2009. március 27., péntek

Fóbia

Az alábbi SMS-váltás nem a képzelet szüleménye, megtörtént, valós eseményen alapul:

- Nem emlékszel, reggel kihúztam a vasalót?
- Igen.
- Biztos?
- ...... (csörget)
- Egy előadáson ülök, nem tudom felvenni a telefont. Kihúztam?
- Igen.
- De biztos?
- Igen, biztos. Láttam.
- Tényleg láttad vagy csak azért mondod, hogy megnyugodjak?
- Figyelj oda az előadásra, mert buta maradsz.
- Tűzvédelmi oktatáson vagyok.


2009. március 23., hétfő

Álommanók

Na ilyen marhaságokra "pazarlom" a drága időmet:)
Az ötlet belula honlapjáról való, most épp nem találom, de majd belinkelem. Kamasz kölykeim kérésére varrtam őket. Az csak a látszat, hogy szörnyecskék. Az, hogy jó manók, abból derül ki, hogy a hátukon szárny is van! Az anyagok 'igazi' patchwork anyagok, de bármilyen olcsó, vagy házi festésű maradékból megvarrhatók. Szintetikus, mosható tömőanyaggal vannak töltve, kezük, lábuk, fülük külön.
Ezeknek már van gazdája, mert az utóbbi időben sok unokahúg, öccs született a családba, sőt a nyáron is jön egy baba a világra. De biztos varrok még ilyeneket. Ha legkésőbb nyáron sikerül összefutnom Almával, mind a 6 gyermeke ilyet fog kapni. (Itt lehet tiltakozni:))

2009. március 19., csütörtök

Thriller

Pár napja betűéhség tört rám, mindegy mit, olvasni kell. Teljesen nem igaz az a 'mindegy', túl nehéz olvasmány sem lehet, mert igencsak felületes vagyok ilyenkor, neveket pl. egyáltalán nem jegyzek meg. Szóval ilyenkor jöhet a krimi, vagy az abszurd. Steve Berry: A borostyánszoba című történelmi thrillerét olvastam el két éjszaka alatt. Jó kategória ez a történelmi thriller kifejezés, a lényeg, hogy nagyon olvasottnak kell lenni, annak aki ilyet akar írni, vagy hosszú idő alatt sok kutatómunkával szedni össze a környezetet az alapsztorihoz. Szóval olyan, mint a Da Vinci-kód:) Azért Dan Brown jóval izgalmasabban ír, mivel az az eseményeket több szálon fűzi. Így már az sem furcsa, hogy Berry 2003-ban írta a regényt, de azt csak tavaly, 2008-ban adták ki itthon. Gyanús, 2003-ban jelent meg Fiziker Róbert: A legendás borostyánszoba című könyve is. Amúgy a szobát újjáépítették a Katalin-palotában és 2003-ban adták át. Biztos ez lódította meg a kutatók fantáziáját. A cím magáért beszél. Arról a borostyánszobáról van szó, amit I. Frigyes Vilmos porosz uralkodó ajándékozott Nagy Péter orosz cárnak. A borostyánszoba berendezését és a falborítást a nácik 1941-ben elrabolták. És persze azóta keresik...és itt jön a könyv fantáziabirodalma némi igazságalapon. Főként nyári szabadság alatt olvasandó.

2009. március 17., kedd

Gyöngybogyó

Elkészült életem első gyöngybogyója (rögtön ismételtem, nehogy elfelejtsem a mintát):

Nem is volt olyan vészesen bonyolult. Igaz nagyon jó a leírása - szerencsére nem japánul vagy franciául, hanem angolul van - jó műszaki rajzzal, a gyöngyöket számozva, lépéseket egyesével feltüntetve. Volt segítségem, csoportos oktatást tartott a Foltkakasok (továbbiakban varrós lányok) oszlopos tagja, aki amúgy gyönyörűen hímez, varr - ruhát és foltot is - most a gyöngyfűzésbe szeretett bele. Kis büszkeséggel tölt el, azok közül, akik egyáltalán elkezdték, egyedül én fejeztem be a bogyót aznap - igaz már itthon, este 11-kor. Még nem tudom mi lesz belőle, de még van időm, hogy kigondoljam. A sikerélmény ellenére sem lesz kedvenc elfoglaltságom a gyöngyfűzés. Egyrészt nem túl jól látok, a mindennapi 6-8-10 vagy több óra számítógép megtette hatását. Meg mikor érnék rá? Télen, este nem látok. A többi évszakban meg örülök, ha kinn lehetek, túra, könyv, gyerekek vagy szunyóka a teraszon, sokkal inkább. Tulajdonképp az ékszert sem szeretem. Egy gyűrű van rajtam, de véresre rángatom a bőröm, ha nagy ritkán a munka (mármint az önkéntes, nem a számítógépezés) miatt le kell vennem. Utána meg fél évig elfelejtem visszavenni. Fülbevalónak azt hiszem túl nagy ez a bogyó, pedig abból négynek is van hely a fülemben.
Na jó, legyen nyaklánc.

2009. március 15., vasárnap

Kórházba járóknak

Ismét egy részlet Mici néni írásaiból:

Sajnos az elmúlt időben kórházban kellett töltenem némi időt, ráadásul néhány napot úgymond mozgásképtelenül. Az én látogatóim már igencsak képzettek atéren, hogy mit is kellene tenni szegény ápolásra szoruló rokonukkal. Néhány jó tanácsot szeretnék adni azoknak (leginkább) akik hozzátartozóként élik meg az eseményeket és segíteni szeretnének a minél előbbi, ne betegebben történő hazajutáshoz.

Legfőbb gond, hogy 1-2 nővér van 30 betegre, iszonyú gyorsnak és némiképp felületesnek kell lenniük ahhoz, hogy időben végezzenek mondjuk 20 fekvő beteggel. Ezen csak azzal tudnánk segíteni, ha reggel vagy este berobogunk, és magunk fürdetjük le a mamát. Ezt nem fogják nagyon értékelni a napi házirend illetve a többi betegre való tekintettel. Talán 1-2 ágyas szobáknál megvalósítható. De van néhány apróság, ami megoldható:

1. Fekvőbetegnél rémálom a felfekvés kialakulása. Ne használjunk szappant, vannak speciális lemosó gélek, tejek, amit direkt felfekvés megelőzésére használnak, olyat kell bevinni a kórházba. Legyen lemosó kesztyű külön az alsó, külön a felső testre. Én megtudtam jegyezni melyik-melyik, de van aki már erre is képtelen, az ápolóval meg kell ezt beszélni, akkor figyelnek erre. Amikor látogatásra megy nézze át a beteg kritikus bőrfelületeit - keresztcsont. könyök, sarok, lapocka - ha pirosodást lát, azt jelenti még jobban oda kell figyelnie a beteg gyakori helyzetváltoztatására, higiéniájára.

2. Rettentő szomorú és gondolom egy kórház sem veri nagydobra, de az egyszer használatos - nem steril gumikesztyűn történő spórolás a mániájuk. Volt olyan nap, hogy szegény tanuló ápolók több kesztyűt használtak el, meg is kapták a fejmosást. Ahelyett, hogy minden beteg után új kesztyűt húztak volna, lefújták- 1szer- valami fertőtlenítő szerrel. Hatástalan a kórokozók 0,1%-ra, de elég az a fertőzéshez, főleg ilyen nyílt sebes betegeknél. Az orvosi műszerboltban 100 db-os gumikesztyűt már 700 Ft-ért lehet kapni. Tegyük elérhető helyre, beszéljük meg az ápoló nővérekkel, hogy a mi rokonunk mosdatása előtt vegyen fel új kesztyűt. A maradék kesztyűket pedig ajándékozzuk az osztálynak, biztosan elfogadják.

3. Még egy dolog a mosdatásról. A 30 betegnek két gyöszös lavór jutott. Azt is az említett fújós módszerrel fertőtlenítették le. Jó lenne, ha lenne mindenkinek saját kis lavórja, csak éppen nincs hely a tárolására. Nekem megengedték, hogy az ágy alatt tartsam a sajátomat és engem csak abban mosdattak. Valószínű ez is hozzáállás kérdése, mit viselnek el a háklis betegtől. Sajnos. Akkor is sajnos, ha nem az ápolók nemtörődömsége vagy szakmai hiányossága az oka, hanem a túlzott leterheltség, időhiány.

4. Ne vigyenek a fekvőbetegnek olyan enni-, innivalót amit nem igazán tud emészteni pl. tejszínes kocka a sarki cukiból a 80 éves dédmaminak. Pelenkás - azt valakinek ki is kell cserélni, ami a kisebbik gond, hogy azok nem mi vagyunk, hanem a nővér. (neki gond persze). De mi van, ha nem veszi észre és az amúgy is gyenge bőre ott ázik a a nedves cuccban, már el is kezdődik a felfekvés kialakulása.

Lenne még persze mit javítani a dolgokon, a matracok minősége kevés kivétellel szörnyű, azon még a fennjáró is felfekvést kap, aludni meg nagyon nem tud rajta. Az éjjeliszekrény még az én lánykoromból való, nehéz, fém és balesetveszélyes. Mondjuk trezor helyett azt kellene kicserélni. Trezor - mire felébredtem az altatásból, elfelejtettem a kódját:(

Jobbulás, gyógyulást mindenkinek!

2009. március 10., kedd

Mozdulj!

Menthetetlenül közeledik a tavasz, ami számomra nem azt jelenti, hogy rendbe kellene szednem a veteményest. Ami most van benn: snidling a zsíros kenyeremre, menta a Mojitómba, rebarbara a sütibe és petrezselyem mindenbe. Nagyon rendes kis növények ezek, csak nyár végén nehéz megtalálni őket a gazban. Szóval mit is csinálok a veteményezés helyett? Elkezdtem edzeni (télen csak korizni jártam a fedett pályára meg a holtágra)! A kerékpárt még nem merem bevállalni, mert lefagynak az izületeim, a szobabicikli nagyon light, így maradt a spinning. Húsvét után pedig előveszem a futócipőm. Először azt gondoltam, hogy idén csak akkor indulok a félmaratonon, ha tisztességesen végig edzettem a nyarat és 15-20 percet le tudok faragni, az amúgy tényleg rengeteg menetidőmből. De tegnap éjjel rájöttem - mit is lehet éjjel csinálni, mint gondolkodni - idén ötödször futnám le a 21 km-t. Úgyhogy a cél ismét csak a szintidő, az autók nélküli Budapest, az Andrássy út, a Parlament és a Duna csodálatával egybekötött rövidnadrágos városnézés.
A verseny inkább a végét jelenti a futószezonnak, az öröm nekem inkább az edzés, amikor végig gondolom az aznap eseményeit vagy éppen rákészülök azokra. Magányos futó vagyok, ha jön is velem valamelyik családtagom, inkább csak csendben vagyunk ilyenkor. És itt a futópályám télen és tavasszal, lemérve természetesen fától bokorig, hídtól kanyarig:


Zelnice blogján találtam egy felhívást - a nagy fogyásra szeretne csapatot gyűjteni. Jelentkezni nem tudok, mert én épp az ellenkező oldalon állok, semmiképpen nem szabad fogynom. Ha megnyugtat valakit, ez pont olyan nehéz, mint fogyni. De egy ötlettel szeretnék hozzájárulni a sikerhez. A Budapest Sporiroda futófórumán szerveződő akció Kilométergyűjtő hétvége címen fut. Ez a know-how Zelnice csapatában is megvalósítható lenne - minden héten összegyűjtenék ki, milyen sporttevékenységgel járult hozzá a közös fogyáshoz. Bíztató lehet, ha csapatban kifejezve azt látnák a tagok, hogy a héten futottak tíz km-t, letudtak 15 aerobik órát, 8 órát szobabicikliztek a jóban-roszban alatt vagy kirándultak 6 órát a gyerekekkel a friss levegőn! Minden mozgás számít, kivéve a házimunka:( Csapattagok remélem idetévedtek:)

És bár azt szoktam mondani, hogy a fogyás titka a nem evés, az egészséges fogyás szerintem a napi mozgásra, étrendre való odafigyeléssel érhető el. Lányok (fiúk!), kalandra fel!

2009. március 4., szerda

Szatyor


Nagyon sok blogban láttam ezt a szatyrot, muszáj volt megvarrnom. A leírást végül is Ildikó blogján találtam, de gyönyörű megoldások találhatók a többi kreatív lapon is. Nem vagyok egy lelkes környezetvédő, de minek reklámozzam ingyen a bevásárlóközpontokat. Hajaj, mikor még egyetlen nejlon táska létezett Magyarországon - a narancssárga Centrumos - menőnek számított, ha valakinek osztrák Billás szatyra volt. Ezzel azt hiszem elárultam a korom:)

Nekem olyan vászontáskám van, amire az van írva: "Ma még nem vettem semmit". Ezeket ajándékba varrtam 'lidis' szatyrokból, remélem használják a megajándékozottak. Némelyiknek fordítva volt a füle, kiszakadva az oldala, szóval lehet tényleg megéri az alapszatyrot is magunknak varrni, mert amúgy egy tákolmány. Meg az is lehet, hogy gyermekmunka. A kék-piros farmer anyagok valaha ingek voltak. Ronggyá hordtuk tényleg, de annyira szerettem őket, még arra is emlékszem, hogy 5 márkáért vettem őket Frankfurtban. (akkor még alig 70 Ft volt a Márka) Na megint a koromnál tartok:)


2009. március 1., vasárnap

Hasznos holmi

Fűszeres Eszternél találtam egy nagyon jó bejegyzést, ahol - túl azon, hogy gusztusos a desszert - nagyon ötletes a design. Azt mutatja meg, hogyan lehet a homokozó formát felhasználni a konyhában. Erről jutott eszembe, hogy mennyi apró kacat van egy konyhában, ami: 'egyszerű, de nagyszerű'.
Van néhány fűszer, gabona, aszalt gyümölcs amit nem üvegben tartok, hanem a saját csomagolásában. Vagy ha van is tárolóedényem, az kicsi, tehát a megkezdett csomagot viszonylag hermetikusan le kell zárnom a nedvesség ellen. Erre való ez a krokodilcsipesz-féle, amit minden bizonnyal a köldökcsat ihletett. Szóval én csak köldökcsipesznek hívom ezt a szerkezetet, könnyen nyitható, jól záródik. A színe olyan, amilyen - ez a legkevésbé fontos nekem . Az ikeában 5 féle szín van egy csomagban, 20 db kicsi - 5 cm-es és 10 db nagy - 10 cm-es. Pontosan nem emlékszem, de kb. 600 Ft és 'Bevara' márkanéven fut.



A gyengébb idegzetűek ne kattintsanak a következő képre, azon ugyanis egy igazi köldökcsat látható egy elszáradt - 15 éves:) - köldökzsinór darabkával.