Útibeszámoló 3.

Remélem bírjátok, hogy lassan adagolom az élményeket. Bennem is lassan ülepszik, 15 Gigányi képhalmaz, selejtezni, válogatni kéne, a naplómat befejezni, nem ezt, a titkost:)

A facebookra is töltöttem pár fotót, de az a fórum csak kirakat, nem alkalmas az elmélkedésre, rácsodálkozásra is ritkán.

A naplómba időrendi sorrendben jegyzetelgettem, hogy ne vesszenek feledésbe az apróságok, gondolatébresztő szavakat írogattam inkább. Kivéve a moszkvai átszállásos tizenXórás várakozást, amikoris megírtam a csendes dont vagy valami hasonlót. Ide inkább az engem leginkább elámító témákat akartam megmutatni annak ellenére, hogy az általam ismert olvasóim nagy részével beszéltem vagy beszélni fogok Kínáról. Az előző, egygyermekes család témához még annyi jutott eszembe, hogy akartam valami szebb, családi pálcikakészletet venni. Négyen vagyunk. Szerintetek? Volt a szupermarketes, Carrefour-os éttermi kiszerelés, aztán az egy darabos és a bazárban a két illetve hat darabos. A darabot 1 pár pálcikának kell érteni természetesen. Persze lehet, hogy üldözési mániám van, de ezt én üzenetnek veszem. Ha valaki két gyereket akar (a városokra igaz ez), akkor a másodikért 1 évnyi átlagjövedelmét kell befizetni egy összegben, ráadásul nem jár egy csomó minden ingyen, ahogy az elsőre, pl. orvosi ellátásért, oktatásért is külön kell valamennyit fizetni. A falvakban nem ilyen szigorúak, mert a földeket meg kell művelni.A tesómat marhán irigylik a kollégái, mert nem elég, hogy 2 gyereke van, még fiúk is ráadásul...

A múltkor emlegetett HVG cíkkben írták, hogy még kb. 150-200 milliónyi embert tudnak a gazdasági fellendülés hatására foglalkoztatni, de ez tovább nem turbózható, ráadásul a bérek egyre emelkednek, lassan olcsóbb lesz Ukrajna vagy Románia. Ráadásul az ipar egyes városok köré öszpontosul, mint Sanghaj vagy Hankou, iszonyú nagy a népsűrüség, a lég- és egyéb környezetszennyezés. Felfelé építkeznek persze, ennyi embert képtelenség lenne máshogyan viszonylag közel helyezni az ipari centrumokhoz. Daruk és toronyházak iszonyú tömege, már a rémisztő kategóriába sorolva nálam.

Óváros, Yu Garden környéke

Lakóház, Puxi

 

Lakópark, Pudong

Ezek csak 20-30 emeletesek és viszonylag ritkásan vannak. Sokkal durvábbakat láttunk az egyik külváros felé metrózva (hévezve). És tényleg lakópark, kerítés veszi körül és van portás is...

Ha Sanghaj 17 milliós és kb. 6200 négyzetkilométer, akkor 1 nm-en csaknem 3 ember él...jól számolok? De gyanúm szerint már 20 milliós...akkor több, mint 3.

 

Útibeszámoló 2.

Két nap után arra lettem figyelmes, hogy nem láttam terhes nőt. Meg is osztottam ebbéli aggodalmamat A-val, de a barátnőm azt mondta, hogy látott, nem is egyet. Ennyire vak lennék? Itthon teljesen rájuk vagyok fókuszálva:), azonnal tippelgetni kezdek magamban a babák nemét  illetően. Nyugodjatok meg, születnek babák Kínában is. Az egygyerekes családmodell teljesen eltorzította a városokban a nemek közti arányokat, de kezd gondokat okozni a foglalkoztatásban és az idősek ellátásában is. Az egykeség egyéb hátulütői pl. az egoizmus, gőg, a nekem minden jár típusú szocializáció hatásai is lassan érvényesülni kezdenek, az egykék a párválasztás időszakába kerültek. Sanghajban az egy nőre jutó szülések száma valószínűleg a világon a legalacsonyabb: 0,6. Legalábbis Poór Csaba últ heti HVG cikke szerint. 2020-ra Sanghaj lakosságának több, mint a fele 60 év feletti lesz. Valóban demográfiai csapás jön.

A-t az izgatta a legjobban a babákkal kapcsolatban, hogy valóban az utcán végzik-e el a dolgukat, a kivágott gatyájuk legalábbis erre enged következtetni. Látni nem láttunk ilyet, de A. ezután előszeretettel kezdte el fotózni a babák gatyáját:) Az anyukát és apukák pedig boldogan álltak a gép elé. Nagyítsatok a babapopókra....

Az első képen a babapopsi mellett a nő arca is egy tanulmány. Valószínűleg ki van fehérítve. Nyáron a nők esernyővel védik magukat a naptól, a drogériákban pedig kilószám kapható a fehérítő krém. Ami garantáltan nem nyerő importcikk Kínában az a barnítókrém és a szolárium. Tiszta előny a sápadt vérszegénység, ha valaki pasizni akar. A második kép öcsém szociofotója, nem a csúnya nénit kell nézni. Az overalos kisgyereknél valóban praktikus a szabad fenék, nagyon macerás lenne levetkőztetni. És valószínűleg nem a környezetkímélés miatt nem adtak rá pelust, inkább költségkímélés miatt.

Úti beszámoló 1.

Utazás előtt egy nappal egy jó kis blogot találtam a sanghaji életről és olvasom azóta is. Azt írja látta a Sissy filmet a vonaton. Én is láttam!!! A Romy Schneiderest, 1955-ből! Shanghai-ból Suzhou-ba utaztunk a gyorsvonaton, egyszercsak megakadt a szemem egy díszmagyaron. 8500 km-re Magyarországtól - ez ám a kultúrsokk. A Magleven, a mágnesvonaton nem ültünk, állítólag kanyarban, meg ha elmegy mellette egy másik vonat és behúznak egymás felé, akár 45 fokot is behajolhat. Kicsit rémisztően hangzik, csak azért, hogy elmondhassam, hogy ez is megvolt, nem elég motiváció arra, hogy felüljek rá. Végtére a bungee jumpingot sem próbálom ki...

Szóval a mi kis 300 km/órával menő vonatunk is érdekes volt, a sebességet egyáltalán nem lehetett érezni. Konklúzió: Jó lenne a Budapest-Győr távolságot vonattal 40 perc alatt megtenni. Ráadásul gyönyörű a design és tiszta!

Azonkívül a beszállás teljesen olyan, mint a repülőn. Megvan a jegy, kiírják melyik kapun kell lemenni a peronra, a kapun csak az mehet át, akinek oda van jegye. Nem fordulhat elő, hogy emberek bóklásznak a peronokon és keresgélik, hol a vonatuk. Csak az van ott, akinek ott kell lennie. A jegyeden ott a kocsi száma, a peronon ez a szám fel van festve, szépen odaállsz és a vonat amikor begördül, hát nem pont ott áll meg, ahol fel kell szállnod? Nagyon el vagyunk maradva....

A vonatot menet közben is takarítják. Egy csinos, fiatal nő figyelt a felszálláskor, de ő nem kalauz, csak sürgeti az embereket, hogy mindenki minnél hamarabb üljön le. Amikor a vonat beér a végállomásra, a 3 üléses székeket egy gyors mozdulattal megfordítják és már mehet is vissza, az ülések ismét menetirányba néznek. Ennyi embert nem is lehetne máshogy mozgatni. De annyira végtelenül egyszerű a rendszer, miért nem lehet ezt megtanulnunk?

Még valami: Vonatjegyet csak útlevéllel lehet venni - a helyieknek is igazolvánnyal - tudni akarják merre jársz. A vízumkérelemre is be kellett írni, hogy hová készülünk, hol fogunk megszállni. Előre nem tudtuk, hogy utazunk-e még valahová Shanghai-on kívül, ahová nem kell más típusú vízum, oda elmehetsz, de azért figyelve vagy. Az immigration inspection jól működik.

Itthon

vagyok. Már tegnap hazaértem, de sürgősen aludnom kellett 12 órát.

A hazút kicsit fárasztó volt a félnapos moszkvai átszállással. Kicsit rendezgetem a fotókat - legalább 10 gigányi kép és video készült 3 gépen - aztán majd ide is naplózok kicsit.

Oszlop

A látszat ellenére ez az oszlop nem ferde. Viszont ennyire nem szabadna elvadulni hagyni a természetet. Acsád -Vas megye.

Velem

Nem velem, hanem Velem. De lehet velem is, ha jó lesz az idő.
Gesztenyeünnep Velemben a hétvégén.

Jövő héten meg ezt fogom megnézni....  Majd mesélek.

Kevinizmus

Angol órán szóba került a "just in case" kifejezés. A tanárnő mesélte, hogy az amerikai szomszéd - Case-ék - a Justin keresztnevet bírták adni a gyereküknek. Pont olyan, mint Magyarországon a Kandisz Nóra....

Szóval ott is igen hülyék bírnak lenni a szülők:)

Mostanában egyáltalán nem babázom, túlságosan befordult vagyok ehhez, meg nekem kellene kapacitálnom magam és igen fáradt vagyok. De túl idétlen névvel nem találkoztam a pályafutásom során, talán a Cseperke kicsit necces volt, mert a szülei méreteiből itélvemost nem lehet kisnövésű. Bár lehet, hogy az én asszociációs képességeimmel van a baj.

Korábban már írtam a nevekről, ha nyelvész lennék, már rágyógyultam volna a témára.

Egyébként rákerestem a kevinizmus kifejezésre és találtam egy nagyon érdekes blogot, ami sajnos éppen bezárt. Hihetetlen, van aki tényleg ezzel foglalkozik....