Napló 1.

Megjöttem Sanghajból, az online blogírás nem működött, meg nem is nagyon erőltettem. Előtanulmányokra most több időm volt, mint múltkor, meg az a tény, hogy egyedül kell mennem annyira kikészített, hogy megpróbáltam felkészülni jobban. A múltkor az iszonyatos tériszonyom és mindenféle fóbiáim leküzdése igen fárasztó volt (még a társam számára is:), nemhogy nekem). De most már másodszor repültem, a Cocculine teljesen bevált hányinger ellen és a Lufthansa lényegesen jobb minőségű volt, mint múltkor az Aeroflot. De nagyon fárasztó több, mint 10 órát egyszerre a levegőben lenni, teljesen kiszáradt az orrnyálkahártyám a végére.

Nyomtattam színes metrótérképet, találtam néhány blogot, ahol jó ötleteket és némi önbizalmat szedtem össze, itt és itt. Kitaláltam a két blog alapján, hogy hová szeretnék elmenni, meg kinn is többször átnéztem a travelchinaguide.com-ot, hogy mit ajánl.

Első kihívás maga a repülés volt, München csak egy óra, aztán 5 óra várakozás. On-line csekkoltam be, de amikor a helyemre igyekeztem egy kedves kínai fiú megkért, hogy cseréljek vele helyet, mert akkor a barátnője mellett ülhet. Oké, talán, mondtam és előbb megnéztem, hogy ki mellé is kéne letelepednem. Egy középkorú kínai nő volt, gondoltam nem rossz csere. Éppen elhelyezkedtem, mikor mondja a nő, hogy cseréljek már helyet a férjével. Kész voltam. Megint megnéztem ki is lenne az utitársam, egy  velemkorú német férfi, jól van legyen. Tök sok értelme volt előre helyet foglalni. Jobb 45 ablak helyett bal 50 ablak lett a helyem, teljesen rendben volt, ráadásul egy csomó üres hely volt a gép (szerencsére drága a lufthansa...) végében és végül éjjel két helyen tudtam aludni én is meg a padtársam is. Egyet nem bírok a repülésben, hogy állandóan enni kell. Éjfélre fejeztük be a kajálást, sok finomság, előétel, főétel, desszert, csokika, bor...ki tud így audni? Pont akkor repültünk el Moszkva felett, gyönyörű volt, mint egy kivilágított pókháló, középen egy fényes pókkal...és még mindig hátra volt 10 óra repülés.

Következő kihívás a metrojegy megvásárlása volt, eltartott egy ideig, míg az automatából kikerestem, hogy hova is akarok menni és nagy nehezen elfogadta a pénzem. Felszáltam a metróra és figyeltem, hogy hol száll le mindenki. Állítólag volt egy olyan állomás, ahol át kellett szállni a másik szerelvényre, de felkészítettek, hogy úgyis tudni fogom mit csináljak, mert mindenki le fog szállni. Persze....rengetegen fenn maradtak a metrón, nemcsak fehérek, kínaiak is. Sose tudom meg, hogy akkor ők így visszamentek-e a repülőtérre vagy sem. Én eljutottam a célomig, ahol persze a rossz kijáraton mentem fel a felszínre, miután ki kellett másznom a metrókijárat kapunál, mert a nagy bőrönd miatt beragadtam. Senki nem segített, de nem is akadékoskodott senki, és csak kicsit izzadtam le, miután nem ismertem fel a környéket. Elkezdtem gyalogolni a park mellett és szerencsére jött egy taxi, aki ráadásul elsőre megértette hova akarok menni. 1,5 óra volt a repülőtérről a házig az út. Nagyon büszke voltam magamra, tiszta hősnek éreztem magam. Pihengettem, kávézgattam, aztán jött a tesóm haza a munkából. Este kilenckor még lementünk spicy boyhoz, hogy gyorsan asszimilálódjak.

Képtelenség eltévedni a metróban

Spicy boy barbecue standja

U.a.

Szinte megismétlődött a múlt hétfő. Csak nem egyedül és összejött a zsinagóga látogatás is. Kínai követség-megvan a vízum, Bors-nyami, Szimpla-fotós,sörözős, Sugarshop-nyamainyami.

Városnézés

Budapestre csak 18 éves koromban vágytam, valahogy már akkor a kicsi, biztonságos, egészségesebb környezetet választottam. Viszont szeptember első vasárnapján szabályosan rajongok Pestért. Egy dolog gátol ilyenkor az élvezetben, hogy 21 km-nyi futás közben próbálom a csodálatomat abszolválni. Napsütésben végigfutni az Andrássy út közepén, végig mindkét rakparton, Parlament, majd kedvencem a Nyugati felüljáró, ahol Saci néni bíztat a felkapaszkodásra, majd a Hősök tere, ahol már biztos vagyok benne, hogy célba érek, feledhetetlen. Ez most csak az Andrássy útról jutott eszembe. Ma annyira szép idő volt, hogy a nagykövetségről (kínai:)) gyalog battyogtam visszafelé. A Kazinczy utcánál úgy döntöttem teszek egy kört a környéken, még egy zsinagóga túra is eszembe jutott. Aztán mégis elcsábultam...a Bors Gasztrobárba. A fiúk kedvesek, udvariasak, a kaja pedig isteni volt. Jövő hétfőn újra megyek!!

A szendvicsemet már útközben ettem és közben benéztem a Szimplába. Ó bárcsak 20 éves lennék...jó sok zsebpénzzel! Ez lenne a törzshelyem:)

10 méterre a kapualjtól ne csak kutyakakira számítsak???

Kalandjaimat megkoronázva telefonos irányítással még elmentem a Sugar-ba egy gesztenyés macaronért.

Csodás napom volt, bár egyedül voltam, mégis annyira lelkes voltam. Úgy érzem ez is a kínai kalandom eredménye, a gasztronómiának hihetetlenül nagy szerepe van, s megtanultam más szemmel figyelni a várost. Budapest is ezerarcú, nem annyira monumentális, mint egy kínai nagyváros, de mindig sok kis csodából áll össze az élmény!

Mindezek után szembejött velem a Bazilika, a közelében megvettem végre annak a mázas kávésbögrének az utódját, amit néhány hónapja törtünk össze. Nem én!! Mit kell szaladgálni egy inkább kommersznek mondható cserépért! De fő a család nyugalma, mindenki a megfelelő színű és méretű bögréből ihat...

Holnap ragtapasszal tudok csak a cipőmbe lépni, de megérte. És nagyképűen a gasztro és utazás cimkéket teszem ehhez a bejegyzéshez.

Tyúkól

Ez valami gyönyörűség! Sajnos csak akkor lehet ilyenem, ha már nem lesznek kutyáink.

Hurrá!

I"m going to fly back to China!

Dobozka

Még nem árulhatom el mi lesz belőle, de a lényeg, hogy újra kreatívkodhatok. Első fázisfotók következnek, a többi csak akkor, ha már elkészült és átadtuk az ajándékot.

Vagyok

megvagyok. El vagyok havazva a munkával és a tanulással. Olyan fontos szavakat tanulok, mint: verkatert sein  - (Kopf-)Schmerzen haben, weil man am Abend vorher zu viel Alkohol getrunken hat.

Verstehst du?

Van egy új blogom, angolul irogatok bele, a lányom meg válaszol illetve kijavítja a hibákat, vagy ajánl új szófordulatokat. Persze csak ketten látjuk, de mégsem olyan mint a chat vagy a levelezés, ezt szép rendben visszaolvasgathatom, rögződhetnek a kifejezések. Nagyon jó módszer az íráskészség vagy a szókincs aktivizálására. Bár nem annyira rendszeres, mint szeretném, a blogtársam éppen lelécelt 3 hétre:(

Ezen kívül még nagy hír, hogy meg sem fagytam a múltkori őrületben, hihetetlen módon a család egyetlen tagja sem volt úton, a főnök előrelátóan már dél körül hazazavart minket. Bár a mi falunk is be volt havazva péntekre, áram volt, fűtés volt, csak a kutyákat kellett kiszabadítanom a hó fogságából (hajnalban, pizsamában hólapátolni csak akkor kezdj, ha van ilyened otthon). Kicsit örültem, hogy 30 km-re lakok az autópályától. Egyelőre.