2014. július 14., hétfő

27/1. Kéktúra szakasz (1. túra)

Zempléni-hegység: Hollóháza-Füzér 13,6 km

Lászlótanyán száltunk meg az üdülősoron -ez konkrétan 5 ház 8 km-re Hollóházától - gyönyörű rönkházban...céges üdülő. Indulhattunk volna innen is, hiszen az 5 ház közül az egyik a Panoráma büfé, az egyik pecsételő hely. Az autó logisztikázása miatt mégis lementünk autóval Hollóházára, hogy felgyalogolhassunk Lászlótanyára. Mikor elindultunk, még csak szemerkélt. Ezután esett kis túlzással 48 órán keresztül.

Bőrig ázva tartottunk egy pihenőt, megszárítgattuk a cuccainkat. Aztán amikor csendesedett az eső továbbindultunk épp belegyalogolva a Nagy-Milicen fennakadt felhőbe. Félelmetes és nagyon vizes volt, a fóbiám (az, amelyikben azt képzelem, hogy rámdől egy fa) felerősödött kissé.

Eső a Nagy-Milicen
Foltos szalamandra a Nagy-Milicen
Kamásli és teleszkópos túrabot - életmentő
Nem sokat álltunk meg, bár nem volt hideg az eső, túl akartunk lenni a dolgon. Ritkán van lehetőség ilyen oldalát látni az erdőnek, nem a merengős, rácsodálkozós hangulatok jöttek elő, inkább a csodálat az természeti erők iránt, az alázat.
 
Pusztafalu a Magas-hegyről
Ajaj...Vár-forrás pihenő kis sérüléssel megúszta
A 4,5 órás út 8 órásra sikeredett, Füzérnél feladtuk, a Bózsváig tartó 9 km-re se időnk, se erőnk nem maradt. Pecsételtünk a Vár büfében és miután lekéstük az utolsó buszt (szombaton 17 és 22,40 között nincs busz Hollóházára?), stoppolásba kezdtünk. Isten áldja meg Mester Margót jó élettel, gazdagsággal önzetlen segítségéért!
 

2014. július 6., vasárnap

Pápateszéri

malom túra:
Indulás Fenyőfőtől, Laci bácsi kocsmájától. A múltkor hasfájás, most fogfájás ürügyén ismét egy Jägerrel indítok, bár a 2 törzsvendég figyelmeztet, hogy arra pálinka való. Lehet be kellene ismernem, hogy semmi bajom, szimplán szeretem.... 
Tovább a Bakonyszűcsre vezető szekérúton haladtunk.

Utitárs
Bár az Agyaglyuk árok ősfenyői lenyűgözőek voltak, én a vadkakukkfűtől kaptam extázist, vissza kellene mennem egy tőért. Ahhoz képest, hogy eddig azt gondoltam antitalentum vagyok, sikerült a természetfotózásban fejlődnöm kicsit.

Tényleg ilyen szép, de ez a "mese" egy speckó beállítás a gépemen:)
Aztán jött a tényleges úticél, az Eigner tanya vizimalom romja. Nagy dzsumbuj és az enyészet, alig 50 éve szekerek hordták a búzát itt őrölni, mostanra a természet visszaveszi, ami az övé.

Szűcsre vezető fahíd enyészete
A következő pihenő a grófi fürdő, amit az Esterházy család az 1900-as évek elején építetett. Látszik, hogy nemrég helyrehozták, kiépített pihenőhely, de barbár népek vonultak végig a tájon..
Szamócát szedtünk, én meg fotózgattam.

Lejárat a Grófi fürdőhöz Pápateszér
Épül szépül a bögi malom
Farkashegyen át visszatértünk Fenyőfőre igencsak fájó lábbal, pedig alig volt szintemelkedés. A homokos szekérút (na meg az egész 16 km) igencsak megterheli a lábat, ezek szerint jobban, mint a hegymenet.

Hazafelé megjutalmaztuk magunkat egy estebéddel a veszprémvarsányi Korona Vendéglőben a 82-es út mentén, a harcsahalászléről nyilatkozni is tudok, isteni.

2014. július 2., szerda

Medve-szurdok

Egész napos túra, főleg a nyugat-dunántúliaknak ajánlott. Győrből 3 óra autóút 240 km, Szombathelyről szerintem 40 perccel biztos kevesebb. Érdemes korán indulni, hétvégén sokan kirándulnak, 10-re az összes magyar csoport odaér:) Mindenki fotózgat és nem lehet előzni, csak néhány helyen, olyan keskenyek a létrák.
 
Mi 1/2 10-kor indultunk Mixnitz nevű falucska 6-os parkolójából (toalett van...), kb. 45 perc a szurdok bejárata igencsak meredek emelkedővel. 3,5 Euro a belépő, ami teljesen korrekt ár, a fahíd és lépcsőrendszer szuperül karbantartott. Gyerekeknek 6 éves kortól ajánlják, de ez szerintem csak az osztrák gyerekekre vonatkozik.... Tévénézős magyar gyerekek inkább 9-10 éves korban próbálkozzanak, főleg ha tériszonyos anyukájuk van.
 
Rengeteg vízesés, a szurdokon átívelő fahidak, őrült mélység, hangosan és nagyon gyorsan zubogó patak, falépcsők - izgalmas nagyon.
 
 
Kb. 45-50 perc alatt lehet felérni egy hüttéhez, ami Jausenstation zum Guten Hirten néven fut. 1209 m-en járunk immár. Ha eléggé elfáradtál jutalmazd meg magad.
 
 
Innen mehetsz fel a Hochlantsch 1722 m magas csúcsára vagy  a Teichalm tóhoz. Előbbi kb. 1,5 órás 500 m-es szintemelkedés, utóbbi sík, inkább lejtős 1 órás út. 3. lehetőség: Vissza a parkolóba, de nem a szurdokon keresztül, az egyirányú. Ez is kb. 1,5 óra. Na melyiket választottuk?
 
 
Mi négyen voltunk, egy busznyi csoporttal nem tudom elképzelni ezt a menetet felfelé, nehéz az időt tartani ilyen pulzusemelős szakaszon. A kereszttől ismét 2 választás: vissza a hüttéhez vagy le a tóhoz. Ha a tóhoz mentünk volna, az +1,5 órát jelentett volna, úgy hogy még 3 órát vezetni kellett hazáig, nem vállaltuk. Július-tól a nyári szünetben, vasárnaponként van vissza busz a tótól Mixnitzig (167-es), de ezen a júniusi szombaton nem találtunk visszafuvar lehetőséget.
 
Lefelé igencsak sietősre vettük a tempót, az erdő közepén elkapott minket a jégeső, de a sűrű fenyves teljesen megvédett minket. Kabátilag fel voltunk készülve, a bergfex.at-n érdemes időjárást nézni a túra előtt, pontosan bejött a jóslatuk. Ücsörögtünk kicsit a fák alatt, míg elállt az eső, de a kövek igen csúszósak voltak lefelé, kell a jó cipő! Mire visszaértünk a hüttéig szétspriccelt a tömeg. Kis pihenő után legyalogoltunk az erdei ösvényen, legelőn át a parkolóig, este 1/2 8-ra értünk le. Ott voltunk fenn, 1230 m szintemelkedés fel, ugyanannyi le:
 
 
Szép volt, jó volt, visszamennénk!
 

2014. július 1., kedd

"Édes

barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."


2014. június 17., kedd

Az ígért

túra-beszámoló kicsit késik. Pedig sok szépséget kell látni a világban, hogy a sok szomorúságot másképp lássuk. Meghalt Grosits Gyula, De Chatel Rudolf és az apukám is.

2014. június 8., vasárnap

Pünkösdi

pincejárás programja ITT
Még nem késő útnak indulni!

Úgy érzem, hogy a tegnapi Medve-szurdok túra izomfájdalmait csak egy kemencében sült malac és legalább 5 féle borocska tudja gyógyítani. Beszámolót írok a hétvégén ígérem...
 

2014. május 30., péntek

Sok

időm nincsen...
Plitvice
Zágráb, Mária mennybemenetele katedrális
Pápalátó-kő
És még nagyon sok fotóm van az igazi természetből: Teljes vaddisznó csontváz, 1 db szőrős őzláb, nem teljesen lapos vakond, szerelmes csiga....ezektől most megkímélek mindenkit.


Kaptam kamáslit a szülinapomra a kollégáimtól, de a múltkor hiába indultunk szakadó esőben az újabb 20+ túrára, a végén nem sikerült felavatnom. Na majd legközelebb...vagyis inkább napos nyarat kívánok nektek:)