2015. március 14., szombat

Nőnapi

ajándékot kaptunk az Üzemi Tanácstól. Igen, nálunk olyan is van. Egy esernyőt. Most miért? Vajszínűt. Ott hevert az asztalomon és egész nap éhes voltam, mert pont úgy nézett ki, mint egy rétes. Elképzelem, ahogy a logós cuccokat áruló bolt 1200 leárazott esernyőt sóz rá az ügyfélre...gáz. Nekem erre tényleg nincs igényem, a virágot köszönöm, ennyi.
 
Aztán ma este semmi bulizás meg alkohol, mint anno a fiúk a Pilvaxban, lám mi lett annak is a vége:)



És tüntessetek helyettem is....
 

2015. február 22., vasárnap

Állampolgársági

eskütételen vettem részt a múlt héten. Nyugi, vendég voltam. Köszöntő, eskü, papírok átadása, pezsgő....rövid, velős, de azért jó, hogy megadják a módját. Észrevételeim természetesen vannak:)

Mint a köszöntőből kiderült, 21 személy gyorsított, egy személy pedig hagyományos honosítási procedúra keretében vált állampolgárrá. Azaz az ukrán, szlovák és román állampolgárok, vagyis a határon túli magyarok néhány hónap alatt, az általam figyelemmel kísért férfi pedig 28!! évi magyarországi tartózkodás után kapott állampolgárságot. Hát csoda, ha a Himnusz első taktusánál sírva fakadtam. Egyébként a Himnusz előtt, a gyülekezési idő alatt mindenféle magyar és magyarkodós dal szólt a győri Városháza gyönyörű tanácstermében. (Oláh Ibolya Magyarország dalán is sírni szoktam...). A beszéd gyakorlatilag a 21 embernek szólt, többször hangsúlyozva magyarságunkat, magyarságtudatunkat és közös őseinket. Ránéztem erre a mellesleg keresztény emberre és a közös őseinkre, Ádámra és Évára gondoltam. Nem lehetett volna ehhez az emberhez is írni a beszédet? Megköszönni a türelmét, hogy ennyi ideig várt, hogy méltónak találta ezt a helyet, amiért és ahol dolgozni, élni szeret. Pedig mehetett volna máshová, 5 nyelven beszél (magyarul is tökéletesen), tanít, könyvet ír. Hogy miért vált nagyon fontossá, hogy most már végre megkapja az állampolgárságot...hát a csodálatos orbán kormány bevándorlással kapcsolatos brutális megjegyzései miatt...pedig ő is szavazó lesz! Na vajon, honnan érkezett hozzánk A.?

Csak a személyiségjogok miatt homályos:)
Fricska a hivatalnak, hogy neki volt a legtöbb vendége!  Isten hozott A. Mozambikból!

2015. február 2., hétfő

Február

Most sokkal lassabban megy az idő, mint tavaly. Az új munkakörben pl ez is csábító volt: nem kell március végéig az előző évi elemzéseket ragozni balról jobbra és vissza:) Tavaly mire oldódott a stressz, hirtelen április lett, azaz eltelt az év negyede. Most nem fáj a szemem a sok neontól és képernyő bámulástól. Rongálhatom otthon skandináv krimik olvasásával!
 
A síelést, korit eddig kihagytam, pedig fedett a koripálya, a hideg időhöz sem vagyok kötve. Sajna egy Tihany túrát is kihagyok, most nem fázhatok fel. És még a futó edzéseket sem kezdhettem el. Cserébe kézi meccset nézek, amiben az a sport, hogy igyekszem gyalog menni az arénába és vissza a belvárosba. Ezzel megvan a napi ajánlott 10 ezer lépés. Csak az a gond, hogy a tegnap a Larviktól kikaptunk 1 góllal és az idegtől szívdobogásom volt és még a francia manikűrt is lerágtam a körmömről.
 
Ui: Tüntessetek helyettem is.
 

2015. január 30., péntek

Olvasok

amíg látok. Nagyon klassz. Most Jo Nesbo van soron. Éljen az e-book. Nem tudom mire pazaroltam eddig az időmet. Pedig most heti kétszer kézi meccsre járok. (Sportolni is kéne ...majd holnaptól)
 
Amíg itt pötyögök, megy a háttérben a showderklub. Megőrülök, ha megint 'hát'-tal kezdi a mondatot - immár 39-edszer - elmegyek olvasni.
Hát (sic.) elmegyek.

2015. január 20., kedd

Kézi

meccs közvetítés lesz az Audi Arénából holnap 19 órakor Duna World-ön. Női NB I. ETO-FTC!
Ez a 4. meccs a szezonban, a Siófok nagyon küzdött, biztos nehéz nem megrettenni az ETO-tól:)
Amúgy mindenki terhes, sérült a csapatban, de legalább az ifjoncok és mellőzöttebbek is kapnak esélyt.

Az 5. sorban leszek, majd integetek:)

Teljes meccs itt!

2015. január 18., vasárnap

A hét

elején meghalt Pingi, egy intelligens, kedves, jó humorú, családszerető, fiatal és sajnos beteg fiú. Szomorú és dühítő egyben. (Próbálom nem azt gondolni, hogy a hangyaboly közepére taposott valaki ismét. Nagyon nehezen megy ez.) Annyira jó fiú volt, jellegzetes testalkattal, hajjal, nem épp konzervatív öltözékkel, mondhatni városkép volt. Nagyon sajnálom a korosztályát, a barátait, sokkoló volt nekik, talán az első sokk a halandósággal kapcsolatban.
Nem felejtjük.
 

2015. január 9., péntek

Sikerült

még két Mérő könyvet is elolvasnom: 'Az elvek csapodár természete - Az érzelmek, az értelem és a hit erejéről'-t és a 'Maga itt a tánctanár?'-t. Van némi átfedés a kettő között, de ez nem baj, másodszorra is élvezetesek az esszéi. Imádom a realista, humorérzékkel megáldott gondolkodókat! A. unokatesója is ilyen, mindent szó szerint vesz és azonnal elmondja, hogy miért is hülyeség amit éppen mondtál. Engem ez teljesen feldob, ahogy próbálom követni a rendkívül logikus okfejtését. Nála a páclébe mindig kerül szódavíz, azért, hogy a lé parciális nyomása nagyobb legyen, mint a húsé és a fűszerek jobban bejussanak a belsejébe. Vagy mi....
És amikor egy füstös helyiségből kilépve azt a szófordulatot használtam, hogy végre 100 % oxigén, hosszas magyarázatba kezdett a levegő összetételéről. Pedig én is tudtam, hogy 21% van csak benne,  ötösöm volt élettanból. Ezek a kissé autisztikus vonások még jól is állnak a pasiknak:) Na szóval Mérő agya is pörög, mint a ringispil.
Kedvenc részem:
"Időről időre ijesztő számokat olvasok arról, mennyi agysejtet pusztít el egy fél deci tömény szeszes ital. Néha beérik már tízezerrel is, de leggyakrabban az ötvenezres számot láttam. Gyári hibám miatt ilyenkor akaratlanul is elkezdek utánaszámolni. Mondjuk megiszom naponta egy üveg (fél liter) pálinkát, az napi félmillió agysejt. Huhh, sőt hukk. Legyen mondjuk négyszáz nap egy év, nehogy zavarba jöjjek a nagyobb ünnepek alkalmával, jusson olyankorra két üveg is. Az évente kétszázmillió agysejt. Ha ezt ötven éven át csinálom, az tízmilliárd. Mármost egy embernek kb. százmilliárd agysejtje van. Így még ebben a tempóban is legfeljebb az agyam egytizedét tudom elinni.
Ha még jobban belegondolok, ilyenkor alighanem a leggyengébb, legfáradtabb agysejtjeim pusztulnak el. A maradék kilencven százalék átlaga tehát sokkal jobbá válik, az erős, okos agysejtek maradnak meg – és milyen sok! Az alkohol ilyen mennyiségben minden bizonnyal javítja a szellemi képességeimet!"