tematikus spontán idegenvezetést kaptam Pesten V-tól. A "Négy templom körút" séta keretében érintettük a Kálvin téri református templomot, a Deák téri evangélikus templomot, a Dohány utcai zsinagógát és a Szent István Bazilikát. Külön teljesen más hatással vannak az emberre, mint így sokszínűségében és mégis egységében, szinte 'egy utcában' látni őket. Életemben először felmentem a Bazilika kupolájába is, Fogalmam sincs miért vártam erre csaknem 50 évet, most épp nem a műveletlenségemre vagy érdektelenségemre fogom, hanem a tériszonyomra. Csodálatos volt a panoráma fentről, Budapest gyönyörű, olyan titokzatosak a kémények, a tűzfalak, körfolyosók és udvarok, az utcák geometriája varázslatos.
Kedvenc épületem továbbra is az Országház, mert a fehér, gigantikus épület a kupolájával, tornyaival a régmúlt gazdagságát sugallja. Na jó, nem ezért...azért, mert kb. itt a félmaraton 16 és a maraton 37 km-e, és tudom, ha idáig elértem, akkor a maradék 5 km már csak sétagalopp:)
Két újdonságot is láthattam. Az egyik az 56-os Kossuth téri sortűz áldozatainak emlékhelyének lejárata, ami sajnos egy köztéri vécélejáratnak tűnik elsőre. Viszont a vaslemezbe ütött golyónyomok tetszenek, nagyon felkavaróak.
A másik pedig Dodó és Ubul első csókja helyszínének emléktáblája a Rumbach Sebestyén utca elején. Komolyan. Most komolyan? Komolyan:)
Köszönöm V. a szép napot, esőt, gyaloglást, igazi kávét, 'szecessziós sütit', megnyugtató beszélgetést.
