2015. április 26., vasárnap

Már

írom a Kéktúra beszámolót, de fontos dolgok akadályoznak a blogírásban. Leginkább az, hogy április van, kertszezon. Rengeteg hülyeséget kitaláltam télen kerttuning témában és most kb. a fele bele is fér az időmbe. A kerti út építésem még folyamatban, csak 2 hétig nem bírtam mozogni, miután 8 órán keresztül építkeztem. Pedig 5 betonlap és pár kiló kő került beépítésre, de ásás, próba, vízszintezés, kiemelés, újra vízszintezés...stb. után egy betonlapot kb. 10* emeltem fel. De marha büsze vagyok magamra, hogy tök egyedül  csináltam valami férfimelót, a kertben amúgy soha nem a rózsametszegetés vonzott, hanem mondjuk a kaszálás vagy a favágás. A. gyártja nekem az emelt ágyásokat, csak föld kéne bele. Vettem még egy som csemetét, egy jostát, meg egy kamcsatkai mézbogyót. Még szeretnék homoktövist is, de lehet az már őszre marad. Olvastam, hogy a somból pálinkát is lehet főzni, meg sós lében eltéve olyan, mint az olivabogyó. Jó lesz, érzem. A csipkebogyót nem bírtam befőzni ősszel, bevágtam a fagyasztóba és most főztem belőle lekvárt. Rohadt sok munkával lett 2 üveggel, de most sűrűbb lett, mint tavaly, nagyon finom. Virágzik a berkenye is, de abból csak egy növényem van, az is félárnyékban, nem lesz sok termés.
 
 
A cseresznye, meggy ígéretes, az eperfa még kopasz, annak még kell egy hónap, hogy felébredjen. Idén belőle is pálinka lesz:)
 

2015. április 5., vasárnap

Boldog

nyulat a Dunántúl legmagasabb pontjáról háttérben a szülővárosommal!

Írottkői kilátó-nyuszikaki, színes tojás, likőr és friss levegő

2015. március 14., szombat

Nőnapi

ajándékot kaptunk az Üzemi Tanácstól. Igen, nálunk olyan is van. Egy esernyőt. Most miért? Vajszínűt. Ott hevert az asztalomon és egész nap éhes voltam, mert pont úgy nézett ki, mint egy rétes. Elképzelem, ahogy a logós cuccokat áruló bolt 1200 leárazott esernyőt sóz rá az ügyfélre...gáz. Nekem erre tényleg nincs igényem, a virágot köszönöm, ennyi.
 
Aztán ma este semmi bulizás meg alkohol, mint anno a fiúk a Pilvaxban, lám mi lett annak is a vége:)



És tüntessetek helyettem is....
 

2015. február 22., vasárnap

Állampolgársági

eskütételen vettem részt a múlt héten. Nyugi, vendég voltam. Köszöntő, eskü, papírok átadása, pezsgő....rövid, velős, de azért jó, hogy megadják a módját. Észrevételeim természetesen vannak:)

Mint a köszöntőből kiderült, 21 személy gyorsított, egy személy pedig hagyományos honosítási procedúra keretében vált állampolgárrá. Azaz az ukrán, szlovák és román állampolgárok, vagyis a határon túli magyarok néhány hónap alatt, az általam figyelemmel kísért férfi pedig 28!! évi magyarországi tartózkodás után kapott állampolgárságot. Hát csoda, ha a Himnusz első taktusánál sírva fakadtam. Egyébként a Himnusz előtt, a gyülekezési idő alatt mindenféle magyar és magyarkodós dal szólt a győri Városháza gyönyörű tanácstermében. (Oláh Ibolya Magyarország dalán is sírni szoktam...). A beszéd gyakorlatilag a 21 embernek szólt, többször hangsúlyozva magyarságunkat, magyarságtudatunkat és közös őseinket. Ránéztem erre a mellesleg keresztény emberre és a közös őseinkre, Ádámra és Évára gondoltam. Nem lehetett volna ehhez az emberhez is írni a beszédet? Megköszönni a türelmét, hogy ennyi ideig várt, hogy méltónak találta ezt a helyet, amiért és ahol dolgozni, élni szeret. Pedig mehetett volna máshová, 5 nyelven beszél (magyarul is tökéletesen), tanít, könyvet ír. Hogy miért vált nagyon fontossá, hogy most már végre megkapja az állampolgárságot...hát a csodálatos orbán kormány bevándorlással kapcsolatos brutális megjegyzései miatt...pedig ő is szavazó lesz! Na vajon, honnan érkezett hozzánk A.?

Csak a személyiségjogok miatt homályos:)
Fricska a hivatalnak, hogy neki volt a legtöbb vendége!  Isten hozott A. Mozambikból!

2015. február 2., hétfő

Február

Most sokkal lassabban megy az idő, mint tavaly. Az új munkakörben pl ez is csábító volt: nem kell március végéig az előző évi elemzéseket ragozni balról jobbra és vissza:) Tavaly mire oldódott a stressz, hirtelen április lett, azaz eltelt az év negyede. Most nem fáj a szemem a sok neontól és képernyő bámulástól. Rongálhatom otthon skandináv krimik olvasásával!
 
A síelést, korit eddig kihagytam, pedig fedett a koripálya, a hideg időhöz sem vagyok kötve. Sajna egy Tihany túrát is kihagyok, most nem fázhatok fel. És még a futó edzéseket sem kezdhettem el. Cserébe kézi meccset nézek, amiben az a sport, hogy igyekszem gyalog menni az arénába és vissza a belvárosba. Ezzel megvan a napi ajánlott 10 ezer lépés. Csak az a gond, hogy a tegnap a Larviktól kikaptunk 1 góllal és az idegtől szívdobogásom volt és még a francia manikűrt is lerágtam a körmömről.
 
Ui: Tüntessetek helyettem is.
 

2015. január 30., péntek

Olvasok

amíg látok. Nagyon klassz. Most Jo Nesbo van soron. Éljen az e-book. Nem tudom mire pazaroltam eddig az időmet. Pedig most heti kétszer kézi meccsre járok. (Sportolni is kéne ...majd holnaptól)
 
Amíg itt pötyögök, megy a háttérben a showderklub. Megőrülök, ha megint 'hát'-tal kezdi a mondatot - immár 39-edszer - elmegyek olvasni.
Hát (sic.) elmegyek.

2015. január 20., kedd

Kézi

meccs közvetítés lesz az Audi Arénából holnap 19 órakor Duna World-ön. Női NB I. ETO-FTC!
Ez a 4. meccs a szezonban, a Siófok nagyon küzdött, biztos nehéz nem megrettenni az ETO-tól:)
Amúgy mindenki terhes, sérült a csapatban, de legalább az ifjoncok és mellőzöttebbek is kapnak esélyt.

Az 5. sorban leszek, majd integetek:)

Teljes meccs itt!