Költészet Napja

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
 A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
 Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké
éhes vagyok.


Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.  

Kultúrhét

A hét eleji grill party-t is a kultúrprogramok közé számítom persze. Tudjátok borkultúra, pálinkakultúra...X bácsi összes pálinkája nagyon finom, az epres egészen különleges volt!

A hét többi része színházlátogatással telt. Már egy éve nem voltam Pesten színházban, most meg egymás után két nap. Először a Katona József Színház Kamrájában néztük Leonyid Andrejev: Kutyakeringő drámáját Gothár Péter rendezésében. Modern, de nem lila, nem blöff, jő színészek. A mi városunkban annyira borzasztó a színház, hogy én már egy kicsi jónak is örülök. Ez a darab pedig eléggé tetszett. Kritika itt, de az ősbemutató óta nyilván változott egy kicsit.

Másnap a Zsótér Sándor rendezte Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása c. darabot láttuk a József Attila Színházban. Igaz, hogy 2008-ban volt a bemutató, de úgy látszik rám vártak, kár lett volna kihagyni. A tragikus komédia műfaji besorolás teljesen illő, szegény Alfrédot el akarják tenni láb alól, én meg vigyorgok, mint a tejbetök. A színészi gárda nem olyan profi, mint előző nap, de mint mondottam az ember elsősorban "mihez képest" gondolkodik.

A 3. színházi  élményt már csak a családom többi része élvezhette, én sajnos nem tudtam ott lenni. De teljesen feldobódva azt mondták: ezt feltétlenül meg kell nézni!  Kicsi nyuszi hopp, hopp című kortárs kabaréról van szó. "Kiindulópontja egy tinédzsergyilkosság, és a szcenírozott dokumentumdrámának induló előadásról először nem is gondoljuk, hogy nevetni lehet majd rajta." Nem találtam, mikor lesz legközelebb előadás, de gyanítom játszák még. A budapestiek színházügyileg teljesen el vannak kényeztetve, irigylésre méltó a felhozatal, mármint nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is.

Legközelebb június 6-án este fél 8-kor Pécsen, a POSzT Off-progjamjai közt látható.

Kádár Kata - Trailer

Nagyon tetszik ez a trailer a győri Vaskakas Bábszínház Kádár Kata Revüjéről. Ahogy az előadás fülszövege szól: "Képeslapok a pokolból, avagy a női lélek sötét oldala" Hátborzongató a zene ebben az előzetesben, de egyéb hang nélkül is tökéletesen visszaadja azt az érzést, amit ezek a népballadák kiváltanak belőlünk. A rendező fejébe ennél mélyebben nem szeretnék látni. De az remélem vigasztalja, hogy ugyanígy vagyok Tarantinóval is:) Hogy közhelyesen mondjam: félelemmel vegyes tisztelet, amit érzek, s ezért van, hogy imádom a filmjeit, de egy perverz agyú őrültnek tartom. A Kádár Kata tehát 18 éven felülieknek szól, ne tévesszen meg senkit a bábszínház szó! A darabot élőzene kíséri (A. basszusgitározik- cicanadrágban..) Várandósok ne nézzék meg, eléggé sokkoló jelenetek vannak benne. Amúgy minden jegy azonnal elkel, nagyon nagy a jó színházra való igény. Látni kell, sőt Európának látnia kell! (Lehetek öltöztető a turnén?)

Öt templom

Ma kezdődött az Öt templom Fesztivál Győrben. A győri 'fesztiválok'tól (Gyerkőcfesztivál kivétel!) amúgy teljesen rosszul vagyok, majd erről is írok, de most nem akarom elrontani a kedvem. Szóval Öt templom: Nagyon szeretem ezt az ökumenikus Fesztivált, szolid, kulturált és igazán jó lelkületű. Kiállítások, jó zenék zeneiskolásoktól és ismert zenészektől, városnéző séták, magyarázó istentiszteletek. A részletes program ITT található.
Ma a zsinagógában voltunk, ahol elvileg magyarázó istentiszteletet tartott volna dr. Oláh János a Rabbiképző docense, a győri hitközösség részvételével. Na ezt nem tudtam elképzelni, hogy oldják meg, nagyon kíváncsi voltam, de a gyanúm beigazolódott. Sajnos felolvasott, amit kissé furcsáltam, hiszen gondoltam egy teológus a kisujjából előránt egy kis vallástörténeti összefoglalót. Én 'gyakorlatiasabb' előadásra számítottam, de azt vettem ki a szavaiból, hogy igazából nem akar vásári majmot csinálni magukból. Meg nem is volt ott 10 férfi:) Azért megmutatta a kippáját és egy imalepelt, táliszt, aztán megszólaltatta a sófárt. Na ennél a résznél lelkesedtem be, de sajna ennyi volt az egész. Ezt a templomlátogató élményemet úgy érzem lehet még fokozni! Aztán Gáti Oszkár olvasta fel a Lubavicsi Rebbe Test és Lélek beszédét, amiből most egyetlen mondat maradt a fejemben: "A lélek tápláléka a tanulás és az erény". Úgy látszik ez 'talált el':) Nagyon szeretem Gáti Oszkár hangját, de a jellemét is. Szókimondó, bántóan egyenes jellem, nem tűri a tehetségtelen, lusta kollegákat, szóval túl őszinte, sokan ezért nem szívlelik. Pedig örülni kellene, ha az ember tudja a másikról, hogy hova tegye, ritkán dícsér, de akkor lehet tudni, hogy az igaz és őszinte.

Megnézem még a Liszt Ferenc Zeneiskola fuvolistáit és el kellene jutni Ferenczi György és a Rackajam koncertre. Meg a görög katolikus templomba is elmegyek magyarázó istentiszteletre (ha fel bírok kelni vasárnap normál időben).

Megszólal a vaskakas

Ez a tegnapi győri zenés, táncos produkció címe, mely kifejezetten a Rába-parti Ünnepi Játékokra készült. A győri Vaskakas Bábszínház előadásában a Bábszínház színészei, a Győri Nemzeti Színház színészei, a Lippentő Táncegyüttes és a Szentendre Néptáncegyüttes művészei vettek részt. A közismert legendát adták elő, miszerint Szinán nagyvezér, aki a győrt elfoglaló török csapatokat vezette, megjövendölte, hogy míg törökök által kovácsoltatott kakas toronydísz meg nem szólal, Győr török kézen marad. A török kiűzésének éjszakáján aztán a vaskakas valóban kukorékolni kezdett - hangját egy magyar vitéz kölcsönözte. Fantasztikus jelmezötletek, koreográfia, zene, fergeteges tánc és ami a legfontosabb, igazi közös munka született.

Ami miatt a bejegyzést írom: még két ilyen őrült táncost nem hordozott hátán a föld:) Az előadás koreográfusai Kocsis Enikő és Fitos Dezső voltak, a Lippentő Táncegyüttes vezetői. Irigylem az ilyen jó értelembe vett megszállottakat, akiknek az élete a tánc, a gyűjtés, a népzene, a tanítás és a példamutatás. Ráadásul a nemcsak a gyerekektől, saját táncosaiktól kapják meg az elismerést, mindketten Harangozó-díjasok is. A nyár folyamán akár a szentendreieket, akár a lippentősöket látjátok valahol, - mindkettő együttest ők vezetik - ne hagyjátok ki. Az emberből előtör a virtus és hirtelen megérzi a gyökereit, ha hallja, látja őket.

A mostani előadásról nincs felvételem, de a tavalyi március 15-i műsort is ők álmodták színpadra 200 táncost megmozgatva, idelinkelem izelítőnek. Nem annyira éles a felvétel, de imádom hallani a csizmák dobogását a színpadon.

A zárókép: (ezt csak hallgassátok:))

Győrkőcfesztivál

II. Győrkőcfesztivál - 2009. július 3-5.

Harmadik felvonás

Festészet.

Szintén a cégem jóvoltából Munkácsy-kiállításon voltunk. Ilyen program sem adódik gyakran, muszáj elmenni. Döbbenetes, hogy ilyen érték van egy ember tulajdonában (v. Pákh Imre). Döbbenetes, hogy mennyire besötétedtek a bitumen alapú festékkel készült képei. Gyorsan nézzétek meg, mert nemsokára volt-nincs Ásító inas! (Apósom is megfestette, majd nézem azt:) ) Döbbenetes, hogy még mindig milyen gyenge a marketing és sokszor amatőrnek érzem a kiállításszervezést. Most a Várban rendezett, amúgy különleges, de nagyrészt a reklám miatt nagy tömegeket vonzó kiállításokra gondolok - kontrasztként. (A Klimt nekem csalódás volt - A csók-ot akarom!)

Vissza Munkácsyra. Rossz volt az egyik képaláírás, két hete nem sikerült kijavítani. A ruhatárba betenni minden táskát és amelyikre kifelé rámutatsz az a tiéd - hát ez is gagyi. Tanulmányfotók is ki vannak állítva, nyugodtan elfért volna egy fotó a Siralom ház-ról pl., hogy az ember komplexebben lássa a megtervezett alakokat. A személyes tárgyakból álló tárlatot felügyelő fiú pedig inkább elüldözi a látogatókat az állandó fegyelmezésével - bár lehet, hogy addigra elfáradtam. Jó, csak kötözködöm. Örülök, hogy látthattam ezt is!

Lehet, hogy ciki, de arra gondoltam, hogyha nem tudnám, hogy ezek Munkácsy-képek, nem is tetszenének. Vagyis inkább: nem nyűgöznének le (a trilógiáról nem beszélek persze). A festészet úgy látszik csak korlátozott hatással van rám - a Wahorn meg ef Zámbó féle blöffről ne is beszéljünk, csak a klasszikusokra gondolok. Bár most azért ezen elgondolkodtam...Bosch, Modigliani, hmmm.

Hogy mi nyűgöz le? Az építészet, a strassburgi katedrális, a németországi várak, a jáki templom...de erről majd máskor.

Második felvonás

A tánc.
A Mojszejev táncegyüttes Népek táncai című turnéról van szó. Különleges, egyes részei lenyűgözőek, egyszer érdemes ’kipróbálni’. (A belépőt a cégem finanszírozta:) 50 pár, átlagéletkor 20 év. Amikor kijöttek a színpadra, az jutott eszembe, hogy turnéznak, vagyis azt sem tudják éppen melyik városban lépnek fel, egész nap próbáltak, remélem legalább egy sétát tettek a városban!
A programról nem akarok írni, mivel a sajtóban elég sok cikk jelent meg róluk, s a turné címe végül is sejteti a történéseket. Ami felfoghatatlan, hogy hova van építve a rugó a lábukba és az izületeik ugyan hogyan bírják így a gugolós, lábat a fül mellé rúgó, levegőben másfél méterre a földtől típusú matróztáncot. Na jó, tényleg nagyon fiatalok voltak! Ja és hazafelé az összes orosztudásunk előjött valahonnan nagyon mélyről. Tudjátok: Táváris ucsítyelnyicá, já dákládivájú vám…:) (nem tudok cirill betűket billentyűzni, de így sokkal idétlenebbül néz ki) És vajon miért marad meg az a szó mindenkiben, hogy: dásztáprimecsátyelnosztyi?

Első felvonás

Az elmúlt félévben rengeteg kultúrprogramon vettem részt, de mivel rágódós típus vagyok, addig-addig emésztgettem az élményeimet, hogy teljesen el is feledkeztem róluk.
A színházi premierekről nem akarnék most írni. „Mi kutyánk kölyke” – rosszat nem lehet, jót meg nagyon nem is tudok. Akkor egy kis beszámoló gyűjtemény következzen 3 felvonásban.

Akkor az első: zene.
A 18 éves fiatalember neve Dániel Balázs, azaz a boogie woogie stílusú zongorista Mr. Firehand művésznéven. Fergeteges koncertet adott vendégével Christoph Steinbach-al együtt. A koncerten végig filmezték és a kivetítőn csodálhattam a kezeit, először azt hittem fel van gyorsítva:) Maga a stílus annyira nem áll közel hozzám, mivel azt hiszem jobban kellene értenem a zenét és a zongorázást, s akkor valóban tudnám értékelni az apróbb nüanszokat is. A fiú biztos lesz Valaki, de azért nem árt, ha valaki menedzseli. Szerény a fiú, a lányom szerint egy édes mackó. (No-no!) Megjelent CD-je is, a belinkelt címen azt is láthatjátok, 3 számot meg lehet hallgatni illetve a videófelvételeket is megnézhetitek. Ezek közül a kedvencem a 'Bumble boogie', amely Jack Fina szerzeménye, Rimsky Korsakov: Dongó című művének boogie woogie stílusú feldolgozása.