Írnom

kellene gyakrabban. Politikáról nem akartam, betegségről nem akartam, magánéletről, vallásról szintén nem. Hát ez így elég nehéz feladat mostanában. Mit várok az új évtől? Mint mindig, egészséget. Azon túl pedig szeretnék a Magyar Köztárságban élni. Tehát: nyelvet tanulok továbbra is, ha menni kell, menni kell... (A hatékonyság katasztrofális, az új munkahelyen még az angol sem kell, teljesen leépülök.) Elszomorító a magyar demokrácia, illetve annak hiánya. Jó ideje cenzúrázom magam - mint sokan mások és ez roppant fárasztó. Középszer uralkodik mindenütt, még az olyan "szellemi" helyeken is, mint mondjuk a színház. A szellemi szinvonal katasztrofális, az évek óta tartó agymosás rendkívül hatékony volt. Vagy az egzisztenciális kiszolgáltatottság olyan nagy, hogy sokan hülyének tettetik magukat? Siralmalmas...magamat is siratom...

Hallgattok híreket tv-ben, rádióban? Az, hogy milyen témákkal próbálnak hülyére venni (kisállat született az állatkertben), már vicc. De, hogy minden rádiállomás hírolvasója súlyos beszédhibás, kikészít. Bár mit pofázok, nem is nézek politikát, a sorozatok szinkronjait is végigfikázom, az időjárásjelentő "jobb", mint Nagy Natália fénykorában, még Kálmán Olgától is rosszul vagyok, egy otthonszülés kapcsán készített riportja annyira manipulatív volt, hogy azóta őt sem hallgatom. Elveim vannak...bár pont tegnap hallottam valami hülyétől, hogy az elv olyan, mint a fing, egy darabig tartogatod, aztán elengeded. Ezer bocs, ez annyira igaz, nem bírtam kihagyni. Na írjak még?

 

Végre tudok olvasni, kaptam egy e-bookot Ámerikából. A papírt már nem bírtam olvasni, főleg a bolhabetűket, a szgéptől meg fájt a szemem. Miután 2 hetet fetrengtem itthon az ünnepek alatt, sikerült 4 könyvet kiolvasnom. Az egyik Steiner Kristóf Lélekbonbonja volt. Meglepően jól ír a kölök. Sokkal jobban, mint mondjuk Frei Tamás. Vicces ez a hasonlítás, de Frei hiába ír intellektusa illetve bennfentessége miatt gyomorszorító dolgokról a Bankárban vagy a 2015-ben, a hogyan is fontos. Megőrültem a körmondataitól, a szájbarágós, lexikonszerű magyarázataitól, A. szerint aki az átlagnak ír, annak kissé primitíven kell fogalmaznia. Jaj, ne kelljen ezt elfogadnom! A másik rémálom nekem Trvko, aki szintén olyan dolgokról ír, amikről tudni érdemes, de könyörgöm miért kell ez a pátosz. Ja tudom miért, ez kell a népnek, hogy jól kisírhassa magát. Na szegények, ma rossz napom van, vissza Kristófhoz. Szexuális irányultsága nem zavaró, sőt, néha irigylem emiatt. Az, hogy valaki felvállaltan homoszexuális nekem azt jelenti, hogy átlépi a korlátokat. Mármint abban az értelemben, hogy a felvállalja azt, hogy a társadalom egy része nagy valószínűség szerint utálja, de őt ez marhán nem érdekli. Azért ez nagy szabadság, nem? A "normális" ember mindent megtesz azért, hogy a társadalom egésze szeresse, görcsöl is ezen egész életében. Azért, ha tehetnék egy semmiközömhozzá javaslatot S.K-nak: még ne vállaljanak gyereket. Fejlődött sokat, érik, de még érzelmileg nem stabil, legalábbis az írásaiből ez derül ki. Türelmet kívánok neki. Blogja: http://whitecityboy.com/

 

Casamia

és Art&Decoration újságokat találtam a könyvespolcon. Igen elkezdtem a nagytakarítást....

Családtagok és barátok előnyt élveznek, kéri valaki? Kb. 10 db, 2006-2008-as. Franciául és olaszul tanulóknak is használható.
 

Na, senki nem kapott kedvet hozzá?

ui: nem hiszem el, találtam még 20-at...

Papírmasé

az a technika, amihez igazán kevés és olcsó anyag kell. És tök cuki dolgokat lehet barkácsolni. Az más kérdés, hogy mi értelme van...biztos sokkal több, mint egy szumhatöbb függvénynek.

Kedvcsináló: ITT

És az angyalom, még nincs teljesen kész - orr, száj, szárny és lakkozás kell még:

 

Valójában nem is a termék a lényeg, hanem a készítési folyamat. Nem véletlenül van sikere a művészetterápiának. Lényege a teremtés, az alkotás, a színek hatása, a gondolatok szinte akaratlan kifejeződése.
 

Shabby

projektem fázisfotója: silbergrau fapác, viaszceruzázás és akrilfesték nedvesen körömmel kaparászva.

Gorjuss

táskámat A.-tól kaptam, mielőtt Kínába mentünk. Kissé kopott, a túlélő készletem mindig benne van, ez a gyötrés látszik is rajta. De nagyon erős a hasított bőr füle, belül pedig van néhány zseb és egy kallantyús gumiszalag a kulcsaimnak, nagyon praktikus.

Váratlanul érkezett az eská-ba Gorjuss anyag, nem bírtam otthagyni. Bár jobb lenne, ha nem keretesek lennének a figurák, így túl gyerekes (cuki azért mégsem vagyok!). Valami szürkés farmeres anyag még kellene hozzá, meg valami jó kis fül. Most varrjak táskát?

Na

ezt magyaráztam mindig! E. Szabó László tökéletesen írja le a problémát már 2011-ben. (az antalvalin megtalálható a teljes cikk) és azóta még rosszabb a helyzet. Ha nekem most ilyen korú gyerekeim lennének, biztosan valami alapítványi iskolába - Waldorf, Montessori, AKG - járnának, ha nem lenne rá pénzem, akkor meg magántanulók lennének. Ó, de szeretnék én is csak gondolkodni a világ folyásán!

"A következő gond az a - meglepően sok értelmiségi szülő által is osztott - tévhit, hogy tudniillik annál jobb, minél jobban leköti, leterheli a gyereket az iskola. Más szóval: baj, ha a gyereknek sok szabadideje van. Ez nem igaz. Mit tesz ugyanis egy gyerek, ha az iskola éppen nem ad neki feladatot? Játszik, barátaival van együtt (hat-tízéves korig ilyen, kifejezetten a pihenést, kikapcsolódást, szabad levegőn való mozgást jelentő tevékenységgel naponta öt órát kellene tölteni). A nagyobbak randevúznak, sportolnak, tévéznek, valamilyen hobbijukkal foglakoznak, moziba járnak, jobb esetben kedvükre való dolgokat olvasnak. Még az sem teljesen haszontalan, ha "semmittevéssel" töltik az idejüket, egy órán keresztül az ágyon fekve, lábukat az égnek meresztve. Egy tizenéves gyereknek nagyon sok átgondolnivalója van! Az iskola sok olyan feladatot ad, amelyek teljesítése sokkal értelmetlenebb időtöltés a most felsoroltaknál - beleértve a semmittevést is. Hogy a gyerekek szabad idejében végzett olyan "kulturált" tevékenységekről ne is szóljunk, mint zongoraóra, nyelvóra, koncert, színház, könyvtár vagy egy kirándulás. Nem túlzás, ha azt mondjuk, manapság a gyerekek művelődésének legfőbb akadálya, hogy iskolába járnak."

Boszniai

utazást nem terveztem mostanában, a véletlen hozta, hogy last minute beugrottam ebbe a kalandba is. Arra nem gondoltam, hogy 2 egész napot buszon fogok ülni, ennyi volt az út - ne ijedjetek meg: oda-vissza. Programszínesítés kedvéért a tolna megyei Grábócon indítottunk, ahol  Magyarország egyetlen szerb ortodox kolostora található.  3 lakója van az intézménynek, egy pap és két apáca. Krisztina nővér nem tudom hány éves, de a másik apáca 94 és köszöni jól van. Krisztina nővér hihetetlen humoros, tele energiával, hittel, fantasztikus előadást tartott a templom történetéről közben erkölcs-etika oktatást is kaptunk. Ha arra jártok, feltétlenül beszélgessetek vele, de számítsatok arra, hogy csak akkor enged ki a templomból benneteket, ha megmondjátok annak a 4 apostolnak a nevét, akiknek a könyve az Újszövetségben van:) A templom gyönyörű kívül-belül, a liturgia érdekes (sokkal inkább, mint a római katolikus). Ha lenne pár életem, a 23-ikban ikonfestő lennék.

 

 

Udvarnál léptük át a határt és a Boszna folyó völgyében haladva este értük el Szarajevót. A folyó és környéke a teljes szakaszon borzasztó koszos, műanyag zacskómaradványok lógnak a környező bokrokról, fákról, ahogy a kiöntött folyó visszahúzódva a medrébe hátrahagyta a szemetét. Elhagyott, szétlőtt házak, mindenütt, sokkal több, mint Horvátországban. Húsz évvel a háború után...szomorú.

 

Másnap városnézés történelem és művészettörténet órával egybekötve. Mi mindent kell megnézni? A Latin hídat a Miljackán, esetleg Gavrilo Princip lábanyomát, a Bascarsiját-a bazárt, a Sebilj kutat, aminek nem ittam a vizéből, tehát nem térek vissza Szarajevóba, és hogy az etnikai-vallási kavalkád egyértelművé váljon természetesen bementünk egy dzsámiba, egy szerb ortodox templomba és a római katolikus katedrálisba, valamint gyarapítottam a zsinagóga gyűjteményemet is - igaz ez utóbbit sajnos csak távolról, pedig gyönyörű épület (nem a sárga-zöld...az förtelem).

 

 

Aztán autentikus bosnyák ebéd az Inat Kucában (a c-n egy pöcök van, emiatt úgy kell ejteni, hogy kútya:)), ami kevés, de finom volt és borjú volt benne, nem kutya remélem. Iszonyú sok kóbor kutya mászkál a városban!!

A Boszna folyó forrását is megnéztük - nem messze Szarajevótól - gyönyörű kirándulóhellyé van alakítva, érdemes egy órát rászánni.

 

Következő nap Mostar volt a cél, 2 és fél órás út a Neretva völgyében, napsütés, hegy és víz egymás mellett, értem én Csontváryt!

 

Mostar

A hídra emlékeztem a nászutamról, meg a bazárra is, meg törött lábú fiúkra is a híd tövében. Bár a híd a világörökség része, a tudat, hogy ez nem az eredeti, kissé fájó.

A Neretva partján

 

A hülye!

Na ez a kölök megúszta, engem viszont remegő lábakkal kellett lerángatni a hídról, hányingerem volt a tériszonytól, ami valójában halálfélelem volt, csak éppen most "más halálától féltem".

Még belefért a napba Blagaj, ahol a dervis kolostor a legfőbb látványosság. A kolostort egy 200 m magas sziklafal aljába építették, a Buna folyó itt bukkan elő a sziklafal alól. A cipőnket levetve, fejünkön kendővel végigjártuk az aprócska szobákat, amikben gyakorlatilag sok szőnyeg és a Korán volt a berendezés. Aztán egy hűs Sarajevsko sör a patakban úszó pisztrángok látványa mellett, csodás.

 

Blagaj

Este sörözés a szálloda bárjában (hazai pálinkával bélelve) és már véget is ért a hétvége. Ja nem, még 10 óra hazafelé.....