Egyelőre ipad ről tudok belépni, mihelyt sikerül máshogy, jelentkezem.

Mivel

töltöm a napjaimat karácsonyig? Például nem megyek évfolyam találkozóra. 30 éve volt, 2 évet töltöttem velük, nem voltam kolis, gimiből jöttem, könyvvitel... nem igazán segítettek ezen át, megoldottam egyedül. Szóval kell az idő másra, pl tanulásra. Az Instagram kiválóan alkalmas nyelvtanulásra. A languagementoring azaz Lydia Machova egy jo kis kihívást indított, 4 héten át napi 20 percet kell nyelvtanulásra szánni, múlt héten listening, most reading. Nem mintha nem szánnék rá amúgy is 20 percet, de így izgibb. Lydiához a you tube-on nézett, hallgatott Polyglott Gathering csatornán keresztül jutottam, szuper videókat lehet hallgatni, inspirálóak, lelkesítőek, mellesleg angol gyakorlónak használom. Instagram-on lehet még hashtagokat is használni, pl. learninghebrew és már ott is a rengeteg anyag. Nem unalmas, mindennap ér valami inger, a ma is tanultam valamit érzés segíti a nyugodt alvásomat:)

A Facebook-ot is lehet csak tanulásra használni, én képes vagyok megállni, hogy ne kalandozzak.

Kétszeres

Nagymama lettem. 2 éven belül 2 fiúcska.
Na most kéne abbahagyni a munkát! Mi fontosabb lehet ennél? A munkahelyemnek igencsak igyekezni kell hogy motiválni tudjon!

Még

egyszer megpróbálkozom az írással. Ha beszélgetek valakivel már el tudom mondani amit szretnék, a probléma továbbra is az, hogy nem szeretek beszélni. A sok beszédnek sok az alja hihetetlenül tökéletes mondás. A kérdés csak az, mennyi a sok? Hányszor hány perc mennyi idő alatt a sok? A közgazdasági jelentős, nem jelentős kategória is egy szám, x nek az y százaléka. Azt felfogom. Nekem valami konkrét útmutatás kéne ezek szerint, ami persze nyilvánvalóan egy hülyeség. Úgyhogy emiatt simán előfordulhat, hogy mondjuk 3 napig nem szólalok meg és ez szerintem teljesen normális. Itt végülis irogathatok évszámra, nem igazán interaktív a felület, de valahogy mégis jobb, mint hogy nem szeretem emberekkel a szép időről beszélgessen. Itt magam által felálított szabály volt, hogy politikáról nem írok, nem nyöszörgök, ha valakivel vagy valamivel bajom van, gyerekeket nem adom ki, stb.  Elvégre ez nem napló és nem is titkos. De majd mostantól....

Mik a hírek? Munka, munkahely van, bár egyre nehezebben viselem. A lustaság és a munkakerülés divat lett, az emberek butábbak és lustábbak, mint 4 éve. Az agresszív ostobákkal igazi bika módjára szembeszegülök, még a saját káromra is. A szelíd ostobákat elkerülöm. Az okosaktól próbálok tanulni és nyugtatom a nagyon csalódottakat, ha kíváncsiak rám, mesélek a régi szép időkről, amikor a munkahelyen fejtettük a borsót, főztük a lecsót és mindent és mindenkit megünepeltünk. Akkor 8-an végeztük 2 ember munkáját, most meg ketten 8 emberét. A baj nem is ezzel van, hanem azzal, hogy az a 6 ember ott ül és fizetést is kap. Ja nem, nem ez a baj, az a baj, hogy én a kettő közé tartozom:) Na elsőre elég volt ennyi, érzitek remélem, hogy van bennem erő a folytatáshoz.....

Mai szlogen: Tiltsák be az üvegből ivást a munkahelyeken !

Ó drága nagymami...

A szülinapi kitűző ötlet Bardócz Évától származik, a leírás is ITT található.

Ezt a hat darabot gyártottam, többre nem volt idő. A nagybácsik és a nagynéni most kimarad szerintem, vak is vagyok, meg lusta is. Még jó, hogy ezeknek időben nekiálltam és még ki is szállítottam az illetékeseknek:)

Már 2 kiló:)

Medvehagyma

Még mindig tart a medvehagyma szezon! A bakonybéli Szent-kút kápolna feletti domboldal telis-tele van medvehagymával. A kálvárián érdemes előtte felmenni, a kilátás gyönyörű!

És két recept a múltból (azóta sem találtam jobbat): Medvehagyma leves és Medvehagymás túrós pogácsa

Végre kisütött a nap és kiszabadultak a népek a betonból, úgyhogy első megállónknál, a most átadott pannonhalmi Lombkorona tanösvénynél többen voltak, mint a Baross úton (tudom, mindig ezzel jövök). Tanösvénynek csalódás, kilátónak elég jó, de mivel felette van a Boldog Mór kilátó, ahonnan 360 fokban látni, kész pénzkidobás volt megépíteni szerintem. Az arborétumon keresztül mentünk fel a hegyre, csillagos ötös, hogy pórázon kutyát is be lehet vinni!

Zircen a bakonybéli hagymaszedés után meglátogattuk a Pepe cukrászdát, mint helyi nevezetességet. A Hamburger box is ajánlott hely, mindig megálltunk ott a gyerekekkel Balatonról hazafele jövet. A zirci arborétum is kinyitott a hétvégén, májusban tervezzük, hogy ott is körbejárunk.

Jó tanács: Csatkán, a búcsújáróhelynél, ne igyatok a forrásból. Nem ivóvíz, úgyhogy volt okom este fertőtleníteni egy kis román affinátával:)

Boldog Tavaszt!

Héber

Nyelvtanulós ITT.
Lesz még több lecke...addig is haladjunk lassan, hatékonyan.

Megvoltszépvolt

Szép helyen, gyönyörű decemberi 23 fokban, jó társaságban, szimpatikus emberekkel töltöttünk el 3 napot és nem utolsó sorban férjhez adtuk a lányunkat. Nagymama egy hős volt, aki életében először, 82 évesen felült a repülőre és fantasztikusan bírta az utat. Apuka egy hős volt, mert 1 mondatot el is bírt mondani az ünnepi beszédből. Anyuka is egy hős volt, mert miután apuka zokogni kezdett, csak kicsit szipogva befejezte a beszédet.

Fotó: Szilágyi György

Na ő az!

Íme a Hétszilvafás Csirkefogó, a Büdös Pracli Manci, Borostyán Boriska Bori:

A múltkori

kiránduláskor gyűjtött kincseimből alkottam egy asztali díszt. Ezért szeretem az őszt és az erdőt. Az alap a kerítésépítés miatt kivágott ringlófa egy szelete.

Sosem vásárolok semmi ilyesmit, gyűjtögetek egész évben vagyis minden sz..t hazaviszek, hátha jó lesz valamire. Kavicsok, kövek, téglák és térkövek, növények, termések, fadarabok, gyökerek, madzagok, bőrök.....ezt apámtól tanultam, csak ő még megspékelte ezt a csavarokkal, rozsdás szögekkel, drótokkal. 2 éve játszották a Vaskakas Bábszínházban a János Vitézt, Szabó Ottó szobrász készítette a bábokat - a szeméttelepen összeszedett kacatokból. Elmondhatatlanul kreatív, tehetséges pacák, biztos nagyon boldog ember lehet:) 

Közeleg

megint az év vége és alig voltam itt jelen több okból is. Egy részük valós, más részük nem annyira, csak magyarázom a bizonyítványom, persze kizárólag magamnak. Na egy kis összegzés:

- a múltkori izraeli túra feldolgozását még be sem fejeztem, folyt.köv decemberben.

- végre eljutottam Toscana-ba, Pisa, Firenze, Vinci, Lucca, San Gimignano, Marina di Pietrasanta.

A Hotel Monna Lisa-ban szálltunk meg és mivel mindennap lejártuk a lábunkat, praktikusan a szállodában vacsoráztunk. Erika a (magyar származású) tulajdonos minden este elmondta, hogy másnapra milyen speckó helyi ételeket főz, így hogy elfeledkezzek fájó lábaimról, egész nap az esti vacsi lebegett a szemem előtt.

Még ami nagyon tetszett (persze a pisai torony ferde...de ez gondolom annyira nem dob fel senkit), hogy villamossal mentünk be Firenzébe Nenni-Torregalli külvárosból az Alamanni állomásig, normálisan (ingyen) tudtunk parkolni és még a "való világot" is láttuk 1,20 Euróért.

Lucca

- futni nem futottam, mármint a fél vagy egész maratont. Az okok már a tavalyi nyavajgásaimból ismertek. Anyu halála után csak arra bírtam gondolni, hogy minek annyit erőlködni, úgyis meghalunk...szóval akaraterő kell ehhez a hobbihoz is. Viszont benn voltam egy 260 fős futóverseny szervezőbizottságában, hát iszonyú meló egy ilyen. Mindenesetre szuperül tudok kajajegyet perforálni, 2 éjszaka alatt legyártottam a 260 kaja- és italjegyívet. Közben negyedéves zárás a melóhelyen:) Beneveztem ugyan 7 km-re, edzettem is rá kicsit, de szerencsére annyi volt a regisztráción a meló, hogy nem értem oda a rajtra:)

- Visegrádon van a Bertényi Miklós Füvészkert az Ördögmalom étterem felett. Gyönyörű így ősszel és hiába voltak rengetegen a Pilisben, ott nem volt senki...talán mert 500 Ft a belépő?:) Na és séta után egy sült pisztráng az étteremben, mennyei.

Na sziasztok, menjetek tüntetni!

Gilboa

"Gilboa hegyei, se harmat, se eső tirátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek pajzsa, Saul pajzsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal" (2Sámuel 1:21).

És valóban hatott az átok, a hegy 3/4-e kopár. Majd egyszer megnézem tavasszal, amikor nyílnak az íriszek. A táj varázslatos így is, bár rettentő meleg volt, a túraútvonalak mentén sem volt elég árnyék ahhoz, hogy komolyabb kirándulást tervezzünk.

Hangulatok

kicsit összedobálva, az északi túránkról.

Galileai tenger azaz Kineret-tó vagy Genázáreti tó

Kineret-tó és Arbel hegy

A Galileai tengerről most nem tudok még túl sokat írni. Egyszerűen annyi a látnivaló, hogy felfoghatatlan. A keresztény emlékek feltérképezése már elkezdődött amikor még tavaly megálltunk a Jordán partján. Ott tudatosult, hogy itt minden kavics olyan múltat hordoz, amit felfogni is nehéz. A fenti képen nehezen kivehető Arbel-hegy állítólag születési helye Ádámnak és Évának...na ezt ne vegyétek készpénznek, ennek még utána kell járnom, gyanítom félreértettem valamit:)

Most nem az ókori emlékek vonzottak, hanem a kaják és a kilátás. Ahonnan ez a kép készült, ott lesz az esküvő...na erről majd utólag írok.Addig is csorogjon a nyálunk.

Júliusban

utaztunk kicsit megint. Egyik úticél a Negev-sivatag volt, ami döbbenetes, hogy az ország felét foglalja el. Hihetetlen, hogy az emberek milyen körülmények között képesek otthont teremteni. BeerSheva felé vettük az irányt. Ettől a várostól nem messze, Urimban volt önkéntes a fiam, tejóég ha tudtam volna hová küldöm... 1-2 km-re Gázától....:) Esetleg a focirajongóknak lehet még ismerős BeerSheva, a Honvéd játszott ott BL selejtezőt nemrég - kikapott....  A várost elkerültük, Sde Boker kibucnál álltunk meg. Itt élt haláláig David Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke. Egy 5-6 házból álló területet jártunk be, amiből az egyik az ő háza volt, teljesen megőrizve a 73-as, halálakori állapotot. A többiben kiállítások, filmvetítés, interaktív oktatóanyagok az életéről, a környezetről, az egyetemről, kutatásról. Minden házban légkondi, kinn 40 fok, szóval végignéztünk mindent:)

Elég puritán, ugye?

Az álma, hogy a sivatag benépesül, nem vált maradéktalanul valóra látszólag. De ha azt nézem, hogy haltenyésztés is van a Negev sivatagban...ámulat. A lakosság 10%-a mégiscsak itt lakik.

A kibuctól 5 percre Midreshet Ben Gurion volt a következő megálló, itt van a sírhelye kérésére és nem Jeruzsálemben, ahol a protokoll szerint a miniszterelnökök szoktak nyugodni.

Kilátás a sír felől

A sírtól a parkolóig egy gyönyörű kert húzódik szabadon kószálgató núbiai kőszáli kecskékkel és tyúkfélékkel - majd kiderítem mifélék:) Vadon élő teve állítólag már nincs, csak szökött teve...az összeset befogták a beduinok. Ott fotóztam ezt a kúszónövényt is, a tüskék kb. 3-4 centisek, szerintem ebből volt a töviskorona.

Találtam a neten (a forrást nem tudom, bocs) egy jó képet Midreshet-Sde Bokerről, a sír nagyjából a kép közepén a szirten van.

Következő állomás felé tartva láttuk Avdat romjait a hegy tetején. Az ókori kereskedelmi út, a "tömjén út" romvárosai - köztük - Avdat is - a Világörökség része. Majd legközelebb felmegyünk:) Mondanám, hogy nem ilyen rohadt melegben, de télen eléggé veszélyesek ezek a sivatagi utak. Az eső nem tud a homokban leszivárogni túl gyorsan, ezért folyóvá duzzadva önti el az autóutakat is.

Avdat - forrás: Visions of Travel

 Elértük a Negev sivatag közepét, Mizpe Ramon-t. Kb. 2000 ember lakja ezt a kráter szélén álló kisvárost. Ez a kráter a Maktesh Ramon, a világ legnagyobb krátere, amit nem vulkánkitörés és nem is meteor hozott létre, csupán az erózió.

Színes homok gyűjtő hely:)

A kráter széle ott fenn, végig a horizonton, kb. 450 m mély a kráter. Ahol állunk egy kis homokozót rendeztek be, hogy ne kelljen végigjárni a 40*10 km-es krátert érte. Fehér, sárga, vörös, barna, fekete és még ezek árnyalatai azoknak a turistáknak, akik emléket szeretnének hazavinni. Ja, csak a reptéren is higgyék el, hogy homok:)

A kráter szélén. Nem annyira a szélén:)

Ahogy

látszik, még nem teljes a fűszerkert feltöltése. Most a szalma és némi föld volt soron, jövő tavaszra biztos kész lesz:) Viszont a kerti út projekt 2. üteme kész. Az évi másfél méteres haladás kicsit lassú, de a projekt lényege nem a cél (az út), hanem az út. (húúú de humoros vagyok......)

Szóval a projekt lényege a slow, hogy ne kerüljön pénzbe, innen-onnan szedett-vedett anyagokból készüljön és szép legyen. Ez utóbbi persze eléggé nem egzakt, mivel tudjuk ízléssel nem lehet vitatkozni, lényeg, hogy nekem tessen. Vagyis beton, kő, kavics, tégla kombináció ez is. (Ezúton is jelzem, ha valakinek van felesleges 1-2 darab kidobandó térköve, vágja hozzám....nanana..)

Ismét

bodzaszörp szezon! Még mindig a saját bodzabokromat használom e célra, nem az út széli ólmos és a kukoricaföld melletti permetezettet. Recept itt, illetve a poszton belüli hivatkozásnál.

Garantáltan eláll egy évig is, most találtam még néhány üveggel a garázsban....úgy látszik keveset vannak itt a gyerekek.

Elkészült a fűszerkert projekt első lépése. Gyújtósnak gyűjtött faágak és miszlikbe szabdalt papír tojástartók kerültek azóta az aljára, természetesen a vakondháló és a kertészeti fólia fölé. Földet kellene szerezni még.

Háttérben Fibike madárra vadászik

Hetedik nap

az Úr megpihent...ja nem, hazautazott.

Kijutni majdnem olyan nehéz az országból, mint bejutni. Búcsú, pityergés, detektor, biztonsági kérdések. Újra itthon, téli kabát:)

Hidd el, jó dolgok fognak történni

Hatodik nap

S. mindenképp el akart vinni a Holt-tengerhez. Én nem is készültem erre, hiszen a nyáron már voltunk ott. Akkor a legészakibb csücskénél voltunk, úgy emlékeztem rá, hogy keskeny, iszapos (és persze varázslatos). Most egész más arcát mutatta, óriási, sókiválással szegélyezett, gyönyörű türkiz.

Először spa túrát terveztünk, Ein Gedi-t ajánlják elsőre a keresők. Viszont, ha kicsit utánaolvas az ember, akkor már nem annyira szép a kép. Nagyon drága, lehúzós és messze van a tenger. Csak ott lehet kaját venni, kisvonat visz le a partig, mert a víz már annyira visszahúzódott, azt hiszed, hogy az oázisban több medence van, aztán kiderül, hogy csak egy. Úgyhogy gyors döntés, plusz fél óra út, irány Ein Bokek.

A Holt-tengerről egy szuper poszt itt olvasható, nagyon tetszik, főleg hogy szerepel benne a kedvenc kifejezésem: tektonikus lemez:)

Az úton semmi gond nem volt, de azért én aggódva nézegettem a visszapillantó tükörbe és annyira nem voltam nyugodt, amikor hosszú ideig egy fehér rendszámos autó jött mögöttünk. Mehettünk volna egy kis kerülővel más úton, de akkor nem láthattam volna az útjelző táblákat Jericho vagy Hebron felé. A táj hihetetlenül kopár, a vörös homoktól és szikláktól olyan a látvány, mintha legalábbis a Marson járnék.

Látkép a Masada erődből

Ein Bokek egy kb. akkora település, mint a falunk, csak ez a falu 15-20 szállodából áll. A szálloda soron kívül meg a semmi...

A tenger sokkal világosabb színű volt, mint északon, iszap csak a szállodáknál volt, szerintem azt máshonnan hozták. Az egyik szálloda strandján voltunk, ingyenes volt minden kivéve a napozó ágyakat. Most csak 30 fok volt, jobban bírtam a napot, nem úgy mint tavaly nyáron, amikor 46 fok volt a levegő hőmérséklete. Most már ügyesen nem dörgöltem bele a szemembe a sós vizet és gyakorlottan nem próbáltam állva közlekedni a vízben.  

Szemben Jordánia hegyei

Visszafelé megálltunk a Masada erődnél. Gyalog nem biztos, hogy valaha felmegyek, ezért kénytelen voltam leküzdeni a tériszonyomat és mélyen a zsebembe nyúlni, hogy felmehessek felvonóval. Fenn a romok, igazából nem túl érdekes...viszont a kilátás! Körülöttünk a sivatag, alattunk a Holt-tenger, egyszerűen annyira gyönyörű, hogy a szavam elállt szinte szó szerint és próbáltam bevésni a látványt, az érzést az agyamba. Úgy éreztem, ha majd valami szörnyűség történik a világgal, ez a kép lesz a túlélésem kulcsa, amit ha előhívok az agyamból megment majd, mint Harry Pottert a patrónusa. 

Beszálltam ebbe???

Halványan látszik a túlpart, Jordánia

Hazafelé az autóból fotózgattam, egyik kedvencem S. szavaival élve az élesen balra kanyarodó, veszélyes kecske.

Búcsúzóul az "enyém vagy Júdeai-sivatag" című kép:)

A ráadás: ölelés,együtt örökké:)