Minden oké

Mivel sikerült fogösszeszorítva eljutni odáig, hogy nem érdekel a fájdalom, - a környezetem meg le van ejtve, nekem most többet kell kibírnom, mint nekik, egy kis ideig még elviselhetik, hogy hülye vagyok - úgy döntöttem idén már nem megyek vissza semmilyen dokihoz. Ez volt az egyik nyomasztó teher, le van téve. És legalább tehetek újévi fogadalmat... Amúgy most mondták, hogy rossz a technikám. Nem azt kell mondogatnom magamban, hogy nem fáj, nem fáj, mert akkor az agy csak azt a érzékeli, hogy 'fáj'. (Tudjátok, mint a 'nem esek el, nem esek el, aztán mégis!). Szóval a jó tecnika: Jól érzem magam!

A másik teher is le van téve, anyu szívműtéte is sikerült. Ő viszont azzal járt jól, hogy nem várt vele tovább, mint kiderült, utolsó pillanat volt. Ki tudja, jövőre úgy összeomlik a tb és nyugdíjrendszer, hogy a 60 felettiekkel már tényleg nem fognak törődni. A kollegám szerint, mit aggódok a H1N1 miatt, az osztrákok is csak 5 millióan vannak....

Konklúzió: jöhet az év vége, már semmi sem tud kizökkenteni a nyugalmamból. Hacsak nem a házassági évfordulónk, az is csak azért, mert olyan gyorsan ment el 20 év, hogy észre sem vettem. (csak a gyerekeken)

Részt vettem a 'sok kicsi' adományozós játékon. Jól esett hasznosan játszani. Tudom, hogy nemcsak Karácsony körül kéne így gondolkodni, de szerencsére egyre több olyan civil kezdeményezés van, ahol látom hova kerül az adomány és év közben is tevékenyek. Csak azt kell észrevenni, hogy nemcsak decemberben vannak gondban egyesek, akár önhibájukból is. Mi most a győri koraszülött osztálynak varrunk takarókat, nem karácsonyra, már régóta tervezzük, de remélem január végére kész lesz, majd beszámolok a fejleményekről. Addig is szeretném a figyelmetekbe ajánlani az Egészséges Újszülöttekért Alapítványt, mely a Győrben ápolt koraszülöttekért dolgozik. Itt van az a baba, akit az anyukája H1N1 fertőzése miatt 3 hónappal előbb kellett világra segíteni.

Kányádi Sándor:
Isten háta mögött

üres az istálló s a jászol

idén se lesz nálunk karácsony

hiába vártok

nem jönnek a három királyok

sok dolga van a teremtőnek

mindenkivel ő sem törődhet

messzi a csillag

mindenüvé nem világíthat

megértjük persze mit tehetnénk

de olyan sötétek az esték

s a szeretetnek

hiánya nagyon dideregtet

előrelátó vagy de mégis

nézz uram a hátad mögé is

ott is lakoznak

s örülnének a mosolyodnak

Ma

Kicsit visszatérnék az otthonszülés témára. Ha még nem olvastátok ezt a bejegyzést, tegyétek meg légyszi előbb.

Eddig talán ez az egyetlen cikk, amire azt mondom, hogy korrekt. Siralmas, hogy – persze nemcsak ebben a témában – mennyire primitív módon reagál a sajtó (na és a közvélemény – persze általánosítok…). Nem tudom azt mondani, hogy egyes újságírók inkorrektek, mert nyílván van szerkesztő, tulajdonos stb. akik áldásukat adják a cikkekre. Bár az is igaz, hogy nem kellene sajtónak neveznem a blikket…

Miért van az, hogy orvosom, sztárnőgyógyász, doktor xy megnevezéssel írnak bizonyos orvosok szakmai hibáiról, ugyanakkor G.Á. névvel, címmel, fényképpel jelenik meg a sajtóban? Miért nem kaphat ugyanolyan ’védelmet’, mint más? Miért hívja mentős azonnal a sajtót, ha történik egy kórházba szállítás? Miért viselkedik a mentős, a kórházi személyzet az így beszállított nővel úgy mint a kutyájával, durván, fenyegetve? Miért kér számon olyan kórházi protokollt az otthonszülésnél, amit még a kórházban sem tartanak be? Hosszú válaszaim lennének, rövidebben csak a kulcsszavak: intelligencia, tolerancia, hivatástudat.

Miért kell azt gondolni, hogy a kórház teljes mértékig fizikai biztonságot jelent? Hiába van szuper műszer az orvos kezében, ha nem gyakorlott a vele való bánásban, ha remeg a keze, mert fáradt vagy mert beteg (a többi ok tetszés szerint), ha másra használja a (mű)szert, mint amire való. Az oxitocin és a császármetszés nem arra való, hogy odaérjen az orvos a teniszpartira, az esti filmre, a nyaralásra. Lelki biztonság – erről írtam már. Kinek – hol. Ezért vannak otthonszülők, bábák, otthontanítók, magántanulók, otthon lélegeztető gépen élők, ápolásra betanított hozzátartozók, otthonhaldoklók és hospice szolgálat. Nem tiltható meg egyik sem, szabályozni (nem korlátozni!) kell mindegyiket.

Mint a társadalom tagjainak, nekünk, nőknek is változni kellene. A félelem, a bizonytalanság, a mindig másoktól való függés, a megoldás kívülről való várása, a felelősség nem vállalása rossz tanácsadó. Döntési helyzet most is van, a szabályozástól függetlenül. A tudás hatalom, próbáld higgadtan körüljárni a témát, döntsd el mit akarsz, vállald érte a felelősséget és ne hagyd, hogy bárki megkérdőjelezze a kompetenciádat a döntésedben. Segítsd azokat, akik ugyanilyen helyzetben vannak, mint te, akiket meghurcolnak, mert támogatnak téged. És ez az élet minden területén érvényes. Ne gondold, hogy pl. a gyermeked vallásos vagy egyéb oktatása nem hagyhat maradandó károsodást, nem okoz tragédiát. És ne gondold, hogy nem hallhat meg bárki, bármikor…nem vagy halhatatlan sem otthon, sem a kórházban.

Mikor megtudták a kórházban, hogy ki az orvosom, meghamisították a kórlapomat. Mivel az orvosom szabadságon volt, senki nem vizsgált meg, olyan vizsgálatok eredményét írták fel, amit nem végeztek el. 39 fokos lázzal mentem haza, de biztos voltam benne, hogy ha kijutok onnan, túlélem. Kivitték az egy napos gyerekemet az épületből az engedélyem nélküli koponya ct vizsgálatra, nem azért mert annyira féltették, hanem mert reménykedtek, hogy találnak valamit. Amikor a sok terpeszben járó nő mellett fickándozni merészeltem, undorodva kérdezték, hogy az-e az orvosom, akire gondolnak. Nagyon rosszul esett nekik, hogy én tudok járni szülés után. Kitaláljátok ki volt az orvosom? Végül kiadtak egy olyan zárójelentést, amin nem az volt a gyerek vércsoportja, ami. Még szerencse, hogy figyeltem biológia órán, tudtam ki az apa:) és legalább felismertem, hogy az a vércsoport genetikailag lehetetlen. Nem akartam többé kórházba menni.

Hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam, mindig vannak úttörők, kivételek, emberek. Hálás vagyok, hogy 100 százalékig bízhattam valakik szakmai felkészültségében, hogy nem hagytak magamra, hogy támogattak a döntésemben. Hálás vagyok a szüleimnek, a védőnőnek, a gyerekorvosnak, akik nem értettek egyet velem, a helyemben esetleg máshogy döntöttek volna, mégis a hivatásukat tartották szem előtt, a segítségnyújtást, amire felesküdtek, hogy kompetens, felelősségteljes embernek tartottak. Hálás vagyok azoknak, akik tudtak örülni az örömömnek, akik nem a rosszindulatot, hanem a törvényességet szem előtt tartva vették a fáradságot és átolvasták a törvényeket, hogy aztán boldogan anyakönyvezzék a gyermekemet. Éppen ma 16 éve. Köszönöm.

Adventi naptár

Készült 24 db gyufás doboz, néhány gomb, textildarabok és ragasztó felhasználásával. Hogy mi fér bele? Cetlik, amikre felírtad a napi jókívánságokat, idézeteket, a csokiadag lelőhelyét....

Az otthonszülésről

Középkori módszerek G. Á. ellen
Nem tilos az otthonszülés, de a bábákat börtönbe zárnák:
http://www.szules.hu/index.php?id=1706&cid=38954

Gondolatok az otthonszülésről. Megszólal: Kepes András, Feldmár András, Ranschburg Jenő, Létay Dóra,Láng Annamária, Filó Vera, Rácz Zsuzsa, Barcza Gergő, Galambos Péter, Ráckevei Anna, Juga Veronika, Szalóki Ágnes, Herczog Mária, Ternovszky Béla, Vajdai Vilmos:

Arról, hogy a betegség pihenés

"Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség, a francia költő szavával, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Rivierája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégületlen ámokfutó, aki - mint Kleist, a költő - "váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat", csak a betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.

A betegség pihenés is, ez közhely. Ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád: koplalj önként egy-két napot. Szíved nem zsörtölődik még a nikotin miatt: jutalmazd meg azzal, hogy parancsoló szükség nélkül abbahagyod három napra a cigarettát. A szervezet oly hálás a legcsekélyebb figyelemért! S ezek az apró, mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségi és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták, megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd." Márai Sándor

Olyan régen jártam erre, hogy csak negyedszerre sikerült a jelszavamat eltalálnom. Pihentem egy kicsit. Ahogy körbenéztem mindenkire ráférne. No nem a betegség. Valahogy a Karácsony előtti időszak mindenkiből a rohanást, a kapkodást váltja ki. Akiknek a megélhetése, a munkája erősen kötődik ehhez, azoknál talán meglesz majd a stressz lefutása is, a jól megérdemelt pihenés. A legrosszabb helyzetben talán azok vannak, akiknek az otthoni gyermeknevelés a mindennapi feladatuk. Ők nem vehetnek ki szabadságot a két ünnep között, nem nagyon tehetik félre a napi rutin okozta fásultságot. Az ünnepnek való megfelelés (vagy minek is nevezzem...) sok embernek kényszer. Nagyon szép, amikor a szeretet ünnepéről szóló, pátosszal megírt családi történeteket olvasok, de a pesszimizmusom vagy cinizmusom azonnal eluralkodik rajtam. Nézzetek körül, hány egyedül élő kis öreg, vagy akár lezüllött középkorú, társas magányban élő fiatal vagy gyermek van. Nehéz így hinni a szeretet erejében... Szóval: ne felejtsetek el pihenni, gondolkodni a világ dolgain, egyensúlyban tartani magatokat. Akkor, biztosan megnyugvással tölt el benneteket a Karácsony és egy új év közeledte.

Elmúlt két hét

Influenza döntött le két hétre, szinte szó szerint, mert 4 napig fel sem tudtam kelni. Betegen nem jó itthon lenni, de kénytelen voltam visszavenni a tempón és pihenni, mert a legyengülés tartósnak mutatkozott. Azért zajlott az élet nélkülem is, a jobb pillanataimban kötöttem (még mindig nincs kész a nyáron elkezdett csodapulóver), mobiltelefontartót varrtam, ma pedig nem bírtam magammal és 10 órát álltam a konyhában. Készült halászlé, rántott hal, burgonyatekercs Fűszeres Eszter szakácskönyvéből, párolt káposzta, Kinder szelet és sütöttem kenyeret Limara egyik receptje szerint. Megünnepeltük a fiam névnapját, ami amúgy két hete volt, mosogattam vagy ötször és vége is lett a napnak. Beszéljenek inkább a képek.

Kádár Kata - Trailer

Nagyon tetszik ez a trailer a győri Vaskakas Bábszínház Kádár Kata Revüjéről. Ahogy az előadás fülszövege szól: "Képeslapok a pokolból, avagy a női lélek sötét oldala" Hátborzongató a zene ebben az előzetesben, de egyéb hang nélkül is tökéletesen visszaadja azt az érzést, amit ezek a népballadák kiváltanak belőlünk. A rendező fejébe ennél mélyebben nem szeretnék látni. De az remélem vigasztalja, hogy ugyanígy vagyok Tarantinóval is:) Hogy közhelyesen mondjam: félelemmel vegyes tisztelet, amit érzek, s ezért van, hogy imádom a filmjeit, de egy perverz agyú őrültnek tartom. A Kádár Kata tehát 18 éven felülieknek szól, ne tévesszen meg senkit a bábszínház szó! A darabot élőzene kíséri (A. basszusgitározik- cicanadrágban..) Várandósok ne nézzék meg, eléggé sokkoló jelenetek vannak benne. Amúgy minden jegy azonnal elkel, nagyon nagy a jó színházra való igény. Látni kell, sőt Európának látnia kell! (Lehetek öltöztető a turnén?)