| Írottkői kilátó-nyuszikaki, színes tojás, likőr és friss levegő |
2015. április 5., vasárnap
2015. március 14., szombat
Nőnapi
ajándékot kaptunk az Üzemi Tanácstól. Igen, nálunk olyan is van. Egy esernyőt. Most miért? Vajszínűt. Ott hevert az asztalomon és egész nap éhes voltam, mert pont úgy nézett ki, mint egy rétes. Elképzelem, ahogy a logós cuccokat áruló bolt 1200 leárazott esernyőt sóz rá az ügyfélre...gáz. Nekem erre tényleg nincs igényem, a virágot köszönöm, ennyi.
Aztán ma este semmi bulizás meg alkohol, mint anno a fiúk a Pilvaxban, lám mi lett annak is a vége:)
És tüntessetek helyettem is....
2015. február 22., vasárnap
Állampolgársági
eskütételen vettem részt a múlt héten. Nyugi, vendég voltam. Köszöntő, eskü, papírok átadása, pezsgő....rövid, velős, de azért jó, hogy megadják a módját. Észrevételeim természetesen vannak:)
Mint a köszöntőből kiderült, 21 személy gyorsított, egy személy pedig hagyományos honosítási procedúra keretében vált állampolgárrá. Azaz az ukrán, szlovák és román állampolgárok, vagyis a határon túli magyarok néhány hónap alatt, az általam figyelemmel kísért férfi pedig 28!! évi magyarországi tartózkodás után kapott állampolgárságot. Hát csoda, ha a Himnusz első taktusánál sírva fakadtam. Egyébként a Himnusz előtt, a gyülekezési idő alatt mindenféle magyar és magyarkodós dal szólt a győri Városháza gyönyörű tanácstermében. (Oláh Ibolya Magyarország dalán is sírni szoktam...). A beszéd gyakorlatilag a 21 embernek szólt, többször hangsúlyozva magyarságunkat, magyarságtudatunkat és közös őseinket. Ránéztem erre a mellesleg keresztény emberre és a közös őseinkre, Ádámra és Évára gondoltam. Nem lehetett volna ehhez az emberhez is írni a beszédet? Megköszönni a türelmét, hogy ennyi ideig várt, hogy méltónak találta ezt a helyet, amiért és ahol dolgozni, élni szeret. Pedig mehetett volna máshová, 5 nyelven beszél (magyarul is tökéletesen), tanít, könyvet ír. Hogy miért vált nagyon fontossá, hogy most már végre megkapja az állampolgárságot...hát a csodálatos orbán kormány bevándorlással kapcsolatos brutális megjegyzései miatt...pedig ő is szavazó lesz! Na vajon, honnan érkezett hozzánk A.?
![]() |
| Csak a személyiségjogok miatt homályos:) |
2015. február 2., hétfő
Február
Most sokkal lassabban megy az idő, mint tavaly. Az új munkakörben pl ez is csábító volt: nem kell március végéig az előző évi elemzéseket ragozni balról jobbra és vissza:) Tavaly mire oldódott a stressz, hirtelen április lett, azaz eltelt az év negyede. Most nem fáj a szemem a sok neontól és képernyő bámulástól. Rongálhatom otthon skandináv krimik olvasásával!
A síelést, korit eddig kihagytam, pedig fedett a koripálya, a hideg időhöz sem vagyok kötve. Sajna egy Tihany túrát is kihagyok, most nem fázhatok fel. És még a futó edzéseket sem kezdhettem el. Cserébe kézi meccset nézek, amiben az a sport, hogy igyekszem gyalog menni az arénába és vissza a belvárosba. Ezzel megvan a napi ajánlott 10 ezer lépés. Csak az a gond, hogy a tegnap a Larviktól kikaptunk 1 góllal és az idegtől szívdobogásom volt és még a francia manikűrt is lerágtam a körmömről.
Ui: Tüntessetek helyettem is.
2015. január 30., péntek
Olvasok
amíg látok. Nagyon klassz. Most Jo Nesbo van soron. Éljen az e-book. Nem tudom mire pazaroltam eddig az időmet. Pedig most heti kétszer kézi meccsre járok. (Sportolni is kéne ...majd holnaptól)
Amíg itt pötyögök, megy a háttérben a showderklub. Megőrülök, ha megint 'hát'-tal kezdi a mondatot - immár 39-edszer - elmegyek olvasni.
Hát (sic.) elmegyek.
2015. január 20., kedd
Kézi
meccs közvetítés lesz az Audi Arénából holnap 19 órakor Duna World-ön. Női NB I. ETO-FTC!
Az 5. sorban leszek, majd integetek:)
Teljes meccs itt!
Ez a 4. meccs a szezonban, a Siófok nagyon küzdött, biztos nehéz nem megrettenni az ETO-tól:)
Amúgy mindenki terhes, sérült a csapatban, de legalább az ifjoncok és mellőzöttebbek is kapnak esélyt.
Az 5. sorban leszek, majd integetek:)
Teljes meccs itt!
2015. január 18., vasárnap
A hét
elején meghalt Pingi, egy intelligens, kedves, jó humorú, családszerető, fiatal és sajnos beteg fiú. Szomorú és dühítő egyben. (Próbálom nem azt gondolni, hogy a hangyaboly közepére taposott valaki ismét. Nagyon nehezen megy ez.) Annyira jó fiú volt, jellegzetes testalkattal, hajjal, nem épp konzervatív öltözékkel, mondhatni városkép volt. Nagyon sajnálom a korosztályát, a barátait, sokkoló volt nekik, talán az első sokk a halandósággal kapcsolatban.
Nem felejtjük.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

