Születés Hete

győri programjai:

Hétvége

Szombaton nem tudtam eldönteni, hogy agyvérzést vagy szívinfarktust kapjak-e, ezért inkább a BL kézilabda döntő kellős közepén nekiálltam pogácsát sütni. Próbáltam nem nézni, csak hallgatni a meccset. Szóval kikaptunk, ezüstérmes lett az ETO. Itt ordítottunk a szobában, hogy hajrá ETO, még a vízilabda döntőn sem voltam ilyen ideges. Este kimentem a lányok fogadására a városháza elé. Volt buli, útlezárás, zöld-fehérre festett hajú szurkolók, meg 'stand up for the champions', konfettieső, de az egész nagyon szomorkásra sikeredett. A fotóim nem sikerültek, de itt egy rövid videó a köszöntésről. Még mosolyt is alig lehet a lányok arcán látni. Pedig jó meccs volt!

Vasárnap megvolt a szülinapi bulim. Kimentünk a 'Patkányosra' halászlét enni. Nagyon finom volt, de egy paraszthajszállal még mindig az ásványrárói Titán halászleve vezet nálam, viszont a Titán étteremnek van egy hibája - ami nálam igen nagy bűn - kupak nélkül hozták ki az ásványvizet (és nem tisztán ásványvíz volt benne). Még egy esélyt adok majd nekik, de ha megint megbuknak a vizsgámon, akkor sajna elfelejtem őket. Szóval visszatérve a patkányospusztai Vidra Csárdára. Közvetlen a volt Vámosszabadi határátkelő előtt balra fel a töltésre, majd le a horgásztóhoz. Kihagyhatatlan. Csöndes környezet, most éppen ohne szúnyog, halászlé bensőséggel, kupakos ásványvíz:)

Délután még átbicajoztunk a nagybajcsi horgásztóhoz is. Kár, hogy 1989-ben volt a kezemben utoljára pecabot, igaz akkor egy hatalmas márnát fogtam Rumnál a Rábából. Mikor a gyerekek kicsik voltak, lejártak a csatornára törpeharcsázni, de én csak egyszer bírtam a halból enni. Mikor a gyerekek nem látták, odaadtuk a macskáknak a készletet. Szóval nem szeretünk horgászni, nem bírunk túl hosszú ideig nyugton maradni...

Nevek

Az egyik helyi rádió születési hírek rovatában időről-időre bejelentik, hogy hol, milyen nevű gyermek született. Teljesen nyomon követhető az aktuális trend: vagy magyar illetve annak gondolt vagy teljesen idegen hangzású nevet ad a többség gyermekének. Van, amit már megszoktunk, főleg azért mert leírva bántja csak igazán a szemet pl. a Dzsenifer. Egy Rikardó nevű gyermeknél azért felszisszentem…
Nemrég jelent meg a HVG-ben egy írás Serf Andrástól az irodalmi keresztnevekről illetve azok köznyelvbe importálódásáról. Kazinczy Etelkája, Vörösmarty Tündéje vagy Jókai Tímeája az ismertek közé tartozik, de az például nem tudatosult, hogy a Dalma név Vörösmarty: Zalán futásá-ban még fiú név volt. A Dorottya névről is ír egy érdekességet, mégpedig azt, hogy Csokonai kétszáz évre megpecsételte a név sorsát, miután 1798-as vígeposzának főszereplője egy Dorottya nevű vénkisasszony volt. Szerencsére a Dorottya mára inkább híres, mint hírhedt lett Kanizsai Dorottya révén, akiről mellesleg nem annyira szép emlékű gimnáziumomat nevezték el.
Egy másik cikk Bedő Iván tollából Névkapás címmel jelent meg ugyanitt. A kevinizmusról ír, ami egyes német szociológusok által használt fogalom arra, hogy a hátrányos helyzetük ellensúlyozására előszeretettel adnak különleges neveket egyesek. Tehát kapcsolatot feltételeznek az utónévadás és a szülők társadalmi státusza, iskolázottsága között. Ez szerintem igaz is annak ellenére, hogy tudományos felmérés valószínűleg nem készült ebben a témában. A cikk elérhető a hvg.hu archívumában.

Általában nem vagyok ellene, ha valaki különlegesebb utónevet keres, főleg úgy, hogy a vezetéknevek gyakorlatilag nem változnak. Gondolok arra, hogy a foglalkozásnevek nem nevesednek mostanában - Szülész János, Ügyvéd Balázs:) Az utóneveknél egyedül az zavar, ha nyelvtörő, ha nem illeszkedik az előnévhez, ha a testvérek neve egymástól teljesen elrugaszkodott. Szóval legalább legyen benne rendszer. Nekem furcsán hangzik, ha az egyik gyerek Richárd a másik meg Ábrahám. De az is furcsa, ha az egyik Tas a másik Ond. Hogy ez utóbbi miért is? Mert hallottam, ahogy a nagymama becézte őket a játszótéren: Tasi, Ondi…

Aztán néha tényleg nem lehet eldönteni, hogy fiúról vagy lányról van-e szó, de ebben sokszor az MTA vagy a hatóság hibás szerintem. Ismertem egy lány Ariel-t (nem Arielle-t) és egy fiú Aliz-t is. Igaz ez utóbbi magyarosított arab név volt, de akkor is. (Ó, bocs. Anyu most mondja, hogy Adélnak hívják, de ez a lényegen nem változtat.) És Bedő Iván cikkére visszautalva: tényleg nem tudom eldönteni, hogy a Felhő és a Zápor közül melyik fiú és melyik lánynév.

Most múltam

A hétvégén színházban voltam, Szép Ernő: Lila ákác c. művét néztem meg a Győri Nemzeti Színházban. Szégyen, hogy csak most, már ezer éve megvolt a bemutató a GYNSZ Kisfaludy termében. Szeretem azt a termet, mindent és mindenkit látok, hazudni nem tudnak a színészek, mert az azonnal látszik. Például ha nem néznek egymás szemébe, csak ’mintha’. Nagyszínpadon ez csak annak rossz, aki keresi a kolléga tekintetét, de nem találja. Ilyen kis térben ez a nézőnek is rossz. Nem tudom, miért írtam az előbbieket, mivel nagyon-nagyon élveztem az előadást. Végre valami közös, figyelemmel, odafigyeléssel, kemény koncentrációval, de mégis könnyed örömmel végrehajtott munka.

Linkelek két kritikát, mindkettőt el tudom fogadni. A terasz.hu kritikájához még egy dolgot tennék hozzá: Balsai Mónika sajnos már nem a GYNSZ gyöngyszeme. Erkölcsi megbecsülés híján kénytelen továbbállni. Nem szabadott volna hagyni őt elmenni. A legnagyobbak közt van-lesz a helye. A másik kritika a kisalföld.hu -n található.

De miért is kezdtem el írni ezt a posztot? Amikor Csacsinszky Pali megkérdezi Tóth Mancit, hogy hány éves, Manci ezt válaszolja: Most múltam! Hát velem is ez a helyzet holnaptól. Ugyanis ma vagyok. Hogy mennyi, azt ma még elárulom: 35+ÁFA. Remélem a szemfülesek rögtön észreveszik, hogy mennyire várom az áfa-emelést, az ugyanis fiatalító hatással lesz rám:)

Nyaklánc

Ez igencsak fekete-fehérre sikeredett fotó, de nincs túl messze a valóságtól. Fekete tekla, ezüst és fekete díszítéssel. Egyszerű és látványos ez a minta, lehet még valami vidám-színeset is összedobok nyárra. Ez a Sárinak készült, ami azt jelenti, hogy felváltva fogjuk hordani:)

Szülésfelkészítő tanfolyam

Szülésfelkészítő kurzus kezdődik május 7-én Győrben! Részletek, információ az alábbi honlapon érhető el:

http://www.eletjelegyesulet.shp.hu/hpc/web.php?a=eletjelegyesulet

Bogyós lánc

Végre megvettem a láncot és összeállítottam a nyakláncot az előkészített bogyóból. Nem is ez volt a legnehezebb. A kicsi bogyókhoz 6 mm-es fagolyókat kellett begyöngyöznöm 11-es kásagyöngyökkel. Miután kb. 10 darabot lebontottam, elrohantam az "oktatómhoz", mert egyszerűen nem jöttem rá, mit is csinálok rosszul. Mint utóbb kiderült, kicsit figyelmesebben kellett volna elolvasnom a leírást. No mindegy, fejleszthető kategóriába soroltam magam. Természetesen már elajándékoztam, a barátnőm kölcsönkérte valami alkalomra, mert pont ilyen szín-összeállítású a ruhája. Én meg persze rögtön odaadtam neki, elvégre ez az igazi sikerélmény! És a mamája neki is azt tanította, amit az enyém: amit adnak, el kell fogadni. Úgyhogy mindketten boldogok vagyunk!