pihengettem, kávézgattam, aztán jött a tesóm haza a munkából. Este kilenckor még lementünk spicy boyhoz, hogy gyorsan asszimilálódjak.

Képtelenség eltévedni a metróban

Spicy boy barbecue standja

Shangaitattoo.com

Vissza kell mennem Sanghajba. Az öcsém szerint nem hűtőmágnest kellett volna hazahoznom....

Most olvasom, hogy szétrobbant egy akvárium Kínában. Hát az tényleg nagyon durva lehetett, mert elég monumentális volt. Sanghajban, a sétáló utcán, a Nanjing Roadon volt látható, még be is mentünk, hogy hátulról lássuk, de onnan takarva volt. Csoda, ha fóbiáim vannak, már akkor sem szívesen álltam elé:)

Kaják

Azaz kaják és kaja alapanyagok. Még mindig Sanghajból.

Ilyen volt. A piacon vettük, friss, élő.

Ilyen lett.

Sárkányszem - Longán

Lám, teljesen ehető. Igaz, hogy japán.

Kedvencem, a karamellel bevont almácskák. Vagy datolya?

Sült fürj. Na ezt kihagytam.

Kukacok, hernyók - borzasztó, hogy ez mind ehető.

Friss, 2012-es tojások:)